Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) 29 Balatonszemes—Egyenes-dűlő (M7/S-19 lelőhely) Serlegi Gábor A lelőhely Balatonszemestől nyugatra, a leendő M7es autópálya nyomvonalán létesítendő csomópontot a mostani 7-es országúttal összekötő, északnyugat-délkeleti irányú, új bekötőút nyomvonalában helyezkedik el. A régészetileg érintett és feltárt 23 000 m

2 területet délen a csomópont, északon mocsaras, lápos terület határolja, amelyet két részre osztott egy mára már elszántott földút, és a vele párhuzamosan futó fasor. A csomópont területének nagy részét már az 1999—2000. évben folyó ásatási munkálatok során feltárták. Balatonszemes-Szemesi-berek feltárásának eredményei alapján több régészeti kultúrát felvonultató lelőhellyel lehetett számolni a területen.

40 Az MTA Régészeti Intézete 2003. évi ásatásának megkezdésére a nyomvonalban folyó építési munkálatokkal egy időben került sor, valamint párhuzamosan folyt a csomópont északi le- és felhajtó sávjainak építés közbeni feltárása is. A kivitelezővel való egyeztetés alapján a kisajátítási határ mentén 10 m széles és 480 m hosszú sávon kezdtük meg a munkálatokat, hogy ezt a feltárást követően át tudjuk adni az építőknek. Ennek köszönhetően egy hosszirányú metszetet kaptunk a lelőhelyről. Már ekkor megfigyelhető volt, hogy a területen két régészeti korszak jelentkezik dominánsan. Az északnyugati, mocsárhoz közel eső részen, a középen húzódó fasorig, egy késő bronzkori telep és egy római kori bennszülött település objektumai kerültek elő. A terület keleti oldalán déli irányba haladva, fokozatosan megszűntek a római korra keltezhető objektumok, a felület teljes megnyitása után azonban más régészeti kultúrák objektumait is észleltük, bár jóval szerényebb számban. A lelőhelyen mindössze két beásásból került elő a legkorábbra keltezhető régészeti emlékanyag, a Dunántúli Vonaldíszes kultúra bekarcolt vonalakkal és bütykökkel díszített gömbös testű edényeinek néhány töredéke. Ezek a gödrök a felület délkeleti végében, a csomópont északi szélén húzódtak. Az ettől nyugati irányban lévő felhajtó sávokban építés közben, és a csomópontban folytatott megelőző feltárások során is, számos, erre a korszakra keltezhető objektum fordult elő, ami arra utal, hogy a neolitikus telep a vízparttal párhuzamosan, az új bekötőúttól kissé nyugatabbra terült el. Néhány esetben a felületen elszórtan előfordultak a késő rézkori Baden! kultúra telepéhez tartozó gödrök is. Egyik beásásban egy nagy méretű tárolóedény alsó részét bontottuk ki (IX. t. 2.). Sajnos a teljes területre jellemző volt, hogy a talaj felsőbb részeit a mezőgazdasági művelés során a löszös altalaj szintjéig átforgatták, sok helyen megfigyelhető volt az eketalp vékony nyoma is. Ezért a nagyméretű edényből is csak az alsó harmada maradt meg. A hombár alatt több rétegben számos, bekarcolt vonalakkal és pontsorokkal díszített, összetört edényt tártunk fel. A bronzkori kultúrák legkorábbi képviselőjeként a kora bronzkori Kisapostagi kultúra egyetlen gödrét kell megemlítenünk, amelyből seprűdíszes, tölcséres peremű fazék töredékei kerültek elő. A bekötőút nyomvonalának teljes területén nagy számban bontottunk ki a későbronzkori Halomsíros kultúra korai időszakához tartozó beásásokat. Ezekből az objektumokból szép számmal kerültek elő a korszak jellegzetes, nyomott gömbös testű, tölcséres nyakú, füles korsói (IX. t. 3.). Az egyik gödörben nagy mennyiségű kerámiatöredék valamint ép edény mellett, a beásás falához szorítva, egy csecsemő zsugorított csontvázát is megtaláltuk. Más gödrökből igen nagy mennyiségben kerültek elő a kultúra jellegzetes motívumaival, vonalkázott háromszög mintasorral, ujjal benyomkodott bordadísszel, beszurkált pontsorokkal díszített kerámiatöredékek és ép edények. A kerámián kívül szép számban találtunk megmunkált kőeszközöket és jelentős mennyiségű őrlőkő töredéket, valamint az egyik gödörben egy vastag, kalcinalt növényi magvakból álló, réteget is feltártunk. A késő bronzkori objektumok között néhány esetben az Urnamezős kultúra jellegzetes leletanyaga, többek között turbántekercses tálak töredékei kerültek elő.

41 A terület legösszetettebb objektumcsoportja már a késő vaskorhoz és a római korhoz köthető. Az objektumokból előkerült leletanyag mellett jelentősége abban rejlik, hogy egy római kori bennszülött telep szerkezetének egy része rajzolódik ki. A nyomvonalai a terület középső harmadában egy megközelítőleg észak-déli irányú árok szeli át, mintegy százhatvan méter hoszszan. Bár az árok mélysége néhol a fél métert sem érte el, fontosságát mutatja, hogy ettől keletre csupán egyetlen olyan gödröt tártunk fel, amelyből kelta, illetve római korra keltezhető leletanyag került elő, míg az ároktól nyugatra egy falusias jellegű település számos, különböző típusú objektumát figyeltük meg, a korszak jellegzetes leletanyagával. Ezért az észak-déli irányú árkot mindenképpen a telep kerítőárkaként kell értelmeznünk. Csekély méretei miatt védelmi funkciót aligha láthatott el, azonban markánsan jelzi az árkon belüli terület zártságát. Az ároktól nyugatra, a terület északnyugati és középső részén tizenegy, félig földbemélyített házat tártunk fel, amelyek az árok irányával megegyezően, három párhuzamos, észak-déli irányú vonalon helyezkednek el (IX. t. 1, 4.). Különösen figyelemreméltó az a félig földbemélyített ház, amelynek betöltésében markánsan jelentkezett a lakóobjektum föld feletti szerkezetét jelző, bedőlt, paticsos omladék. Ennek tanúsága szerint az építmény a hosszanti oldalán is rendelkezett tapasztott falakkal, amit jól mutat, hogy a beomlott paticsos réteg nem érintkezett közvetlenül a ház gödrének oldalával. A házak közötti térségen nagy számban tártunk fel tároló- és hulladékgödröket, valamint egy téglalap alakú, gazdasági jellegű építményt. Az objektum észak-déli tájolású, hosszanti oldalai rövidebbek a földbemólyített házakénál, valamint tetőszerkezetét egy nagyméretű, középső oszlop tartotta. A házak közötti részen feltártunk egy kutat is, amelyben épen maradt, ácsolt kútszerkezetet nem találtunk, a betöltésben észlelt elkorhadt deszkadarabok azonban egyértelműen utaltak a szerkezet hajdani meglétére. A kút alját, amely erősen iszapos volt, nagyméretű kövekkel rakták ki. A telep