Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK 13 MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) áldozatként. A feltárt rézkori objektumok a terület folyamatos lakottságát bizonyítják ebben az időszakban. Lelőhelyünkön a kora bronzkor elejét a SomogyvárVinkovci kultúra képviseli néhány gödörrel. A kultúra emlékanyaga eddig csupán a nyugati, mezőgazdasági művelés alatt álló területeken került elő, csakúgy, mint a Kisapostagi és a Mészbetétes kerámia kultúrájának települési objektumai. A megtelepedést jelző gödrök anyaga között ott találjuk a sajátos, kavicsos agyagsoványítási technikával készített, legtöbbször seprűzött felületű, néha ujjbenyomkodásos bordákkal díszített fazekak, fordított csonkakúp alakú tálak valamint korsók töredékeit. A kora bronzkor végére keltezhető Kisapostagi kultúra objektumai között már nagyobb változatosság figyelhető meg. A nyugati terület középső részén a kultúra leletanyaga került elő egy lekerekített sarkú, szabálytalan téglalap alakú, félig földbemélyített, cölöplyukakkal ellátott objektumból (B-78). Padló- vagy járószintet nem találtunk, de a házként való értelmezést alátámasztja az objektum északnyugati, rövid oldalán, az épület síkjából kiugró kemence, amelynek sütőfelülete azonban csak darabokban maradt meg. A ház kerámiaanyaga igen gazdag, több kiegészíthető, majdnem egész edényt találtunk a betöltésében; többek között tekercselt pálcikás technikával díszített tölcséres peremű, gömbös testű bögréket, kihajló peremű tálakat, seprűdíszes fazekak, tárolóedények darabjait. A több párhuzamos sorból álló benyomkodott mintákban legtöbbször a mészbetétdísz maradványai is megfigyelhetők. A ház környékén csoportosuló gödrök leletanyagában az életmódra és táplálkozásra utaló leletek között megtalálhatók az őrlőkövek, csiszolt kőbalták és csonteszközök, pattintott kovapengék, hálónehezékek és nagy mennyiségű kagyló és állatcsont. A feltárt leletanyagból látható, hogy a kora bronzkori telep életében táplálkozás szempontjából az állattartás illetve a vadászat-halászat mellett nagy jelentősége volt a vízjárta terület közelsége nyújtotta kagylók és csigák gyűjtésének. A kisapostagi háztól és gödröktől kicsit keletebbre tártunk fel egy 11 sírból álló csontvázas rítusú temetőt, amelyben a halottak zsugorítva, oldalukra fordítva, kissé behajlított lábakkal, kezüket legtöbbször arcuk elé helyezve feküdtek (III. t. 2.). A sírok többsége melléklet nélküli volt, csupán két esetben találtunk a halott viseletéhez tartozó mellékletet. Az egyikük csuklóján egy bronzlemezből hajlított karkötő, míg a másiknál a halott keze és álla találkozásánál apró bronz töredékek kerültek elő. A temetkezési mód és a környező régészeti leletanyag alapján a temető a kora bronzkorra keltezhető, olyan párhuzamok alapján, mint Vörs-Papkert „B", 16 legvalószínűbben a Kisapostagi kultúra megtelepedéséhez köthető. A középső bronzkor időszakát a Mészbetétes kerámia kultúrája képviseli, néhány méhkas alakú gödörrel. Az objektumok a Kisapostagi kultúra gödreivel közel azonos területen találhatók. Két ép, mészbetéttel díszített edény került elő egy mélyebb, szabályos gödörből (B-370). Az egyik egy sárgás színűre kiégett, kis talpas kehely, a másik egy kisméretű, fekete alapszínű, kihajló tölcséres peremű, lekerekített aljú tál. Egyelőre más telepobjektumot nem tudunk a kultúrához kötni, de valószínűleg a megtelepedés további nyomai kerülnének elő a nyugati területünk északi, az autópálya nyomvonalából már kieső részén. A késő vaskor időszakából (LT D) származik lelőhelyünk egyik legnagyobb településrészlete, házakkal, kemencékkel, tároló- és hulladékgödrökkel, kutakkal. A késő kelta település nyugati széle a feltárt terület közepén található. Keleti határát a mocsaras, nádas berek képezi, de elképzelhető, hogy a telep a berek területén is folytatódik egy darabig. Eddig hét földbe mélyített házat tártunk fel 17 (III. t. 4.). Az épületek körül csoportosul a többi telepobjektum, így négy ilyen objektum-koncentrációt lehet elkülöníteni. Az épületek általában lekerekített sarkú téglalap alakúak, méretük a 2,5—3x4 és 3,5—4x5 m között változik. Mélységük általában a nyesett felszín szintjétől 0,8 és 1 m, oldaluk leggyakrabban meredek, de feltártunk padkás oldalú épületet is. A házaknál legtöbbször mindkét rövid oldal közepén megtaláltuk a tetőtartó oszlopok helyét, amelyek a gerincszelement tartották, de sokszor a házak hosszú oldalainak mentén is találtunk oszlophelyeket. Olyan épületek is voltak, amelyek közepén is elhelyezkedett egy-egy cölöplyuk, azonban ezek a házak majdnem négyzet alakúak. A legszabályosabb közöttük a В-956-os számú ház, ahol a két rövid oldal közepén elhelyezkedő mély, meredek oldalú cölöplyukak mellett a két hosszanti oldal mentén egymástól szabályos távolságra sekélyebb oszlophelyeket észleltünk. Több épületnél is megfigyelhető volt, hogy a gerendákat több ponton megtámasztották, feltehetően a tetőszerkezet súlya miatt. Néhány oszloplyuk mellett támasztó cölöpök helyei kerültek elő. Két épületen belül tűzhely nyomokat is találtunk, ezek általában az építmény középvonalába estek. A viszonylag egységes betöltések alatt lesározott, tapasztott padlószintet azonban nem sikerült megfognunk. A hét ház azonos tájolású, hossztengelyük északkelet-délnyugati irányú. Két-két épület egymás mellett szorosan, alig egy méterre helyezkedett el egymástól (III. t. 4.). A B-98 és В-99-es számú házak felépítményeinek paticsomladékát a közeli szabályos kerek vermekben találtuk meg, változatos leletanyag társaságában. A házak betöltéseiből viszonylag kevés állatcsont, de annál több kerámiatöredék került elő, így gombos fülű és behúzott peremű tálak, urnák, hombárok, mélytálak töredékei, grafitos anyagú seprűdíszes edénytöredékek. Szinte minden házban találtunk orsógombokat, csiszolt csonttárgyakat és vas- illetve bronzfibulákat, vaskéseket, egyéb bronz- és vastöredékeket. A gödrök is gazdag anyagot tartalmaztak. Az egyik szabályos verem oldalához simulva egy tekercselt, bronzhuzalokból készült nyakperecet találtunk, míg egy másik gödörből egy borostyánkővel ékesített, lapos korongos bronz számszeríj-fibula került elő. Az objektumok üvegpaszta gyönggyel, bronz övcsat töredékkel, láncdarabkákkal, sok különböző vastárggyal, fenőkővel, vassalakkal szolgáltak. A korszakhoz tartozó kemencék mind megújítás és alapozás nélküli sütőfelülettel rendelkeztek.
