Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) 15 zott, aljuk kődarabokkal volt kirakva, de sok téglatöredék is előkerült belőlük (IV. t. 6.). Nem minden kutat tudtunk teljesen feltárni, mert a talajvíz felszökött bennük. A késő középkori kemencék földbe vájt, belülről tapasztott boltozattal rendelkeztek. Általában többször megújították őket, alapozásuk sűrűn kirakott kerámiatöredékekkel történt, és sütőfelületük jól kiégett. Legtöbbször látható, hogy egy, esetleg két edény darabjai kerültek a tapasztások alá. A középkori település objektumaiból rengeteg kerámiatöredék, állatcsont és nagy mennyiségű fémanyag került elő. Itt meg kell említenünk a több esetben csont- és fanyéllel ellátott vaskéseket, lószerszámokat, sarkantyúkat és egyéb használati tárgyakat. Néhány üvegtöredék, fenőkő, bronz ékszertöredék és egy ezüst pecsétlő teszi teljessé a leletanyagot. A középkori falu keleti határa, úgy tűnik, keleti felületünk közepén húzódik. A berek felé hirtelen lejteni kezdő részen már csak bolerázi és késő kelta objektumokkal találkozunk. Az eddig feltárt területünk legkeletibb szélén, a berek határán bukkantunk három csontvázas rítusú sírra. Mindhárom megközelítőleg észak-déli tájolású, jobb oldalán fekvő, zsugorított váz — két kovapattintékot leszámítva, — melléklet nélkül került elő. A sírok viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, és annak ellenére, hogy egy árok áthalad felettük, sírfoltjuk és sírgödrük megfogható volt. Az egyik csontváz felett még elkorhadt deszka maradványait is megfigyeltük. Sajnos a sírok keltezése, a mellékletek hiánya és a környező objektumok leletszűkössége miatt, egyelőre igen bizonytalan. Balatonlelle— Kenderföld (M7/S-20 lelőhely) Marton Tibor — Serlegi Gábor A lelőhely a Balatonlelle központjától keletre elhelyezkedő, lankás domboldalon található. A terület északra a Balaton felé enyhén, nyugat-délnyugati irányban, a település felé erőteljesebben lejt. Kelet felé beletorkollik a leilei halastavakat körülvevő mocsaras területbe. A feltárások helyszíne mintegy három kilométerre fekszik a Balaton mai partvonalától, a kezdődő Somogyi dombvidék enyhe, északi lejtőin, amelyek régtől fogva kínáltak emberi megtelepedésre alkalmas területet. A 2002. év során az SMMI és az MTA Rl együttműködésében került sor az autópálya nyomvonala és a kijelölt pihenőhely által érintett lelőhely nagy részének feltárására.

24 Az év folyamán 39 000 m

2 felületet tártunk fel, amely a teljes érintett területnek több mint kétharmadátjelenti. Az év őszén ugyanis a szakaszon létesítendő pihenőhely területét a tervezők jelentősen megnövelték, így a többlet terület feltárására már csak a 2003. év folyamán, az építés közbeni megfigyelés keretein belül kerülhetett sor, amelynek során jól követhető volt a lelőhely szerkezetének folyamatossága. A feltárások során egyértelművé vált, hogy a terület az őskortól a római kor végéig lakott volt. A feltárt objektumok leletanyaga az emberi megtelepedés kezdetét a kései neolitikum időszakára keltezte a lelőhelyen. Ebből a korszakból elszórtan elhelyezkedő gödrök láttak napvilágot, a belőlük előkerült leletek a Lengyeli kultúra jellegzetes emlékanyagának tekinthetők. A csőtalpas tálak, a finoman kidolgozott, élesen kettőskónikus, tölcséres nyakú edények töredékei mellett, durvább kidolgozású, kaviccsal soványított anyagú tálak darabjai is előkerültek. A leletek között pattintott kőeszközök, csont tűk és egy Spondylus kagylóból faragott karperec töredéke is megtalálható. Az edények formai és díszítésbeli párhuzamai alapján a leletanyagot a kultúra korai szakaszára keltezhetjük. Mindössze néhány szórvány kerámiatöredék képviseli a Lengyeli kultúra végső szakaszát követő, már a középső rézkorba sorolható Balaton-Lasinja kultúrát, ehhez a korszakhoz kapcsolható önálló telepjelenség azonban nem került elő. A Somogyvár-Vinkovci kultúra jellegzetes seprűdíszes fazekainak oldaltöredékei és az ívelten kihajló, tagolt peremtöredékek jelzik a korai bronzkori megtelepedést a területen. A legnagyobb számban előkerült őskori telepjelenség a kora bronzkor végi Kisapostagi kultúrához köthető. Települési objektumaik több, egymástól nagyobb távolságra elhelyezkedő csoportot alkottak, elsősorban a feltárt terület északnyugati részén. A gödrök egy részét — a többi őskori beásáshoz hasonlóan — a római kori település bolygatta, de az előkerült leletek, a seprűdíszes kerámiatöredékek és a tekercselt pálcikás díszítéssel ellátott gömbös testű, tölcséres nyakú bögrék egyértelműen utalnak a kultúra jelenlétére. Biztosan a Kisapostagi kultúrához sorolható a felület nyugati végében feltárt, öt zsugorított — észak-déli — illetve néhány esetben ellentétes tájolású, temetkezésből álló sírcsoport is. Az egyik sírból a már említett bögretípus is előkerült, míg egy másik halottat Dentalium (agyarcsiga) vázából készült gyöngysorral együtt temettek el, mely a korszak kedvelt ékszere volt. Az ásatás területén több helyen is előfordult zsugorított, de melléklet nélküli temetkezések viszont nem keltezhetők teljes bizonyossággal. A bronzkori megtelepedés végét az Urnamezős kultúra képviseli a lelőhelyen, amelynek edényei mindössze néhány gödörből láttak napvilágot. Az előkerült síkozott peremű fazéktöredékek, behúzott peremű tálak és bütyökdíszes, füles korsók, valamint egy, csaknem egészben előkerült, kihajló peremű, nagyméretű fazék bizonyítja a kultúra jelenlétét. A lelőhely objektumainak túlnyomó többsége a késő vaskorhoz és a római korhoz köthető. A feltárt objektumok egységes telepszerkezetet rajzolnak ki, és a feltárás során mind világosabbá vált, hogy a lelőhely illetve a telep belső időrendje összetett. Az objektumokból előkerült leletek alapján arra következtethetünk, hogy több száz évig lakott, falusias jellegű település nyomaira bukkantunk (V. t. 6.). A telephez minden valószínűség szerint temető is tartozott. A feltárt területen azonban csak három, elszórtan elhelyezkedő sírban tudtunk nyújtott helyzetű vázat feltárni, amelyek közül kettő melléklet nélküli volt, míg a harmadikban csupán egy bronzkarperecet találtunk, így pontos keltezésük bizonytalan (V. t. 3.).