Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Plesznivy Edit: Helyszínek és képi motívumok – Barátságok és megőrzött ízek –Rippl-Rónai József franciaországi éveiből

206 PLESZNIVY EDIT arra, hogy az Art Nouveauban megrendezze önálló kiállítását. A magyar festő és a francia műpártoló kapcsolata nem volt előzmény nélküli, ugyanis Rippl, Bing megbízására készítette el, még 1895-ben Les Vierges című litográfia-sorozatát. Bing szecessziós palotája a modern iparművészet fellegvárára volt, helyiségeit a Nabis művészcsoport tagja tervezték. „A szobák csupa betegszínű és túlvilági rajzú virágos kárpitokkal vannak bevonva, ilyenek a bútorok is... Egy-egy szekrény tetején, vagy egy fauteuil párnáin, sőt a padlón is most: Rónai képek láthatók"- tudósított Szikszay Ferenc a kiállításról. Az Art Nouveau palotája sajnos elpusztult, építészeti részleteit, belső interieurjeit csak archív felvételek őrzik. Az 1890-es évek végétől Rippl-Rónait egyre inkább foglalkoztatta a hazatelepülés gondolata; lelkében mindig is munkálkodott a honvágy és az otthoni megmérettetés igénye. Franciaországi évei záróakkordjaként, 1899-ben, néhány hónapot Aristide Maillol szülőhelyén, Banyuls-sur-Merben töltött. (6. kép) A városka a spanyol határhoz közel, a Földközi-tenger partján fekszik, a Pireneusok karéjától övezve. Az öböl fölé magasodó óvárosi rész meredek utcácskái, hófehér falú, vörös cserepes házai, ma is őrzik a több száz éves halászfalu hangulatát. (7-9. kép) A két barát, piktor-szerszámokkal megpakolva járta be a vidéket és kutatott a megfestésre érdemes témák után. A mediterrán táj élménye új korszakot hívott életre Rippl-Rónai művészetében: képein a tér kinyílt és kiszínesedő palettával, tájképek tucatjait vetette vászonra. (10-13. kép) A tenger, a meredek sziklafalak, az ősz színeiben pompázó hegyek, a szőlősdombok és az olajfaligetek addig ismeretlen festői problémákkal szembesítették: „Dolgozom eleget - Többször teszünk kirándulásokat a hegyekbe. Mondhatom, végtelen szép tájék - az ember amidőn bele akarna kapni, hogy megörökítsen valamit, a legnagyobb zavarba jön, mert olyan tömegesen kínálkozik a sok szép motívum. Rendkívül tipikus szín itt a sárga szín. Minden aranyban fürdik."- írja az otthoniaknak. Maillolék otthona, a „maison rose" nappalijából kijárat nyílt a dús vegetációjú kertre és ide nyúlt ki az a kő mellvédes terasz is, melyen Rippl-Rónai, barátja arcképét, a Musée d'Orsay tulajdonában lévő, Maillol portrét megfestette. A Banyuls-sur-Merben készült festmények helyszíneinek azonosítása révén, egy hibás címadásra derült fény. A kaposvári múzeum tulajdonában lévő, évtizedek óta Maillol háza-ként szereplő festmény nem a szobrászbarát házát ábrázolja (14-15. kép). A korábban Falu háza illetve Maillol hazája címen jelölt olajkép egy véletlen elírás folytán, később lett átkeresztelve. Az ábrázolt, XIX. századi épület, mely napjainkban is megőrizte osztott színezését, zöld zsalugátereit és ovális, homlokzati nyílásait, a banyulsi vasútállomáshoz közel található. E környék lehetett Rippl motívumkereső körútjainak egyik állomása, ugyanis az ittlévő temetőben találhatók azok a vidékre jellemző családi kripták, melyek a festőt is megihlették. (16-17. kép) A hazai nagyközönség a Merkúr-palota 1902-es kiállításán, a „Pyrenei képek" csoportjában ismerhette meg a Dél Franciaországban született műveket. Rippl-Rónai a század elején hazatelepült Magyarországra és 1902-ig Ödön öccsénél, Somodoraszalón lakott, majd Kaposvár lett ismét - immár haláláig - otthona. Nagysikerű, 1906-os Könyves Kálmán Szalonbéli kiállítását követően végre házasságot kötött francia élettársával, Lazarinnal, a - Bernáth Aurél jellemezte „zord fejű asszonnyal", kinek „kemény vonásaiból pillanatokig még a francia jakobinusnőt" is kiérezni. Rippl szakmai elismerését és anyagi jólétét hozó, keresettségét jelzi, hogy Budapesten a Kelenhegyi úti műteremházban atelier-t bérel, majd 1908-ban Kaposvárott, a Róma-dombon villát vásárol, mely termékeny éveinek kitüntetett színtere lett. 1910-ben rokoni kötelezettségek miatt, feleségével ismét Franciaországba utaznak, hogy Lazarine elhunyt húgának kislányát, Anellát fogadják magukhoz. Párizsban a Bouelvard Montparnasson szállnak meg, abban a negyedben, melyben a világ minden tájáról idesereglett irodalmárok és képzőművészek éltek. E párizsi utazás emlékeit, tájképi impresszióit néhány vibráló foltkezelésű, kukoricás stílusú remekmű őrzi: Bouelvard Montparnasse. (18-19. kép) Ott tartózkodásuk alatt Rippl kiállításokat és magángalériákat látogatva tájékozódott a legfrissebb művészeti irányzatokról és régi barátait: Vuillard-t, Bonnardt, Sérusier-t, Thadée Natansont, Denis-t is felkereste jó néhányuk portréját, még az 1890-es években elkészítette -. A programból nem maradtak ki a kedvelt mulató helyek sem: „Most, hogy feleségemmel Párizsban időztünk, mi is minden pénteken Vuillard-hoz voltunk hivatalosak... Itt találtam az összes ismerősöket (...) Diner után el a Moulin de la Galette-be, onnan az öszszes tivornya - helyekre... (20-21. kép) (...) Egy régies, ódon, de rendkívül szépen szituált helyen lakik Maurice Denis. Klastromszerű épület ez, vasrácsos ajtóval, régies, lépcsős bejárattal. Valami olaszos levegőt éreztünk...Szinte religiózus a hangulat.." Denis háza, mely érintetlen formában ma is őrzi mediterrán hangulatát, a Párizstól 21 km-re fekvő SaintGermain-en-Laye-ben található. A múzeumként működő épületben Denis életműve és a Nabis művészek, többek között Rippl-Rónai alkotásai kaptak helyet. Itt mutatták be 1998-ban Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítását. 1910-et követően Rippl-Rónai, négy év múlva, 1914 júniusában látogatott el ismét Franciaországba. Ezen az utazáson azonban nem a jól ismert, barátságos miliő fogadta, a háborús helyzet számtalan megpróbáltatást és megaláztatást tartogatott számára. Lazarine-nal és Anellával ekkor egy hónapot töltöttek Párizsban, ahol ismét a Montparnasse negyedben laktak: „Józsi bácsiéknak a Luxemburg kertre és a gyönyörű Carpeaux kútjára néző szobájuk volt, melyet le is festett és ugyanonnan az Observatoir teret is." (22. kép) írja visszaemlékezéseiben Anella. A napok a kultúra és