Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) 7—2 kép. A Halomsíros kultúra edényei Balatonboglár— Berekre-dűlőből egy edénydepó (I. t. 4.). A gödör aljára, szorosan egymás mellé három tárolóedényt helyeztek, s ezeket tállal fedték le. Az edénycsoport mellett egy korsó feküdt. A baloldali edény egy kisebb, hordó alakú, seprűzéssel durvított felszínű hombár, a középső, urnaalakú edényt ívelt bordák között bütykök díszítették (1. kép), a harmadikat bütyökcsoportok (2. kép). A sekély, fordított csonkakúp alakú tálak pereme csücskös. Egy másik, hasonló korú objektumból csaknem ép kiskorsó került elő. Ajellegzetes díszítés alapján a leletek a kultúra középső időszakára (R ВС) keltezhetők. Hasonló korú objektumok kerültek elő a nyomvonalon 2002-ben végzett feltárás északi részén, a Borkombinát területén és az 1970-es években a Kertészeti Szakiskola gyakorlótelepén, itteni ásatásunk szomszédságában. Ezek, az egymástól viszonylag nagyobb távolságra előkerült ojektumcsoportok, egy nagykiterjedésű, laza telepre utalnak. Az egész feltárás területét behálózta egy római kori árokrendszer. A felszíni foltjaik alapján több helyütt egymást metsző, de betöltésük alapján egységes, sekély árkokból 2—3. századra keltezhető kerámiatöredékek mellett téglatöredékek, állatcsontok, valamint nagyon sok vassalak került elő. Az árkok a nyomvonalon feltárt részen is előkerültek, minden bizonnyal azok rendszeréhez csatlakoznak. A valószínűleg vízlevezetésre szolgáló árkok mellett sikerült feltárni egy tárológödröt is, melynek felszínén töredékes vaseszközt találtunk. Az Árpád-kori település három, mély tárológödrét tártuk fel. A gödrök egymáshoz közel helyezkedtek el. Kevés leletanyagot tartalmaztak, elsősorban fazéktöredékeket. Balatonkeresztúr—Kis-erdei-dűlő (M7/S-36 lelőhely) Serlegi Gábor A lelőhely a Balatonkeresztúrt Balatonújlakkal öszszekötő 6707-es műúttól nyugatra húzódik, egy nyugati irányban enyhén emelkedő domboldalon, amelynek teljes hosszában előkerült, kevés szórvány kerámia alapján egy nagyobb kiterjedésű, kora bronzkori telepet sejtettünk az autópálya nyomvonalának ezen a szakaszán.

7 Az ásatásra az SMMI és az MTA Rl együttműködésének keretében 2003. július eleje és augusztus közepe között került sor, ez alatt az idő alatt 6500 m

2 felületet kutattunk át. A munkálatokat a terület keleti oldalán, a műúthoz közeli részen, a domb aljában kezdtük meg. Ezen a részen mindössze egy újkori lócsontvázon valamint három, leletanyag nélküli, meghatározhatatlan korú beásáson kívül egyéb objektum nem került elő. Az első szakaszban megnyitott területnek csak a nyugati végében észleltünk egy kora bronzkori leletanyagot tartalmazó gödröt. A terepbejárások és a gépi földmunkák során a domboldalon viszonylag nagy mennyiségben előkerülő leletanyag arra engedett következtetni, hogy a feltételezett lelőhelyet a domb tetején, illetve a keleti irányú lejtő felsőbb részein kell keresnünk, ugyanis a természetes erózió és a szántóföldi művelés romboló tevékenysége lehordta a szórvány leletanyagot a domb alsóbb részeire. Ezért az autópálya tengelyével párhuzamos keskeny sávban, 340 m hosszan nyitottuk meg a felületet a dombtetőig. Emberi megtelepedés nyomaira csak a lejtő középső harmadában bukkantunk, kelet-nyugati irányban mintegy ötven méter széles szakaszon. A nyomvonal