Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Költő László – Horváth Péter: Vörs – Majori dűlő 357. számú sírban talált tegez zárszerkezetének restaurálása, rekonstruálása

Vörs — Majori dűlő 357. számú sírban talált tegez zárszerkezetének restaurálása, rekonstruálása KÖLTŐ LASZLO — HORVÁTH PETER 1999. júliusban Vörs község Major dűlő nevű határrészében (1. kép, 1. ábra) újonnan kialakított építési telkek közművesítése során csontvázakat bolygattak meg. Az 1999. július 26 — augusztus 4. között elvégzett leletmentés során 19 objektumot, köztük tizennyolc 10. századi sírt tártunk fel. A leletek között rombusz alakú nyílhegyek, bronz gyűrűk, és bepödrött végű fülbevalók voltak. A 7. sírban a nyílhegyek mellett a sírföldben egy avar kori öntött bronz lószerszámveret (szíjosztó) is előkerült. 2000. október 31. és november 18. között próbaásatást végeztünk a temető lehetséges kiterjedésének megállapítására. Az ásatás eredményeként újabb 10. századi sírok, és néhány bronzkori gödör került elő. 2001. október 2. és nov. 23. között, majd 2002. április 3. és 18. között befejeztük a temető teljes feltárását

1

. A több, mint 5000 m

2 feltárt területen (2. kép) összesen 435 objektum került felszínre: 28 őskori, 3 újkori gödör, illetve jelenség, egy újkori árokrendszer, és 404 10. századi sír

2 (2. ábra). A temető soros jellegű, az általános tájolás Ny—K, néhány esetben figyelhettünk meg ettől kissé eltérő (DNy—ÉK) irányítású sírokat. Koporsó nyomait egyetlen sírban sem sikerült megfigyelni, a holttesteket legtöbbször valószínűleg valamibe beletekerve helyezhették sírba. A temetési rítusra jellemző még a karok helyzete. Vagy egyik, vagy mindkét alkart legtöbbször különböző szögben a medencére helyezték, néhány esetben valamelyik alkart a vállhoz hajlították. A leletek között hegyes végű, és állatfejes bronz karperec, pödrött végű fülbevalók, és préselt ezüst rozetták találhatók. Utóbbiak egy zsugorított temetkezésből származnak, két sorban díszítették a felső ruházatot. A temető a temetkezési rítus (Ny—K. tájolás, É—D-i sírsorok, medencére, illetve mellkasra helyezett karok), és a leletek szerint a 10. század második felére keltezhető. A 213. sírban két ruhára felvarrt ezüst pénzérmét (Verona város 10. század első negyedére keltezhető dénárát

3

, és II. Lothar 945—950 közötti veretét

4

) találtunk. A 208. sírban stilizált lovat, és életfát ábrázoló, bronzból öntött, külső felületén vastagon ónozott hajfonatkorong pár volt

5

. 15 sírban találtunk nyílcsúcsot, illetve nyílcsúcsokat, 6 sírba helyezték el az elhunyt mellé tegezét is. Két sírban a reflex íj csontmerevítőit is megtaláltuk. A 385. sírban (3., 4. kép) fekvő íjász esetében jelképes trepanációt, és a combcsont gyógyult törését figyelhettük meg. A 357. sírban az elhunyt jobb oldala mellé, a sírgödör déli oldalához támasztva temették el a 6 db nyílvesszővel töltött tegezt (5., 6. kép). A tegez száját csont lécek díszítették (7. kép), a felső léc pontkörös díszítésű, az oldalsó lécek díszítetlenek voltak. A tegezre fektették nyugalmi állapotban a csontlemezekkel merevített íjat (3., 4. ábra). A tegez alsó harmadában középtájon egy szokatlan formájú vas töredékeket találtunk, amelyet első ránézésre díszítés darabjainak véltünk (8. kép). A konzerválás, restaurálás során derült ki, hogy ez a néhány töredék több, mint díszítés, valószínűleg a tegez zárószerkezete lehetett

6

. Jelen dolgozatunkban a tárgy restaurálási folyamatának leírása után a zárószerkezet lehetséges megoldási módjának rekonstukcióját kíséreljük meg felvázolni. A tárgy kezelés előtti állapota: A zárszerkezet félkör keresztmetszetű, kovácsoltvas pálcákból készült, a pálcákat feltehetőleg melegen, kalapálással alakította megfelelő formájúra a kovácsmester. A megfelelő kezelési mód kiválasztásához ismernünk kell a korróziótermékek kialakulásának folyamatait, illetve annak lehetséges összetételét. A múzeumi gyakorlatban előforduló fémek közül a vas hajlamos leginkább a korrózióra, de a korrózió mértéke nagyban függ tárgy készítési technikájától, illetve a későbbiekben a tárgyat körülvevő környezettől. A korróziós folyamatok következménye, hogy a földből előkerült tárgyak felületén gyakran egy megkövesedett, cementálódott réteget találhatunk. Avas korróziója során, külső és belső hatásra keletkező korróziós termékek térfogata oly mértékben megnövekedhet, hogy sok esetben teljesen megváltoztatják a tárgy eredeti alakját. A kezelt tárgy esetében nem történt olyan mértékű korrózió, amely a zárszerkezet fémanyagának pusztulását okozta volna. Ez valószínűleg a talaj szerkezetének és összetételének, részben pedig az alapanyagként felhasznált fém jó minőségének, illetve a készítési technikának köszönhető. A felületen földes szennyeződés, több helyen meszes, karbonátos rárakódás volt látható. Ez alatt volt a vasra jellemző vöröses-barnás színű, laza szerkezetű, erősen porózus korróziós réteg (9. kép). Aktív kloridos korrózióra utaló nyomok nem látszottak, ebből arra lehetett következtetni, hogy kloridos korrózió nem vagy csak igen kis mértékben játszódott le. A tárgy viszonylag jó fémmaggal rendelkezett, bár a vékony fémpálca több helyen teljesen átkorrodálódott, s eltörött. A korróziótermékek térfogat-növekedése nem volt olyan mér-