Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

178 KNEZY JUDIT 20. ábra. Áttört, csipkés címerű, fehér engobe alapú, pöttyögetett díszű, zöldmázas kályha. Zamárdi tájház hátsó szobája. nyait ismerjük. (KERECSÉNYI E., 1991. 225-270.) De különálló, kályha tetejére való madarak közül ismert egy zöld mázas, félgömbre helyezett galamb a Rippl­Rónai Múzeum gyűjteményéből éppúgy, mint egy Bál­ványosról származó sokszínű kakas a Mezőgazdasági Múzeumból. (25. ábra) Kedvelték a csurgói mesterek is, tiknak nevezték (KERECSÉNYI E., 1980. 18.) épp­úgy, mint a Zala megyeiek. Az uradalmi alkalmazottaknak készített hosszú cse­lédházak nagyméretű szobáiba a parasztokénál na­gyobb kályhákat raktak a nagyobb tereknek megfelelő­en. A Szántódpusztán berendezett egykori cselédház un. kétcsaládos lakószobájába felállítottak egy helyben megmaradt szobai fűtőtestet. Ennek arányai nagyjából megfelelnek a paraszti szobákban lévőkével, csak kis­sé szélesebb a kályha teste: a derékrész nem 4 és fél - 4 és fél szem szélességű, hanem 5x5-ös, s a henge­res rész is ennek megfelelően nagyobb átmérőjű. A na­gyon mívesen kialakított kályha egy sor csempére épült lent, ezt kis párkány választja el a kályha derekától, amely három és a felső hengeres rész is három kályha­szem sorból tevődik össze. A tálalakú, szegletes szélű szemek közepében három fehérrel festett domború kör látható, az egész szem felülete csillagszerűen sugarak­21. ábra. XIX. századi kályha címerrészlete a buzsáki tájház első szobájából. Zöld mázas, korong formán plasztikus meg­oldással, csillagszerű középpontos kompozíció. kai van behálózva, amely nagyobbnak és mélyebbnek láttatja a rézoxidos zölddel mázolt elemeket, a kályha­váll oldala és a felső párta felfelé lépcsőzetesen széle­sedő oldala is ferde fehér vonalkázással csíkozott a máz alatt. A hengeres részen a felújításkor helytelenül nem kötésbe tették a szemeket. A keskeny sarokcsem­pék S formát adó domború pontdíszei felett nyújtott X alakú fehér kereszt fénylik. A szőlőhegyi pinceszobákba is telepítettek ki sze­meskályhákat nemcsak mázatlanokat, de mázasokat is, főképp zöldeket, helyenként barnákat is. Ezek az ar­chaikusabb formát őrizték: rendszerint meszelt alapra készültek, nem volt alul csempesoruk, a talprész kissé szélesebb volt a tüzelőtérnél. A pinceszoba kis méreté­nek megfelelően valamivel karcsúbbra rakták, mint a községbeli lakószobák kályháit. Sarokcsempéiken vi­szont ugyanúgy megtalálhatók a részarányos virágos motívumok, mint a klasszicista, eklektikus vagy sze­cessziós minták is. 22. ábra. A Zamárdiban lévő kályha díszítéséhez hasonló engobos aláfestésű minta zöldmázas szilkén un. ebédes poháron. RRM 76.8.5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom