Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

K. Zoffmann Zsuzsanna: A Badeni népesség Balatonőszöd lelőhelyről való embertani leleteinek ismertetése

118 К. ZOFFMANN ZSUZSANNA Habár nem számítható kóros elváltozásnak, mégis itt kell megemlíteni a nők medencecsontjain látható elváltozásokat, melyek a terhesség/szülés velejáróiként értelmezendők. Az összesen 14, nőként meghatározott egyén közül ilyen nyomok csak 4 esetben voltak megfigyelhetőek, ami szintén a sorozat megtartottsági állapotára utal. A medencecsontok kedvezőbb megfigyelhetősége nyomán ugyanis ilyen elváltozások minden bizonnyal csaknem valamennyi nőnél regisztrálhatóak lehettek volna. A fogazati károsodások kiindulópontját a fogszuvasodás jelenti, melynek következtében azután a gyulladás a szomszédos csontrészletekre is átterjedhetett, abscessust, vagy cystát eredményezve. Csupán 14 felnőtt fogai őrződtek meg, és összesen 254 fogat lehetett megvizsgálni, míg az alveolusok pontos számát a csontok töredékessége miatt nem lehetett megállapítani. 8 egyénnél fordult elő fogazati megbetegedés, s ezek között mindkét nem és valamennyi korosztály képviselői is megtalálhatóak voltak; e tekintetben tehát nem lehetett különbséget tenni. A cariesek és cysták/abscessusok százalékos előfordulása nem jelentős, csupán a két maturus korú nő (S-59, S-64) antemortalisan elvesztett fogainak nagy száma, illetve sorvadt állkapcsa érdemel külön figyelmet. V. Tipológiai értékelés A leletanyag töredékessége és hiányossága miatt csupán 4 férfi és 8 nő esetében volt többé-kevésbé lehetséges tipológiai elemzést is elvégezni, aminek alapján azonban már nagyjából a sorozat által képviselt népcsoport tipológiai összetételére is következtetni lehet. A sorozattöredékben a hosszú-keskeny-magasdolicho-hyperdolichokran agykoponyák vannak többségben középszéles-eury-hypereurymetop homlokkal, de különbségek mutatkoznak a koponyaszélesség esetében, keskeny és széles agykoponyák egyformán fordulnak elő a férfiaknál és a nőknél is. Az arc kivétel nélkül középszéles-keskeny-alacsony-euryprosopeuryen, de az orbitális és nazális index esetében a heterogenitás itt is megmutatkozik. Hasonló megoszlás látható a számított testmagasság értékeinél is, alacsony és magas termetűek egyaránt megtalálhatóak a férfiak és nők között is. Az eltérő jellegek mozaikszerű keveredése viszont nem teszi lehetővé az egyedek variánsokba történő konkrét besorolását, a típusok keveredése már jóval a temetkezések előtt megkezdődhetett. Mivel az eltérő jellegek a biztosan Boleráznak minősíthető leletek esetében is megfigyelhetőek, sőt a dunántúli késő-neolitikus népcsoportok körében is előfordulnak, nem tisztázható, hogy helyiek és bevándorlók keveredéséről van-e szó, vagy a Badeni népesség már eleve kevert taxonómiai összetételűként érkezett a Kárpát-medencébe. Minden bizonnyal ugyanazon típusok keveredésének eltérési aránya lehet az oka annak, hogy a már korábban, a főleg az Alsónémedin feltárt temető sorozatán alapuló (ZOFFMANN 1987—88), újabban pedig már a Balaton-vidéki Badeni sorozatok bevonásával elvégzett Penrose-analízisek (ZOFFMANN jelen kötetben közölt Penrose-elemzés) egybehangzóan azt mutatják, hogy a Badeni népcsoportok élesen eltérnek Kárpátmedence más neolitikus és rézkori populációitól. Ugyanezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy a (Boleráz) Badeni sorozatok által képviselt etnikai csoportokat Penrose-kapcsolataik szignifikáns értékekkel a délkeleti térségek (kelet-Balkán, Görögország és Anatólia) korai népességeihez kötik, jelezve, hogy a Badeni népcsoportok, délkelet irányából érkezve a térségbe, a rézkor utolsó periódusában valóban idegen bevándorlóknak számítottak a Kárpát-medence területén.