Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

166 KNÉZY JUDIT 9. ábra. Kör alaprajzú un. gömbölű kályhák 1810 körül Márton István vizsgamunkáján, boltíves polgárház tervén. MMgMA II. 1077. 10. ábra. Négyzet- és köralakú kályhaalaprajz 1810-13 körül Szíjártó Ferenc vizsgamunkáján, amely kétlakásos vidéki ház alap- és homlokzati tervrajza. Georgikon iratanyaga MMgMA II. 1077. igyekeztek nyújtani. Az alkalmazottak szobáiban rendszerint beosztásuknak, rangjuknak megfelelő kályhát is biztosítottak. 1767-ben az átépítések megkezdése előtt a majorház hátsó nagy szobájában „kupás" kályha volt, a kancelláriában „paraszt, vörös kályhát" találtak éppúgy, mint a pintér műhelyében, ahol a szoba egyik szögletében kaminkémény is állt. Több esetben feljegyezték a kályhákról, hogy a konyha felől fűtik (akár a parasztházakban), de e konyhától távolabb eső szobák kályháinak szája a folyosóra nyílt. Több szobában feljegyeztek „zöld" vagy „paraszt zöld" kályhát, amely egyszerűbb kivitelű, de zöld mázas darabokból, tálalakú szemekből állhatott pl. a „pintér"- az un. „asszonyszoba" és a „tisztszobá"-ban lévők. A reprezentációt szolgáló két helyiségben „zöld táblás" kályháról írtak, egyiken cinezett vas pántok és pléhek is díszelegtek. Ezek a kifejezések egyértelműen mázas csempékből álló szobai fűtőtestekre utalnak. A legújabbnak számíthattak az ebédlő szoba „nagy" és a hálószoba „kis cirádás fejér" valószínűleg ónmázas kályhái. (MOL P 274. IV. b. 4L sz. 73. cs.) Az inventáriumok anyagát kiegészítik a korabeli épülettervek alap- és homlokzati rajzai. Az 1760-as évekből fennmaradt néhány nagyobb somogyi, zalai uradalom majorjaira vonatkozó különböző lakóépületek építési, átépítési terve. Ekkor már a kastélyok jelentős része elkészült, és sor került a rangosabb vagy egyszerűbb alkalmazottak lakásainak, műhelyeinek, a majorok gazdasági épületeinek korszerűsítésére vagy újból való megépítésére. A legteljesebben maradt fenn a több megyét is áthálózó Festetics uradalmak, és a piarista custodiátus, közismertebb későbbi nevén mernyei uradalom somogyi és zalai birtokainak tervrajzanyaga. A szabadkémények bevezetése előtt a füstöskonyhás épületeket az uradalmakban is a robotoló jobbágyok emelték. Tüzelőberendezésük (kemence, tűzhely) készítésében is részben az ő tapasztalatuk érvényesült. A mernyei uradalom által az alkalmazottak és árendások számára az 1770-es években rendelkezésre bocsátott lakóházakban a kemence és a tüzelőpadkák elhelyezésének számos variációja látszik, amelyek mind ismertek a későbbi paraszti gyakorlatból is. A szobák mindegyikébe jutott kályha mégpedig a konyha melletti fal középvonalába és mindegyik négyszegletes alaprajzú. (H. CSUKÁS GY, 1991. 147-202.) A szabadkéményes konyhák építésekor mind a Festetics család majorjaiban, mind a mernyei uradalomban a szögletes, többnyire téglából való kemencéket sárpadka, azaz tűzhely nélkül a konyha hátsó falának közepéhez tervezték közvetlenül a földre. A kemence így alacsonyabb volt és a tetejét használták nyílt tűzhelynek. Erre utal a csurgói kastély s a hozzátartozó épületek több konyhájának leírásában 1767-ben az a megjegyzés, hogy „tűzhely, alatta kemence". (MOL P 274 IV.b. 41.sz. 73.cs.) Ugyanígy a mernyei uradalom 1830. évi cselédháztervében „kemence és tűzhely" kitétel található. Viszont a kályhák elhelyezése, alaprajzi formája, mérete semmit sem, vagy alig változott a nagyobb ura-