Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Szalóki Ildikó – Bódis Judit: A Lellei-Bozót és a Szemesi-Berek élőhelyei

A LELLEI-BOZÓT ÉS A SZEMESI-BEREK ÉLŐHELYEI 285 Kitekintés: A folt déli részét az autópálya nyomvonala szeli ketté, ami a vízviszonyok megváltozását jelenti majd. 5. Élőhely típus: jellegtelen félszáraz gyep és magaskórós mmÁ-NÉR: ОС, OB Történet: Az újabb topográfiai térképek és a légifelvételek (1951, 1953, 2000) alapján valószínűsíthető a léte. Jelenlegi állapot: A területet a zárt nádas miatt nem tudtuk megközelíteni. 6. Élőhely típus: jellegtelen mocsárrét és kaszált, kiszélesedő csatornapart mmÁ-NÉR: D34 Történet: A folt az 1931-es évben kiadott térképlapon különíthető el először legelőként jelölve, mint a mellette lévő nádasnál szárazabb élőhely. A tájhasználat csökkenésével ennek területe fokozatosan fogy. Az egykor egyenletesen széles sáv csak az északi részen őrizte meg kiterjedését, dél felé hirtelen elkeskenyedik. Védett fajok, védelemre javasolt társulások: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) —100—150 tő Jelenlegi állapot: A csatorna rézsűje mentén egy tíz méter széles sávban jellemző az intenzív kaszálás következtében másodlagosan kialakult élőhely, melynek gyakori fajai: Arrhenatherum elatius, Dactylis glomerata, Cynodon dactylon, Bromus inermis, Pásti паса sativa. A mélyebb részeken a nádas mentén a nádas-mocsárréti fajok is megjelennek a gyepben: Agrostis stolonifera, Deschampsia caespitosa, Festuca arundinacea, Poa pratensis, Dactylis glomerata, Phragmites australis, Deschampsia caespitosa, Centaurea pannonica, Cirsium brachycephalum, Cirsium canum, Eupatorium cannabinum, Angelica sylvestris, Achillea millefolium, Stachys palustris, Rumex acetosa, Mentha aquatica, Lycopus europeus, Solanum dulcamara. Leggyakoribb fűfaj a siskanádtippan (Calamagrostis epigeios). Egy keskeny sávban magassásos fajok is előfordulnak: Carex riparia, Lythrum salicaria, Lysimachia vulgaris. Ezeken kívül: Symphytum officinale, Inula britannica, Odontites rubra, Lotus glaber, Galium verum, Potentilla reptans, Daucus carota, Plantago lanceolata, Sonchus oleraceus. Egyéb gyomfajok: Pulicaria dysenterica, Potentilla anserina, Calystegia sepium, Echinochloa crus-galli, Panicum miliaceum, Althea officinalis, Lathyrus tuberosus, Cirsium arvense, Vicia cracca, Solidago gigantea, Asparagus officinalis, Achillea asplenifolia, Euphorbia esula, Verbascum nigrum. Szemesi-Berek Az I. Katonai Felmérés térképlapján a Lellei-Bozót és a Szemesi-Berek egész vizsgált területe homogén, kivéve a Szemesi-Berek keleti szegélyét. Ennek színe nem, de a jelölése különbözik: valószínűleg a vízszintes vonalkázást felváltó pontozás szárazabb részeket jelöl. A kb. 80 évvel későbbi II. Katonai Felmérés térképlapján a csatornákkal szabdalt Szemesi-Berek döntő hányada legelő volt. Az 1931-ben kiadott térképen az egész területet rét és legelő művelési ágra felosztva látjuk, a jelenlegi folthatárok jelentős része ezen a térképlapon rajzolódik ki a legjobban. A területet több csatorna és vízelvezető árok is szabdalja, de víz jelenleg csak a Bozót és a Berek között É-D-i irányba húzódó csatornában folyik. 7. Élőhely típus: leromlott franciaperjés rét mmÁ-NÉR: OB, ОС Történet: A vizsgált terület egészét tekintve ez a folt a legjelentősebb kiemelkedés, ennek külön ábrázolása mégis csak az 1931-ben kiadott térképlapon jelenik meg először. Akkortájt legelőként hasznosították. Jelenlegi állapot: A fajkészlet alapján társulástanilag nehezen sorolható be a növényzet, leginkább generalisták és gyomok találhatók itt. A franciaperje (Arrhenatherum elatius), a csomós ebír (Dactylis glomerata) és néhány kétszikű faj előfordulása alapján csak gyaníthatjuk, hogy valamikor franciaperjés rét lehetett itt. Most domináns pázsitfű a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), ami a száraz, jellegtelen gyepek vezérnövénye, bár a franciaperjésekben is előfordul. Valószínűleg egykor inkább legeltették ezt a környező mélyebb területek fölé emelkedő folt gyepét, mint kaszálták, mert a szúrós legelőgyomok is gyakoriak. Jellemző fajok: Potentilla reptans, Medicago falcata, Lotus corniculatus, Centaurea pannonica, Galium verum, Pastinaca sativa, Daucus carota, Pimpinella saxifraga, Lithospermum vulgare, Linaria vulgaris, Melandrium album, Teucrium chamaedrys, Silène otites, Seseli annuum, Thymus odoratissimus, Euphorbia cyparissias, Euphorbia exigua, Salvia pratensis, Verbascum phlomoides, Melilotus albus, Rapistrum perenne, Plantago lanceolata, Chenopodium album. Szúrós legelőgyomok: Ononis spinosa, Carduus acanthoides, Cirsium vulgare, Eryngium campestre, Echium vulgare. 8. Élőhely típus: nádas Á-NÉR: B1a, RB Történet: A 200 évvel ezelőtti térképen a SzemesiBerek növényzete épp olyan homogén nádas területet jelöl mint azt ma is láthatjuk (Id. az 1981-es és 1986-os kiadású térképek). Az 1931-es és 1952-es térképeken viszont nem homogén nádas, hanem rét és legelő. Az 1951-es légifotón a folt jó része vízzel borított. Két évvel később vízborítás az egész területre nézve csak a folt nyugati részén látható. Ma ezen a részen találjuk a vizsgált terület legjobb minőségű nádasát. Védett fajok, védelemre javasolt társulások: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) nádas (Phragmitetum communis) — védelemre javasolt társulás