Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
10 HONTI SZILVIA ETAL. északi széle mentén, két nagyobb csoportban, több, egymást vágó, sekély objektumot észleltünk, amelyekből a kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúra seprűzött felületű, benyomkodott bordával díszített, jellegzetes kavicsos soványítású kerámia-töredékei kerültek elő. A gödörcsoportok között elszórtan több beásást is kibontottunk, amelyek közül néhányban a kora bronzkor későbbi fázisához tartozó Kisapostagi kultúra leletanyagát találtuk meg. Néhány alkalmi tűzrakóhely kivételével kizárólag tároló és hulladékgödröket tártunk fel, gazdasági funkciójú illetve lakóobjektumokat nem észleltünk. Régészeti objektumokat a domb tetején nem találtunk, minden jel szerint a kora bronzkori telep súlypontja a nyomvonalon kívülre, északnyugati irányba esik, igazolva az előzetes terepbejárás megfigyeléseit. 8 Balatonkeresztúr—Réti-dűlő (M7/S-35 lelőhely) Fábián Szilvia Balatonkeresztúr déli határában, a Balatonújlakra vezető, 6707-es műút keleti oldalán, a korábbi Tsz-major szomszédságában található Balatonkeresztúr-Rétidűlő lelőhely, ahol az M7-es autópálya tervezett nyomvonala és autóspihenője által kijelölt kutatandó felületből 2003. végéig 22800 m 2-t tártunk fel (NI. t. 1.). A tervezett nyomvonal megközelítőleg kelet-nyugati irányban, középen vágja át az előzetesen feltérképezett lelőhelyet. A megelőző feltárásokat 2003. áprilisában kezdtük meg az SMMI és az MTA Rl közti együttműködés kere-tében. 9 A Réti-dűlő régészeti kutatásra kerülő része egy viszonylag sík terület, amelynek nyugati határát a műút jelenti, keletről lápos, mocsaras rész, a Nagyberek határolja. A nyugati, műúthoz közelebb eső részen jelenleg is nagyüzemi mezőgazdasági művelés folyik, amely nagyban befolyásolta a domborzati viszonyokat, míg a keleti, a berek partjához közeli területen legelő terül el, amely viszont egy enyhe emelkedő után a mocsaras nádas felé hirtelen lejteni kezd. A víz közelsége kedvező feltételeket biztosított a megtelepedéshez, így a terület a középső rézkortól kezdődően, a kora bronzkoron és késő vaskoron át a középkorig, többször is betelepült. A régészeti feltárást a mezőgazdasági művelés alá vont területen kezdtük meg. A 60—100 méter széles és 225 méter hosszú, 19000 m 2 területű nyomvonalsávban több régészeti kultúra emlékanyagát és telepobjektumait tártuk fel. A terület az eddig feltárt leletanyag tanúsága szerint legkorábban a középső rézkor időszakában települt be. A Balaton-Lasinja kultúra települését csupán néhány gödör és több gödörből álló összefüggő amorf foltban jelentkező gödörkomplexum jelzi, amelyekből elsősorban kettős kónikus, néha kannelúrákkal díszített kerámiatöredékek illetve egy-két, hasonló alakú kiegészíthető edény került elő. A középső rézkori megtelepedések sorában meg kell említenünk a Furchenstich kultúra egy gödrét, amelyből a kultúrára jellemző, néhol mészbetéttel is kitöltött tűzdelt-barázdás technikával díszített cserepek kerültek elő. Mindkét kultúra telepobjektumai a nyugati, mezőgazdasági művelés alá vont területen, annak is a középső és nyugati szélén bukkantak elő. A késő rézkori Badeni kultúra korai időszakának, a Bolerázi csoportnak emlékanyaga már jelentősebb számú objektummal és nagyobb területi kiterjedéssel jellemezhető. Míg a nyugati, szántott területen csak szórványosan találkoztunk bolerázi gödrökkel, addig a legelőn feltárt, 3800 m 2-es területen már intenzívebb a megtelepedés. Általánosan elmondható, hogy az ősz folyamán kutatott, eredetileg legelőnek használt terület nagyon sűrű, régészeti korszakokban változatos lelőhelyet rejt (III. t. 1.). Az összesen 1160 régészeti objektumból 650 objektum ezen a keskeny, 15 m széles és 240 m hosszú, sávban került napvilágra. Ugyan a Bolerázi csoport megtelepedését egyelőre csak sekélyebb, illetve mélyebb, méhkas alakú gödrök jelzik, de a legelőn nyitott sávban megfigyelt egyenletes elhelyezkedésük egy nagyobb település meglétét, és további telepobjektumok előkerülését sugallja. A gödrök anyaga igen változatos (III. t. 3.). Elsősorban bekarcolt vonalakkal, zeg-zug mintával, kannelúrázással, bütykökkel és többszörös ujjbenyomkodásos bordákkal díszített edények — bögrék, korsók, tálak, fazekak — töredékei, csiszolt csont- és kőeszközök, agyagnehezékek, egy, a szélén körben beszurkált pontsorral díszített lapos idol töredéke illetve egy, a nyomó felületén beszurkált pontokkal kitöltött pecsétlő került elő. Ez utóbbit a szintsüllyesztéses módszerrel feltárt egyik bolerázi objektum fölött, más bolerázi cserepek társaságában találtuk. Néhány objektum az átlagosnál nagyobb menynyiségű állatcsontot tartalmazott, többségük hulladékként került a gödrökbe. Az egyik bolerázi objektumban viszont több szarvasmarha koponyát és az állatokhoz tartozó gerinccsigolyákat, hosszúcsontokat találtunk. Mivel az egyes kapcsolódó vázrészek anatómiai rendben helyezkedtek el, valószínű, hogy itt is állattemetkezéssel állunk szemben csakúgy, mint sok más bolerázi—badeni telepen. 10 A feltárt késő rézkori jelenségek közül mégis egy szabályos, az alja felé enyhén szélesedő, egyenes aljú méhkas alakú gödör a legérdekesebb (B-938), amelyben összesen nyolc, egymásra helyezett, zsugorított helyzetben eltemetett ember csontvázát találtuk. A gödör betöltéséből egyéb leletanyag nem került elő, azonban az eltemetés rítusa és a környező objektumokban talált leletanyag alapján nagy valószínűséggel a késő rézkori megtelepedéshez köthető. A tömegsírban a csontvázak közül három felnőtté és öt gyermeké, köztük három csecsemőé lehetett. Tájolásuk változó (É—D, D—É, K—NY, NY—K), de a korok és nemek meghatározása után remélhetőleg megfigyelhető lesz valamilyen szabályszerűség köztük. Hasonló többszörös temetkezést tártak fel többek között Sármelléken (65. Ih.), 11 Pilismarót-Szobi révnél, 12 Balatonbogláron, 13 Balatonszemes-Szemesi-berekben 14 és Balatonöszödön 15 is. A mellékletek hiánya és a korösszetétel azt sugallja, hogy a halottak, akik lehettek egy család tagjai is, valamilyen hirtelen bekövetkezett tragédia, betegség vagy járvány következtében kerültek közös sírba, nem pedig
