Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
K. Zoffmann Zsuzsanna: A Badeni népesség Balatonőszöd lelőhelyről való embertani leleteinek ismertetése
A BADENI NÉPESSÉG BALATONŐSZÖD LELŐHELYRŐL VALÓ 117 EMBERTANI LELETEINEK ISMERTETÉSE az öröklődő epigenetikai jellegek, anatómiai variációk nyomon követése (FINNEGAN—MARCSIK 1979), de ez a vizsgálat csak akkor járhatna eredménnyel, ha következetesen valamennyi csontváz esetében elvégzésre kerülne. Erre azonban a megmentett őszödi osteológiai leletanyag nem volt alkalmas. Egyéb temetkezési szokás tekintetében sem lehet törvényszerűséget megállapítani. Kerámiapakolás csak két férfi esetében volt megfigyelhető, állatcsontváz, vagy annak része az emberi váz mellett két gyermek és két nő esetében fordult elő, gödörbe bedobva pedig úgyszintén egyformán került elő gyermek, férfi és nő váza is. Az ásatás során megfigyelt két önálló koponyalelet gyermekeké volt, esetükben nem bizonyítható, hogy vázcsontjaik nem az az azóta eltelt idő, vagy a feltárással kapcsolatos munkák során semmisültek-e meg. A rituális gödrökből előkerült csontvázak, melyek részben a szokásos módon fektetve, részben azonban minden rendszer nélkül bedobva feküdtek, felveti annak a lehetőségét is, hogy az érintett egyéneket erőszakos halál után esetleg feláldozták valamilyen számunkra ismeretlen rituális ceremónia során ahogyan arra az őskori kultúrák népességeinél több példa is akad (JAKAB 1994, NICOLÄESCU— PLOPS. CR— WOLSKI 1975, stb.). A Balatonőszödi csontleleteken azonban semmi olyan nyomot nem lehetett megfigyelni, ami erőszakos halálra utalt volna (ütés, vágás, lefejezés, törött nyakcsigolyák, stb.), s ezért — nem kizártnak, sőt a gyermekek esetében teljesen lehetségesnek tartva a közösség egyes egyedeinek rituális feláldozását — mégis egyelőre a rendelkezésre álló osteológiai anyag ennek bizonyítására nem látszik alkalmasnak (PETER—RÖCHER 1994). A gödrökben szórványként előkerült töredékes embercsontok esetében elképzelhetőnek látszik az, hogy ezek korábbi temetkezésekből származhatnak (kétszeri eltemetés), vagy esetleg a hulláknak kezdetben föld feletti, kijelölt helyen való tárolása, s a maradványoknak csak a bomlási folyamat bizonyos stádiumában történő elföldelése is lehetségesnek tűnik. Ez utóbbi talán összefüggésben lehet a szórvány koponyaleleteknek más Badeni lelőhelyeken is megfigyelhető (NEMESKÉRI 1956, TESCHLERNICOLA— SCHULTZ 1984) külön-külön, vagy együttes eltemetésével. Mindenesetre a rendelkezésre álló leletanyag, részlegessége és fragmentáltsága miatt, valamint a lelőhely csak részbeni feltártságának következtében, semmiféle messzemenő következtetésre nem alkalmas. IV. Patológiai megfigyelések A leírás során csupán a kóros eseteknek, mint jelenségeknek regisztrálása történt meg, amit viszont nagyban gátolt a vizsgálati anyag maximálisan alacsony kvalitatív reprezentációs értéke. Minden valószínűség szerint sokkal több patológiára utaló nyomot lehetett volna észlelni, ha a csontok állapota jobb lett volna, de olyan sorozat esetében, melynél ritkaságnak számít egy-egy csigolya előfordulása, lehetetlenség még az olyan gyakori betegségnek, mint a spondylosisnak a megfigyelése is. Ennek megfelelően tulajdonképpen csak azt lehetett megállapítani, milyen betegségekre utaló jelek fordultak elő a vizsgálat rendelkezésére álló csontokon, e betegségek gyakoriságát azonban semmiképpen sem lehetett megbecsülni. Az alábbiak a megfigyelhető betegségek felsorolását tartalmazzák: Veleszületett orrsövényferdülés egy nő és egy idősebb gyermek esetében volt megfigyelhető, a sorozatban azonban feltehetően sokkal nagyobb előfordulási arány létezhetett, aminek megállapítására azonban a fragmentáltság miatt nem adódott lehetőség. Vitaminhiányra utal az egy esetben előforduló zománc-hypoplasia (inf.ll.korú gyermek), valamint vashiányra, illetve vérszegénységre a cribra orbitalia (5 esetben: négy gyermek és 2 juv. nő) és az ún. „kefefejüség" = „Bürstenschädel" (2 esetben: 1 gyermek és 1 juv. egyén). E betegségek okozta elváltozások még gyermekkorban alakulnak ki a fogakon, azaz a csontozaton, a táplálkozási hiányosságok tehát még a közösség gyerekeinek körében is általánosak lehettek. A töredékes vizsgálati anyagban rachitis megfigyelésére nem volt lehetőség. Gyulladásos folyamatok valamennyi csonton jelentkezhetnek, így az őszödi sorozat esetében ilyen gyulladás egy gyermek esetében az orbitát és környékét támadta meg (látáskárosodás), két nőnél viszont a hallójáratok elcsontosodásához vezetett (halláskárosodás). E ritkábbnak számító betegségeknél gyakoribb az a valószínűleg tumorral párosult csonthártyagyulladás amely egy fiatal férfi jobb alsó végtagcsontjain volt megfigyelhető. A más, jobb megtartási állapotban lévő, s így jobban vizsgálható sorozatoknál igen gyakori mozgásszervi megbetegedések a jelen sorozatban csak csekély számban fordultak elő; így spondylosis et spondylarthrosis 1 férfi és 3 nő gerincoszlopán mutatkozott, egyszer a nyaki, kétszer az ágyéki, egyszer pedig a gerinc valamennyi szakaszán. Az izületi megbetegedések más formájának megfigyelése nem volt lehetséges a hosszcsontok distalis végeinek a századok folyamán és a feltárás során történt károsodása miatt. Csonttörés három egyénnél fordult elő (2 férfi és 1 nő), bordán, ulnán és fibulán, a gyógyulási folyamat mindhárom esetben gyulladásos folyamat nélkül, a csont deformációjával és tetemes callusképződéssel zajlott le. Csatározásokra utaló vágásnyom a sorozatból csak egyetlen férfi koponyáján volt megfigyelhető. A maturus korú férfi a tarkójára és orrára mért ütéseket túlélte, a sérülések gyulladás mentesen gyógyultak.
