Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Horváth János: A pasztell technika Rippl-Rónai művészetében

A PASZTELL TECHNIKA RIPPL-RÓNAI MŰVÉSZETÉBEN 225 Rippl-Rónai József: Lazarine a tükör előtt 1901. (pasztell) Rippl-Rónai József: Gróf Andrássy Tivadarné arckép 1896. (pasztell) Ha egy életszakaszában folytonosan azonos jellegű festői motivációkat dolgozott fel, előfordultak sablonosnak nevezhető stiláris és technikai megoldások. Ilyen az élete utolsó szakaszában állandóvá vált pasztell arckép festészete. A párizsi otthonához hozzárendelhető a legelmélyültebb időszakban egy életre megalapozta a pasztelltechnikáját. A későbbi körülményei nagyon különböző művek megalkotására ösztönözték. Sok művész van aki az elért szint megtartásáért bezárkózik inkább egy szellemi biztonságot, állandóságot jelentő életmódba. Ő mindvégig megőrizte nyitottságát. A női szépség, a családi szeretet, a siker, az életöröm, az internálás, a kaland egy-egy a korábbitól különböző festői eljárást hívott belőle elő. Az egész pasztell életművére nem találunk sablont. A festői ciklusok technikai eljárásai rendszerezhetők. Most csak a pasztellt tekintve találhatók olyan művek, amelyek társak nélkül állnak az életműben és mégis a ripplis jellegük nyilvánvaló. Ilyen eset a „Nyitray József arcképe" (1899). Jellemzője, hogy a papírra dörzsölt könnyű tónusokra éles vonalkázással követi az arc domborulatait, mintha a rézarcnál gyakorlott gesztusok elevenedtek volna meg. A „Cléo de Mérode rokona" (1901) című pasztell mind technikai, mind esztétikai értékei által portréban a Rippl-szerűség egyik minta adó főműve. A papírlapon történt eldörzsölés hamvas, vékony módja a tökéletesen egyöntetű festői hatást kelti. Az ostendei pasztellsorozatban a helyszíni gyors alkotás első esetéről nyerünk képet. Ez nem az egyszerre festés, hanem a majd később állandósuló társasági firkálások módszere, amely a rajzoló kezet felmenti a szigorú naturális felügyelet alól. Rajzi lazaságokat, de