Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

14 HONTI SZILVIA ET AL. Felületünk nyugati részének középső és nyugati felén egy Árpád-kori, 12—13. századból származó falu objektumait tártuk fel. A több korszakot magába foglaló lelőhelyen az Árpád-kori jelenségek már a korábbi korszakok szintjénél magasabban jelentkeztek. Sajnos a mezőgazdasági művelés több Árpád-kori telepjelenséget megbolygatott. Ennek ellenére számos kerámiaalapozású kemencét, szabadtéri kemencebokrot, kutat, vermet, gödröt, árkot találtunk. Egy félig földbe mélyített, ágasfás-szelemenes épületet is feltártunk, melynek hossztengelye északkelet-délnyugati irányú. A ház 2,5 m széles és majdnem 4 m hosszú, lekerekített sarkú téglalap alakú. Bejárata, a kor szokásától eltérően, az északi hosszú oldal közepén lehetett, mellette egy, az épület síkjából kiugró kemence maradványait találtuk meg. A rövid oldalak közepén helyezkedtek el a szelementartó oszloplyukak illetve a ház berendezéséhez tartozhatott a keleti sarokban megfigyelt munkagödör. Az épület betöltéséből látható volt, hogy a kemence szája a ház belsejéből nyílt. Mivel a ház foltja nem sokkal a jelenkori szántott felszín alatt jelentkezett, a kemence letapasztott sütőfelületének csak maradványait tudtuk megfogni. Ezen a szinten a kemencének alapozása nem volt, megújításait, ha voltak, a mezőgazdasági gépek elpusztították. A ház mellett egy cserépalapozású, jól kiégett sütőfelületű, földbemélyített kemencét találtunk, szabályos, szív alakú hamusgödörrel, melynek oldalainál két, feltehetően valamilyen tetőkonstrukciót tartó cölöplyukat is észleltünk. A gödörből egy S-végű, csavart testű, ezüst hajkarika került elő. A ház környezetében két, 2,5 illetve 3,5 m mély, felülnézetből kerek, függőleges falú kutat tártunk fel, ahol ebben a mélységben már feltört a talajvíz. A tárológödrökön kívül néhány, három kemencéből álló, nagy munkagödörrel ellátott kemencebokor bővíti még az Árpád-kori objektumainknak sorát (III. t. 5.). A kemencék minden esetben összetört kerámiával sűrűn kirakott alapozással készültek. Az Árpád-kori leletanyag között megtaláljuk fazekak, bográcsok, korsók és vaseszközök töredékeit, néhány edényalj fenékbélyeget őrzött meg. A régészeti feltárás során a nyugati területünk északkeleti sarkában megtaláltuk egy késő középkori település nyomait, amelyet kutak, vermek, kemencék és cölöpszerkezetű épületek, földbemélyített, belső cölöpszerkezetes gazdasági épületek maradványai jeleztek. A tervezett nyomvonal előzetes terepbejárása során a lelőhelyen elsősorban 13—15. századra keltezhető, középkori kerámiatöredékek, vaseszközök kerültek elő, amelyek azt sugallták, hogy a föld alatt egy középkori település maradványai húzódnak meg. A lelőhelyet már korábban felvették a Somogy megyében található ismert lelőhelyek listájára, Müller Róbert terepbejárásai alapján. Véleménye szerint a Nagyberek partján hoszszan elnyúló, 13—15. századra keltezhető középkori település valószínűleg az 1416-ban feltűnő Oszlár (Ozlaar)

18 helynév alatti faluval azonos, mely a török korban végleg elpusztult.

19 Azonban ezen a területen nemcsak Oszlár nevű falut említenek a források, hanem Csoltát is.

20 Oszlár a térképek tanúsága szerint Balatonújlaktól nyugati irányban feküdt, míg keleti irányban, a Nagyberekhez közelebb, egy Csolta (Cholta) nevű település húzódott.

21 Ez a Balatonkeresztúr határában található másik település a jelenlegi Kossuth utca végétől kb. egy kilométerre délkeletre feküdhetett. A most feltárt középkori falu egyértelmű nevének azonosítása azonban további források felkutatásával lesz lehetséges, amely egy későbbi tanulmány témája.

22 A régészeti terepbejárások mellett az egykori településre utalnak a múlt században feltehetően végig legelőként használt területen megfigyelhető kisebb-nagyobb buckák, amelyek a késő középkori épített környezet nyomai (épületomladékok) lehetnek. A legelő területén megnyitott keskeny, hosszú sávban feltárt objektumok ezt látszanak alátámasztani. A nyugati, mezőgazdasági művelés alatt álló terület ÉK-i sarkában megtalált telepjelenségek — oszlopszerkezetes házak és földbemélyített épületek (III. t. 6., IV t. 1-2.) —folytatását a keleti, legelőnek használt területen is megtaláltuk. Hasonlóan az Árpád-kori objektumokhoz, a késő középkori régészeti jelenségek is nagyon „magasan", alig a jelenlegi felszín alatt helyezkednek el. Míg a szántott területen ez az objektumok jelentős pusztulásával járt, a legelő területén viszonylag vékonyabb földréteg eltávolítása után, a középkori település maradványai szinte a legfelsőbb szinttől bolygatatlanul feltárhatók. Az ásatásnak ezen a pontján a gépi humuszolást a legelő egy részén abbahagytuk, és szintsüllyesztéses módszerrel folytattuk tovább a feltárást. Ez idáig a falu több, oszlopszerkezetes, belső osztatú, földfelszínre épített épületét tártuk fel, köztük többet paticsomladék jelzett (IV. t. 3.). Ki kell emelnünk a füves rész alatt megtalált paticsomladék alatt előkerült oszlopszerkezetes házat (B-431), amely egy többször megújított belső, és a ház nyugati rövid oldalához kapcsolódó, többször megújított külső kemencével rendelkezett (IV t. 4.). A paticsomladék eltávolítása után a beszakadt tetőgerendák elszenesedett maradványai bukkantak elő (IV t. 5.), majd a padló maradványai felett több, eredetileg a belső faoszlopokra felakasztott használati tárgy: szűrő, szőlőmetsző kés, olló és egy gyűrű került elő a nagy mennyiségű kerámiatöredék mellett. A ház 9 méter hosszú és 5 méter széles, oldalai mentén oszloplyuksort tártunk fel, középvonalában három nagyméretű, mély, szelementartó oszlophelyet fogtunk meg, melyek közül a középsőt egy támasztó cölöppel is megerősítették. Az épületen belül belső osztást szolgáló sekélyebb és kisebb karók nyomait találtuk meg. A kutatott sáv keskeny volta miatt az egyes házakhoz tartózó, teljes gazdasági egységet még nem sikerült feltárnunk, erre a nyugati rész északkeleti sarkában feltárt, több, földfelszínre épített, cölöpszerkezetes (III. t. 6., IV t. 1.) illetve félig földbemélyített, gazdasági épületekből (IV t. 2.) és kutakból következtethetünk. Az egyik többosztatú, cölöpszerkezetes házhoz északi részén egy földbemélyített pince vagy veremól csatlakozott, amelynek számos középkori párhuzama ismert.

23 A késő középkori kutak formája enyhén négyszögletesedő volt, mélységük 2—2,5 méter között váltó-