Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Szalóki Ildikó – Bódis Judit: A Lellei-Bozót és a Szemesi-Berek élőhelyei

286 SZALOKY ILDIKÓ — BODIS JUDIT Jelenlegi állapot: A nádas nagy területen fajszegény, az invázív süntök {Echinocystis lobata) szőnyege alá szorul. Ilyen helyeken csak néhány faj tud fennmaradni a nád között: Carex acutiformis, Carex riparia, Calystegia sepium, Solanum dulcamara, Urtica dioica, Persicaria maculosa. A keleti részen talált összeroskadó náddepók azt mutatják, hogy pár éve még rendszeresen aratták a nádat. Ma már nincs ilyen tevékenység a területen, mindenütt sok az avas nádszál. A nyugati részén lévő nádas (az észak-dél irányú csatornák között) közepén egy nagyobb kiterjedésű foltban egészséges, jó minőségű az állomány. Ez a folt legmélyebben fekvő része. Sűrű, magas nádas, invázív fajoktól mentes, kísérőfajokban gazdagabb: Sium latifolium, Stachys palustris, Cirsium brachycephalum, Symphytum officinale, Lycopus europaeus, Lythrum salicaria, Mentha aquatica, Sonchus palustris. A csatornák, vízelvezető árkok mellett több helyen spontán fásodás, cserjésedés figyelhető meg. A fűz- és nyárfajok mellett a fekete bodza és az akác is terjeszkedik. Kitekintés: A folt déli részét az autópálya nyomvonala szeli ketté, ami a vízviszonyok megváltozását jelenti majd. 9. Élőhely típus: jellegtelen üde gyep mmÁ-NÉR: OB, ОС Történet: A Szemesi-Berek magasabban fekvő, peremi része, amelynek lehatárolása az egyes térképlapokon különböző. Hol az északi, hol a déli részt jelölik szárazabbnak, rét és nádas következetlenül váltakozik. A halastavak kialakítása során a Tetves-patak vizét a Szemesi-Berektől keletre húzott mély csatornába terelték, ennek szárító hatása az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóan nagy volt. (A halastavat az 1931 -es térképen ábrázolják elsőként.) Jelenlegi állapot: A 8. (nádas) foltot egy gyepes szegély keretezi az északkeleti részen. Siskanádtippan (Calamagrostis epigeios) és magas aranyvessző {Solidago gigantea) alkot kiterjedt, szinte monospecifikus foltokat. A csatorna töltése mellett a félszáraz gyep jellegtelen. Ebben ugyan több faj fordul elő, de szinte mind zavarástűrő, közönséges elem vagy gyom: Festuca rupicola, Dactylis glomerata, Solidago gigantea, Reseda lutea, Daucus carota, Cynoglossum officinale, Echium vulgare, Plantago lanceolata, Erygeron annuus, Salvia pratensis, S. nemorosa, Carduus acanthoides, Ononis spinosa, Lithospermum vulgare, Ambrosia artemisiifolia, Silène vulgaris, Centaurea pannonica, Melilotus albus, Achillea asplenifolia, Scirpoides holoschoenus, Thymus odoratissimus, Teucrium chamaedrys, Onopordum acanthium, Sisymbrium orientale, Galium verum, Linaria vulgaris, Chenopodium album, Verbena officinalis, Ballota nigra, Echinops sphaerocephalus. 10. Élőhely típus: bolygatott, jellegtelen gyep mmÁ-NÉR: OB, OC, RB Történet: Már a II. Katonai Felmérés térképlapján egy gémeskút jelöli az itatóhelyet, ami egyértelműen utal arra, hogy legeltették ezt a részt. Ez az itatóhely még az 1931-es térképlapon is megvan. Egy út is vezet el mellette, amit az 1952-es térképlapon még jelölnek, a későbbiekről viszont már hiányzik. Jelenlegi állapot: A területre az erős bolygatottság jellemző. Valószínűleg a szomszédos fatelepítés (13. folt) talaj-előkészítése során szántották, bolygatták meg a közelmúltban ezt a részt is. Északon az aranyvessző jellemző a kis kiemelkedés körül, a kiemelkedést pedig (a be nem ültetett kis részen) Bromus erectus, Cynodon dactylon, Briza media, Dactylis glomerata, Daucus carota, Solidago gigantea, Centaurea solsititalis, Teucrium chamaedrys, Linum austriacum, Echinops sphaerocephalus, Hypericum perfoliatum, Inula britannica, Sisymbrium orientale borítja. Kitekintés: A déli, délkeleti részen spontán fásodás, cserjésedés figyelhető meg, a gyep jellegtelen. Az autópálya nyomvonala át fogja szelni. 11. Élőhely típus: nádas, télisásos, kormos csátés és kékperjés láprét nádas (Phragmitetum communis) télisásos (Cladietum marisci) csátés láprét (Junco obtusiflori-Schonetum nigricantis) meszes talajú kékperjés rét (Succiso-Molinietum hungaricae) mmÁ-NÉR: B1a, B1b, D1, D2, Védett fajok, védelemre javasolt társulások: kormos csaté (Schoenus nigricans) télisásos — fokozott védelemre javasolt társulás nádas, csátés láprét, kékperjés rét — védelemre javasolt társulások Történet: Az előző, 10-es foltból csak a legutóbbi, 1981-es és 1986-os térképlapokon válik ki, mint anyagnyerő hely. Az 1981-es lapon az északi részen még nyílt víztükröt is ábrázolnak, ami az 1986-os lapon már nem szerepel. Jelenlegi állapot: A terület egy szabályos 30x50 mes, téglalap alakú, hajdan anyagnyerő helyként szolgált gödör. A felhagyást követő másodlagos szukcesszió során a legmélyebb fekvésű részen uralkodóvá vált, szinte monodomináns a nád (Phragmites australis). Körülötte, ahogy a terület szintje fokozatosan emelkedik, télisásos (Cladium mariscus) sáv húzódik. A magasabb térszínt teljesen kitölti a védett kormos csaté (Schoenus nigricans) fajszegény, homogén, pionír állománya. Természetvédelmi szempontból ez a vizsgált terület egyik legérdekesebb és legértékesebb része. Az állomány nagyon fajszegény, a társulás most van kialakulóban. A kékperjén (Molinia coerula agg.), mint uralkodó fűfajon, és a kormos csatén (Schoenus nigricans) kívül alig fordul elő más növény: Lotus siliquosus, Lotus glaber, Lythrum salicaria, Centaurium erythraea.