Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)
Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban
„SZEMESKÁLYHA" - A SZOBA ÉKESSÉGE 179 23. ábra. Barnamázas szemeskályha, hosszú, táblás, sima felületű lábazati csempékkel. Karád, tájház első szobája. 25. ábra. Zöld mázas kerek talppal ellátott, kályha tetejére való színes tarkamázas önálló kakas, Bálványosról. M Mg M 65.980.1. 24. ábra. Krém alapszínű, egész felületén különleges mangánbarna pöttyözéses díszű és lépcsőzetes tetőkiképzésű, vörösre festett fugájú szemeskályha hosszú lábazati csempékkel. Buzsák, tájház, hátsó szoba. Az alul-felül hengeres alakú kályhák alig maradtak meg Somogyban, pedig a századfordulón még hírt adtak a Balaton mellékén ilyenekről. (JANKÓ J., 1902. 211-212.) Főnyeden, a Kossuth u. 21.-ben találtak egy fehér meszelt alapra emelt krémszínű mázas példányt 1968-ban a műemléki felmérések során. Az 1926-ban Gönyey Ébner Sándor Gigén fényképezett le egy különleges formájú, a búbos kemencékre emlékeztető darabot. Ez belül fűtős és 5 sor szemből állt meszelt hengeres alapon, felül keskeny pártával záródott. (32. ábra) Az egykori elterjedt típust leginkább a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményébe a Zala megyei Várvölgyről bekerült vajszínű fröcskölt díszű mázas kályhával lehet bemutatni. Ez keskeny hengeres meszelt alapra került, alul mázas kerekívű pártázattál, tüzelőterét egynegyed részt a fal alkotta, három sor szem adta az alsó hengert, felül szintén sima pártázattál, a felső rész nem érintette a falat, de szintén három sor szemből állt, tetejére nem került párta, de félgömb alakú búra azaz kályhapúp igen. (26. ábra) Mivel pinceszobába rakatták, ez is keskenyebb, mint a szokásos lakószobákba szánt darabok. A tisztán csempékből álló, de a szemeskályhák tagolódását követő un. táblás szobai fűtőiestek főként a köznemesi falvakban és környékén terjedtek el pl. a Balaton mellékén is. Jankó János, mint