Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Szalóki Ildikó – Bódis Judit: A Lellei-Bozót és a Szemesi-Berek élőhelyei
284 SZALÓKY ILDIKÓ — BÓDIS JUDIT A csatorna menti üdébb növényzetben gyakoriak a nádasból áthúzódó, és a magassásosokra jellemző fajok: Poa pratensis, Carex flacca, Daucus carota, Centaurea pannonica, Achillea millefolum, Eupatorium cannabinum, Mentha aquatica, Allium angusolum, Lysimachia vulgaris, Lotus siliquosus, Odontites rubra. 3. Élőhely típus: jellegtelen félszáraz gyep és magaskórós, égerültetvény mmÁ-NÉR: OB, ОС, RC Történet: Alii. Katonai Felmérés térképlapján a folt későbbi szárazodását okozó csatorna látható, de a terület növényzete még nádashoz tartozik. Ennek a csatornának a nyomvonala az 1931-ben készült térképlapon is pontosan megfigyelhető. Ott a növényzet a folt északi részén változatlanul nádas, a déli részen azonban már legelő. A későbbi térképeken az egész folt nedves rétként, ill. rét-legelőként van feltüntetve. Az 1981-es 1:10 000-es méretarányú EOV-térképen a folt jelentős része kerítéssel körülvett baromfitelepként szerepel. Jelenlegi állapot: A baromfitelep a mechanikai hatáson túl a tápanyag feldúsulásával teljesen degradálta az eredeti növényzetet. így most jellegtelen, nitrofil növényzet borítja ezt a részt. A lágy szárú növényzet jellegzetes fajai: Agropyron repens, Poa pratensis, Dactylis glomerata, Festuca arundinacea, Calamagrostis epigeios, Urtica dioica, Torilis arvensis, Daucus carota, Achillea millefolium, Ru bus caesius, Potentilla reptans, Melandrium album, Cirsium arvense, Carduus acanthoides, Chenopodium album, Tragopogon pratensis subsp. orientale. Az élőhely északi részén enyves éger (Alnus glutinosa) ültetvény található. A déli részen a fekete bodza (Sambucus nigra) sűrűbb-ritkább bozótja és az akác (Robinia pseudo-acacia) határozza meg a táj képét. Kitekintés: Az autópálya nyomvonala a déli részt érinti, a növényzetben jelentős változás nem várható. 4. Élőhely típus: nádas nádas (Phragmitetum communis) télisásos (Cladietum marisci) mmÁ-NÉR: B1a, B1b, RB Történet: A Lellei-Bozót nagy nádas területe ez a folt. A II. Katonai Felmérés térképén a folt nyugati részén nagyobb nyíltvizek láncolata látható. A keleti oldalon egy csatornák által határolt négyszög világoskék, itt facsoportokat is jelölnek. A többi rész zöldes színű. A későbbi térképlapokon homogenizálódik a terület: a jelkulcs nádast, sűrű nádast jelöl. 1931-től nyomon követhető a keleti oldalon, a csatorna partján végighúzódó, folyamatosan keskenyedő legelő, melynek kezelését ma is rendszeresen végzik (Id. 6. folt). A lecsapolás folyamata a kisebb léptékű térképeken jól követhető. Az 1858-ban készült kataszteri térképen sűrűn csatornázott a terület a különböző minőségű levezető árkokkal. Az 1910-ben készült lecsapolási tervek ezekhez képest még további lecsapoló csatornákat tüntetnek fel. A csatornák rendszere az évszázadok során változott, egyesek eltűntek és másokat ástak helyettük. A most működő csatornák az 1951-es légifotón rajta vannak, azóta jelentős változás nem történt. Ugyancsak jól látható a légifotókon (1951, 1953), hogy a folt nyugati részén aratták a nádat. A csatornák ellenére a csapadékos 1951-es évben készült felvételen szembetűnő, nagy kiterjedésű nyílt vizű foltok vannak, amelyek 1953-ban már nem látszanak. Védett fajok, védelemre javasolt társulások: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) télisásos — fokozott védelemre javasolt társulás nádas — védelemre javasolt társulás. Jelenlegi állapot: A vizsgált terület legnagyobb részét a nádas uralja. Állományában sok a magas aranyvessző (Solidago gigantea), helyenként több száz négyzetméternyi áthatolhatatlan függönyt alkot a süntök (Echinocystis lobata), de ugyanígy a sövényszulák (Calystegia sepium) is. Főleg a vízlevezető árkoktól távolabb látni homogén, kevésbé fertőzött, egészséges nádas állományokat. A nádas jellemző fajai közül a következőket figyeltük meg: Phragmites australis, Stachys palustris, Mentha aquatica, Lycopus europeus, Solanum dulcamara, Sium latifolium. A nedves termőhelyek üde szegélyét jelentik ezen az élőhelyen a következő fajok, melyek közül néhány jelentős mértékben gyomosít is: Calystegia sepium, Myoston aquaticum, Symphytum officinale, Humulus lupulus, Cucubalis baccifer, Solidago gigantea, Urtica dioica, Echinocystis lobata. A nádas szukcessziójának következő lépcsői a magassásos és mocsárréti állományok. Erre utal a Carex riparia, C. acutiformis, Lythrum salicaria, Galium uliginosum, Cirsium brachycephalum, Eupatorium cannabinum, Sonchus palustris, Iris pseudacorus jelenléte. A területet nemcsak a csatornák, de a vadetetőkhöz vezető utak és a magaslesek pasztái is többfelé szabdalják. Itt jelentős a gyomosodás, például gyakran megjelenik az Echinocloa crus-galli, Ambrosia artemisiifolia, Arctium lappa, Abutilon theophrasti, Chenopodium album, Cirsium arvense, Chelidonium május, Physalis alkekengi, Carduus acanthoides, Cuscuta campestris. A vizsgált terület nyugati felét övező árokban nő a fokozott védelemre javasolt télisásos társulás szép, magas természeti értéket képviselő állománya. Botanikai szempontból ez a terület egyik legértékesebb része. A domináns télisás (Cladium mariscus) alkotta állományba alig képes más faj behatolni. Az előforduló egyéb fajok azonosak szomszédos területek, elsősorban a nádas jellemző fajaival: Molinia corulea agg., Phragmites australis, Calistegia sepium, Lythrum salicaria, Echinocystis lobata, Solidago gigantea, Lysimachia vulgaris, Lycopus europeus, Sonchus oleraceus, Symphytum officinale. A nádasban lévő csatornákat több helyen kísérik fák, ezek spontán megjelenésű facsoportok, főleg fűzfajok: Salix alba, S. purpurea és Eleagnus angustifolia alkotja őket.
