Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Vámosi Lajosné: Díszítéstechnikai eljárások a Zamárdi avar temető VII. századi leletanyagában

DÍSZÍTÉSTECHNIKAI ELJÁRÁSOK A ZAMÁRDI AVAR TEMETŐ VII. SZÁZADI 91 LELETANYAGÁBAN 2. Újabb érdekesség a zamárdi avar temetőből A dolgozat első részében már felhívtam a figyelmet a Zamárdi avar temetőben található egyes leleteken tapasztalt, speciális díszítéstechnikai eljárásra, ahol a VII. századi övgarnitúra szíjvégeinek ékvéseteiben, színes fémoxidos viaszberakást „spanyolozást" találtam, amelyet a vizsgálatok is igazoltak. A temetőhöz tartozó település a VII. században élte virágkorát. Ekkor a bronzöntő művészetet is igen magas színvonalon művelték. E rendkívüli gazdagság és sokszínűség tükröződik a sírok leletanyagában a nagymérvű sírrablások ellenére is, újabb és újabb meglepetéseket okozva az utókor számára. Ismét abban a szerencsében volt részem, hogy egy hihetetlenül érdekes díszítésmegoldásra leltem az előkerült tárgyak kezelése közben. Az 1360-as sír 1992-ben került feltárásra. A koporsós temetkezésű sírban nyugvó egyén viseletéhez tartozó díszöv ötvösremekei e kis szíjvégek, az aranyozott bronz, téglalap alakú, griffes-csüngős veretek mellett kerültek elő. Ezeken az öveken lévő formai és ornamentális jegyek viselőjüknek származására, hovatartozására és társadalmi rangjára is utalhattak. A leletanyag a VII. század vége VIII. század elejére tehető, bizánci hatású illetve jellegű ötvösmunka. Az aranyozott bronz, áttört, indás-liliomos díszítésű kisszíjvégből három darab került elő. Szerkezetét tekintve áttört, öntött, keskeny pajzs illetve oldalnézetből lapos „U" alak, ráforrasztott hátlappal. A háttérből zöld, fényes, zománcszerű anyag tetszett át az áttört előlapon. Az övről lecsüngő bőrszíjhoz átütött szegeccsel volt rögzítve a kisszíjvég. A bevezetésben jelzett korábbi munkám alapján Bárdos Edith régész hívta fel a figyelmemet az áttört kisszíjvég színes háttérdíszítésére. 2000. 06. 02-án kezdtem a tárgyak kezeléséhez. Alapos szemrevételezés után a mikroszkópos vizsgálat sem vezetett eredményre, a színes háttérnek sem technikáját, sem anyagát nem sikerült megállapítani. A díszítés feltárása céljából egyetlen ésszerű megoldásnak tűnt a ráforrasztott hátlap eltávolítása. Miután ez megtörtént, apró kis lapocskák váltak láthatóvá. Egy ilyen zöld lapocska megtisztítása és az újabb mikroszkópos vizsgálódás után, már csak azt kellett megállapítani, - mi ez a „valami"? Poncolt hátterű bronz lemezkék, zöld zománccal? - a mikroszkóp csali nagyítása révén optikai és nagyságrendi szempontból ez kivitelezhetetlen. Színezett vagy a bronz korróziótól zöld színűre átkorrodált bőrdarabka is lehetett volna, mivel rugalmasnak tűnt. Aztán a tudatalattiból felsejlett egy azonosító kép. De igaz lehet e? - Kimondani az abszurd gondolatot, hogy ez nem más, mint a közismert rezes rózsabogár szárnydarabkáiból összeállított háttérdíszítés. - Nem kis felbuzdulást okoztam! Dr. Ábrahám Levente múzeumunk entomológuszoológusa minden nehézség nélkül azonosította a leletet, miszerint rezes rózsabogár szárnyáról van szó. (szakvéleményét csatolom: 1. számú melléklet) Az eltelt időszak 40^3 ember és 1300-1350 bogár generációt feltételez. E „kis" evolúciós időszak alatt a rovaroknál különösebb változás nem tapasztalható, ugyanilyen a ma előforduló rózsabogár is. Hogyan, milyen gondolat jegyében született ez az érdekes ötvösmunka. Színes zománc imitáció, ékkőberakás helyettesítése vagy csak spontán ilyen anyag akadt a játékos kedvű, fantáziadús ötvösmester kezébe. Valószínűbb azonban a zöld szín és a szárny áttételes gondolatisága, kultikus, misztikus jelentősége, talán Bizánc korakeresztény szimbolikája játszott szerepet a tárgy létrehozásában. Az alkalmazott mintakincs mellett a technikai kivitelezés és kidolgozás sem mellékes. Gyakorlott mester munkája a kisszíjvég. A hátlapot a viasszal rátapasztott szárnydarabkákkal együtt kellett ráforrasztani, az öntött, áttört, bronz, aranyozott előlapra úgy, hogy a kitin anyaga meg ne égjen. A rovarszárny kitin anyagának rendkívüli ellenálló képessége, a technikailag jól kivitelezett forrasztás és a viasz konzerváló jelenléte is elősegítette, hogy a kis tárgyak egészen jó állapotban megmaradtak. Ellenállva az idő viszontagságának, a korróziót előidéző körülményeknek. A mai ötvösöktől megtudtam, ma is létezik alacsony hőfokon (60C°) megömlő forraszanyag, melyhez hasonlóval kivitelezhető lehetett ez a megoldás. (Varga Péter közlése) Megválaszolatlan kérdések halmaza merül fel: Fenn áll a gyanú, hogy az úgynevezett „spanyolozási" technikát és ezt a mintakincset használók között, olyan összetartozás van, mely által egy népcsoport körvonalazódik. Kik ők, honnan kerültek az Avar Birodalomba, honnan hozták, hová vitték és hol terjesztették tovább sajátságos kultúrájukat. A „bizánci" mintakincset vagy annak hatását magán viselő műhelyben, itt helyben készültek -e a kisszíjvégek vagy más úton, ajándékozás vagy kereskedelem révén jutottak ide, avagy viselőjük hozta magával a Kárpát medencébe? Vajon honnan származik a rovarszárny? A tárggyal együtt került ide vagy helyi rovarból itt tették e ezt az érdekes díszítőelemet a szíjvégbe? Jelenleg ebből az időszakból nem ismerünk ilyen módon díszített ötvöstárgyat, ezeken a kisszíjvégeken kívül. A későbbiekben a XVI. századból már ismert olyan ötvöstárgy, melyen rovarszárnyat alkalmaztak díszítő elemként. (Dr. Járó Márta közlése) Mint érdekességet megemlíteném a következő cikket, melyre Dr. Ábrahám Levente hívta fel a figyelmemet: Bogár-ékszer (névtelen közlemény) = Rovartani Lapok, 1897. IV. kötet, 3. füzet, 66.p. (2. a,b számú melléklet) A Zamárdi avar temető újabb ötvöstechnikai érdekessége ismét arra figyelmeztet, hogy felelőtlenül, rutinszerűen ne kezdjünk a tárgyak kezeléséhez.