Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Plesznivy Edit: Helyszínek és képi motívumok – Barátságok és megőrzött ízek –Rippl-Rónai József franciaországi éveiből

Helyszínek és képi motívumok - Barátságok és megőrzött ízek Rippl-Rónai József franciaországi éveiből PLESZNIVY EDIT Sokszínű szakmai hatások helyszíneként és őszinte barátságok bölcsőjeként, Franciaország kitüntetett szerephez jutott Rippl-Rónai József életében. Művésszé érésének helyszínén - ahová hazatelepülése után is többször visszalátogatott - több mint egy évtizedet élt. Az 1914-ben tett, megpróbáltatásokkal terhes, utolsó utazás sem tudta végleg elszakítani kötődéseit. Emlékezéseiben Franciaországot, mint örömeinek és szenvedéseinek földjét idézte. Az „artisztikus... csin és rend' - ahogy Bernáth Aurél jellemzi Rippl-Rónai megjelenését - még a franciaországi évek alatt formálta egyedivé a festő alakját. (1-2. kép) A nagy gonddal és némi keresettséggel alakított küllemével, később nem kis feltűnést keltett Kaposvár és Pest utcáin.: „...talpig szürkében szeretett mutatkozni. Szürke volt a ruhája, szokatlanul széles karimájú kalapja, nyakkendője és kesztyűje...Egész megjelenése választékos és kiszámított volt. Ahogyan művészetéből párizsi illat áradt, fellépésében is volt valami párizsias" - idézi elénk barátját Petrovics Elek. 1. kép: Rippl-Rónai József 1918 körül „A francia légkört - melyben Párizsban évekig élt szívesen éreztette a Róma-hegyen, úgy az életvitel dolgában, mint a közvetlen érintkezésben. Felesége és fogadott lánya, Anella, francia származású lévén, a beszéd is gyakran franciára csapott át. így az étrend is: a honi nehézkes és a francia könnyed, fugális irányok, küzdöttek egymással." - jeleníti meg Bernáth Aurél azt a különös, két ország kultúrájából is táplálkozó atmoszférát, mely a festő személyét és otthonát övezte. Az életút kronológiáját követve, azokat a franciaországi helyszíneket keressük most fel, melyeken RipplRónai képeinek ihlető motívumaira lelhetünk. Művészetének árnyaltabb megközelítéséhez, jelen esetben nem a stiláris hatásokat, hanem a földrajzi pontokat, élményeket és baráti kötődéseket hívjuk segítségül. Rippl-Rónai 1890-ben Párizs külvárosában, Neuillyben bérelt házat a Rue de Villiers 65.-ben. Itt él a század végéig élettársával, Lazarine Baudrionnal és skót festőbarátjával, Knowles-szal. Ripplék egykori lakhelyét ma már hiába keressük. Édesanyjának írott leveleiből mégis feltárul előttünk párizsi otthonuk képe: „A ház, melyben laktunk, a legrégibbek közül való, bejárata ódon, kapui rácsosak. Első látásra is, noha elhanyagolt állapotban van, úri dolognak látszik (...) Van itt négy török szőnyeg az asztal alatt és egy nagy tükör a kandallón ismét több fehér virágvázával és fehér gyertyatartókkal, amelyeken színes ernyő van (...)." (3-4. kép) A festő, annak idején e környéken talált rá, „fekete" korszaka egyik főművének, a Kuglizók-nak témájára. (5. kép) A francia parkokban ma is gyakran látni, társaságba verődött férfiakat, amint a helyi golyójátékot, a petan-t játsszák ez a jellegzetes mozgás, úgy az egyes alakoké, mint az összes alakok tömegmozgása, festői szempontból nagyon érdekelt" -, olvasható a Rippl-Rónai József Emlékezései lapjain. Ugyancsak a francia utcaképet teszi egyedivé ma is a carousel - a körhinta -, mely a századfordulótól egészen napjainkig sajátos dísze maradt e vidéknek. A művész festményén, rajzain és csempeképén is visszaköszön e kedvelt látványosság. Rippl-Rónai bemutatkozó tárlatára Párizsban, az osztrák-magyar nagykövetség, a Palais Galliera kerti pavilonjában került sor. „1892. március havában már első kollektív kiállításomat rendeztem a párizsi Rue Babylonban (...) A pavilon maga is a legszebb, legkokettebb épület a maga nemében... kandallókkal, tükrökkel, a delikát zöld és fehér falburkolat színeiből kiinduló harmóniájával - ízléses. Kis Trianonnak neveztük el mi művészek. " Ezt követően, egy-egy csoportos bemutatóhoz kapcsolódva csak néhány művével szerepelt, majd 1897ben Siegfried Bing műkereskedőtől lehetőséget kapott