Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Gáspár Ferenc: Kiűzve a tudatból, elzárva a lélek mélyére Rippl-Rónai és Oskar Kokoschka különleges kapcsolata
KIŰZVE A TUDATBÓL, ELZÁRVAA LÉLEK MÉLYÉRE RIPPL-RÓNAI ÉS OSKAR KOKOSCHKA KÜLÖNLEGES KAPCSOLATA 239 És most ennek tesz keresztbe ez a másik, ez a hozzá képest öreg magyar festő, akinek nem kell engedélyt kérnie ahhoz, hogy megszólaljon az asztalnál! Ez az enyhén pocakos, tömör egészség és kiegyensúlyozott vidámság, ez a kételyek töprengések és pszichologizálás nélküli könnyed festészet? Mit tudhat a portéfestészet lényegéről többet és mást vele szemben, aki képes a lélek mélyére látni, akinek megadatott, hogy modelljeinek eljövendő sorsát is ábrázolhassa képein! 20 Durcás gondolatai dacos magatartást váltanak ki belőle: ő nem fog versenyre kelni ezzel a „lágy tojással", ráadásul meg sem érdemlik ezek a tudatlanok , hogy megörökítse őket. És eszerint is cselekedék. Fikció? Lehet. De nézzük a tényeket. Összevetve a két festő olasz fronton készült alkotásait megállapíthatjuk, hogy a közel másfél hónapos időtartam alatt Rippl 40, Kokoschka 28 művet alkotott. 21 Továbblépve az alkotói teljesítmény részletesebb, de csupán statisztikai alapon történő vizsgálata irányába, megállapítható, hogy Rippl-nél kevésbé, Kokoschkánál látványosabban arányeltolódások jelentkeznek - saját korábbi önmagukhoz viszonyítva - témaválasztásaikat illetően. Ennek részletesebb elemzésébe most nem mehetünk bele. 22 Nézzük tehát az összevetést: a dokumentumok alapján Rippl 17, Kokoschka 1 portrét festett. Fikció volt a felvetés? Nem valószínű. És itt a következő talány: Rippl és Kokoschka az eddig ismertetettek ellenére együtt marad, s mindketten mennek ugyanahhoz a magyar ezredhez, - Seloba. Kokoschka így emlékszik a történtekre a Életem-ben: „váratlanul saját magam számára is jobb lehetőségnek tetszett, ha nem jelentkezem megint Bécsben, hanem csatlakozom egy honvédezredhez, amelynek ezredese rokonszenvezett velem."Aztán, mintha csak érezné, hogy meg kell magyaráznia tettének okát: „Úgy tettem, mint az a cigány, akit azért tartottak a magyarok, hogy mulattassa őket, húzza a talpalávalót". 23 Erről az eseményről, döntésének hátteréről levelezésében nem találunk említést. A következményekről viszont igen, mert megint a szerencse fia lett: „Kedves Szüleim! Az idő szörnyű gyorsan eltelik, két hét múlva ismét vissza kell utaznom, pedig igen szívesen vagyok itt. Ahol lakom van elektromos áram, a sziklába vájt csapatlakások fával és szőnyeggel vannak tapétázva, van strand napozóval, meleg kádfürdők és bőséges választék a központi konyháról. Gondold el csirke, uborkasaláta, almásrétes és hasonló Bécsben ismeretlen ízek. Esküszöm minden igaz!" 24 Az önéletrajz idézett része - véleményem szerintiemét korrekcióra szorul. Megnyilatkozásával ellentétben kézenfekvő arra gondolnunk, hogy Kokoschkát saját jól felfogott érdeke motiválta amikor a Selo-ban elhelyezett magyarokhoz „csatlakozott", egészen véletlen módon ugyanoda ahol Rippl-t is elszállásolták. KuK alakulatokról lévén szó, csatlakozhatott volna honfitársaihoz is, mégsem ezt tette. Nem választotta a Bécsbe való visszatéréssel együtt járó megismételt kockázatot, azt ugyanis, hogy újabb életveszélyes küldetést rónak reá. Nem, ez nem volt valódi választás, kényszerhelyzetben cselekedett. Tudatában kellett legyen ennek, ráadásul nap mint nap közvetlen közelről át kellett élnie társa sikerét. Labilis, egocentrikus, az efféle konfliktushelyzetek kezelésére felkészületlen személyisége folyamatosan olyan kettős szorításban vergődött, amelynek feloldási lehetőségei is szembe feszültek egymással. Egyrészről a művészi önérzet folyamatosan tiltakozott, azt dübörögve, elég volt ebből, véget kell vetnie ennek, messze el innen; másrészről az életösztön a személyes biztonságot és jólétet jelentő kollégához - egyúttal a megaláztatás forrásához - láncolta. Kokoshka összetett személyiség. Művész. Érzékeny és érzéketlen, sértődékeny és bántó, zabolátlan és zabolázhatatlan, bátran szókimondó és számítóan elhallgató, labilis és konok. Szenzitív. Művész. Még nem igazán nagy, de képzeli, hát szertelen. Már ekkor minden megvan benne ami alkalmassá teszi arra, hogy felépíthesse önmagát. Rippl mindezekből nem észlel semmit. Naiv kíváncsisággal mássza meg a domboldalakat, és látogatja sorra az ott elhelyezett tüzér ütegeket, hogy a magasból széttekintve gyönyörködjön a valóban különleges természeti szépségű Isonzó vidékben. Szorgalmas levélíró lévén mintha csak egy eseménydús kiránduláson lenne, oly buzgalommal küldözgette üdvözlőlapjait barátainak és a különböző napilapok szerkesztőinek . Ezek sorából most kettőt emelek ki, az Adyhoz és a Világ szerkesztőjéhez Miklós Jenőhöz írottakat amelyekben elújságolja, hogy együtt „kóborog" Kokoschkával és „igen jól, szépen" élnek együtt, a magyar tiszt urakkal. Miklós Jenő válaszlevele ismert: arra buzdítja benne a magyar festőt, hogy rajzolják le kölcsönösen egymást, „mint hadi piktorok" és megígéri, leközli a rajzokat valamelyik lapjában. 25 Kokoschka 1916 július 16 és augusztus 22 között 15 levelet irt a frontról. Rippl-ről a már idézett kettőn kívül a későbbiekben nem esik szó. Pedig dokumentálhatóan együtt vannak továbbra is. A magyar festő háromszor rajzolja le Kokosckát : Seloban a kantinban, amint egy társával iszogat, majd azon az 5/50-es tüzérségi ütegálláson, ahol mindketten alkottak. Szerencsénkre ezek a művek ismertek, 26 ugyanúgy mint azok a fényképek amelyek a két művészt egymás társaságában örökítik meg. Az egyik fénykép készítőjét, Csete Antal tüzérhadnagyot, aki a két festőről együttes fényképet készített, 27 Kokoschka lerajzolta. Ez a rajz - mai tudásunk szerint - az olasz fronton készült alkotásai sorában az egyetlen porté. 28 A harmadik mű, amelyen Rippl Kokoschkát megörökítette legnagyobb sajnálatunkra csak a szakirodalomból ismert, kiállítva, reprodukálva nem volt - sorsát tekintve is - igazán rejtélyes alkotás. A Képzőművészet című folyóirat 1929 évi 24-es számában dr Schmidek Tibor - az Európa Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság igazgatósági tagjának gyűjteményét bemutató írásban olvashatjuk, hogy a
