Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Szalóki Ildikó – Bódis Judit: A Lellei-Bozót és a Szemesi-Berek élőhelyei
A LELLEI-BOZÓT ÉS A SZEMESI-BEREK ÉLŐHELYEI 283 ket az mm-A-NER alapján soroltuk be. Az mm-A-NÉR a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer kétszer átdolgozott, módosított változata, amely a cönológiai besorolásnál általánosabban használható, és a degradált állapotokat is magában foglalja (FEKETE et al. 1997). Az ez alapján készített folttérkép méretaránya 1:10000 (2. ábra). A fajneveknél SIMON (2001) nomenklatúráját, a társulások megnevezésénél, és védettségi állapotuk megállapításánál a Vörös Könyv (BORHIDI és SÁNTA 1999) útmutatásait követtük. A terület történetének feldolgozása során a Kr. u. III. századig visszamenőleg értékeltünk adatokat, főleg a Balaton vízszint-változásainak tükrében. Tanulmányoztuk a Balatoni Múzeum, Helikon Kastélymúzeum (Keszthely), Zala Megyei Levéltár (Zalaegerszeg), Somogy Megyei Levéltár (Kaposvár, Nagyberki), Vízügyi Levéltár (Budapest) és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtár (Budapest) területhez kapcsolódó dokumentumait. A felszínborítás történetének vizsgálatát a térképlapok és a terepi bejárások alapján analóg módszerrel, összehasonlítással végeztük el valamennyi élőhely foltra. Munkánk során az alábbi térképek vonatkozó szelvényeit használtuk fel: — EOTR 1:10 000 (1981) — FÖMI Légifilmtár színes légifotó 1:10 000 (2000) — Gauss-Krüger térkép 1:25 000 (1986) —MHTÉHI fekete-fehér légifotó 1:20 000 (1951, 1953) — Gauss-Krüger térkép 1:25 000 (1952) — III. Katonai Felmérés helyszínen helyesbített változata 1:25 000(1931) —Lelle-szemesi Bozót Lecsapoló Társulat. Lelle község részletes helyszínrajza 1:2880 és ennek áttekintő térképe (1910) — III. Katonai Felmérés 1:25 000 (1872) —régi felvételű kataszteri térképek 1:2880 (Lelle, Szemes 1858) — II. Katonai Felmérés 1:28 800 (1855-56) — Vörös László térképe 1:200 b.öl (1834) — I. Katonai Felmérés 1:28 800 (1782—85) — A Balaton térképe" Krieger Sámuel nyomán 1:200 b.öl (27x73 cm) (1770) Eredmények Lellei-Bozót A vizsgált terület nagy kiterjedésű, mélyen fekvő része, melynek közepe a térképlapokon mindvégig nádas-mocsaras területként van feltüntetve. A lecsapolások következményeként (az 1931-ben kiadott térképlaptól) keletről és nyugatról egyaránt rétek, legelők határolják. 1. Jelenlegi élőhely típus: láprét meszes talajú kékperjés rét (Succiso-Molinietum hungaricae) télisásos láprét (Cladio-Schoenetum) mmÁ-NÉR: D2, D1 Történet: A terület a Balaton vízszint-változásaitól függően különböző mértékben, de állandóan nedves lehetett. Először az 1931-ben készített, III. Katonai Felmérés alapján módosított térképen különül el a tőle délre és keletre fekvő területektől. Azoknál szárazabb állapotokról tanúskodik, s mint ilyen, az északabbra és nyugatabbra elterülő területekhez hasonlít. Ezt igazolja MÁGOCSY-DIETZ (1914) leírása a Lellei-Berek több holdra terjedő télisásos állományáról, amelyet egyrészt nádas, más oldalról pedig sasos, füves legelő határol. Ajelenlegi kis állomány maradványa lehet ennek az egykori nagy „cladicetumnak". Védett fajok, védelemre javasolt társulások: a meszes talajú kékperjés rét védelemre, a téli sasos láprét fokozott védelemre javasolt társulások Jelenlegi állapot: A keletről szomszédos nagy nádas valamint a nyugatra és északra lévő magasabb térszínek között fekvő területen télisásos láprét (CladioSchoenetum) található, amely tipikusan is a mocsári (nádas) és egyéb lápréti (kékperjés) társulások között jellemző. A domináns télisás (Cladium mariscus) mellett a kiszáradás miatt nem az értékes lápi fajok, hanem zömében generalisták és gyomok fordulnak elő: Calamagrostis epigeios, Dactylis glomerata, Eupatorium cannabium, Mentha aquatica, Lysimachia vulgaris, Reseda lutea, Pulicaria dysenterica, Solidago gigantea, Lithospermum officinale, Silène vulgaris, Sonchus oleraceus, Potentilla anserina, Lythrum salicaria, Cirsium canum. A télisásos láprét maradványhoz félkörben csatlakoznak a meszes talajú kékperjés rét (SuccisoMolinietum hungaricae) szintén degradált állományai. A területet átszelő keresztcsatornában néhány nagyobb zsombéksás tövet (Carex elata) is találtunk. A keresztcsatornától délre a teljes területet kékperjés borítja. Erre is jellemző, hogy a szívós, sokáig megmaradó kékperje (Molinia coerulea agg.) mellé generalisták és gyomok települtek: Calamagrostis epigeios, Dactylis glomerata, Agropyron repens, Carex flacca, Cladium mariscus, Eupatorium cannabinum, Daucus carota, Lysimachia vulgaris, Pulicaria dysenterica, Centaurea pannonica, Lithospermum officinale, Mentha aquatica, Nepeta cataria, Potentilla anserina, Centaurea solstitial is, Reseda lutea. 2. Élőhely típus: jellegtelen üde gyep és magaskórós mmÁ-NÉR: OB Történet: A terület mindvégig, még az 1952-ben kiadott térképen is a tőle keletre elterülő nagy kiterjedésű nádas folt része. Az 1986-ban kiadott térképen már szerepel az a csatorna, ami leválasztja ettől, és inkább a tőle nyugatra lévő száraz területekhez csatolja. Jelenlegi állapot: Jellemző, hogy a nyugati szegélyén egy keskeny sávban a szomszédos szántóból áthúzódva számos gyomfaj található: Calamagrostis epigeios, Bromus inermis, Dactylis glomerata, Agropyron repens, Festuca arundinacea, Ononis spinosa, Lithospermum officinale, Pulicaria dysenterica, Picris hieracioides, Reseda lutea, Silène vulgaris, Melandrium album.
