Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Knézy Judit: Szemeskályhák Somogyban

„SZEMESKÁLYHA" - A SZOBA ÉKESSÉGE 165 pohár alakú, széles, finoman tagolt peremű mázatlan darabok. (MAGYAR K., 1996. 143.) Segesd királynői központ és mezőváros területén több korszak anyaga halmozódott fel. De többszöri átépítés, pusztulás, bontás, égés következtében pontos épület- és kályhaalaprajzok, járószintek nem készültek, s a leletanyag is hiányos. Éppen a jellegzetes gótikus XIV-XV. századi csempetípusokat hiányolta az ásató régész. Viszont annál nagyobb számban kerültek elő négyszegletes peremű, tálalakú, mély kályhaszemek, mázatlanok illetve szürkére redukáltak, de piros, fehéres színűek is, néhány belül zöld mázas is, ezenkívül pohár, bögre alakú szemek (5. ábra), bordázott oldalú, széles ferdére metszett pereműek is. A bögrék egy része is mázatlan, de zöld, sárga, bordó (mangánbarna összetételű) mázas is akadt köztük. A babócsai törökkori réteghez hasonlóan itt is divatos volt - a régészek szerint jellegzetesen magyarnak tekinthető - négylevelű lóhere keresztmetszetű, felül áttört rácsmotívummal ellátott mázatlan, barnáspiros kályhaszem (6. ábra), amely később s valószínűleg korábban is ismeretlen a paraszti gyakorlatban. A hagyma (7. ábra) és sisak formájú szemek mázatlan, de vörösre, barnára festett változatokban vagy zöld mázasán a módosabb mezővárosi polgárházak kályháinak részét képezték. (MAGYAR K., 1988. 143.) Ez az ásatás kiterjedt az egykori XVI-XVII. századi jobbágyházakra is, amelyek mindegyikét mázatlan kályhák fűtötték, tagolódásukra, alakjukra sajnos nem következtetett az ásató szakember. írásos emlékek a XVI-XVIII. századból a Dél-Dunántúlról A töredékes régészeti leleteket részben kiegészítik az írott források. Ezek közül a korábbiak inkább várleltárak, a későbbiek kastélyok, kúriák, uradalmi alkalmazottak épületeinek leltárai valamint céhek iratai, árjegyzékei. (KNÉZY J., 1992. 153-166.) A szigetvári várban 1546-65 közötti időből három nagyobb és egy kisebb kályhát jegyeztek fel. (TÍMÁR Gy., 1989. 104, 138140.) Az egerszegi vár és tartozékainak 1587. évi számbavétele a lakószobákban „kemencéket" emlegetett, de e területen a kályhákat is kemencének nevezték ekkor még. (MMgMA UC 46:74) A sümegi várban 1572-97 között készült leltárak csak az „úr szobájában" emlegettek „zöld mázas kályháskemencét". (MMgMA UC 46:74) A Zala megyei Szécsisziget urának szobájában 1634-ben „zöld egész új kemencét" jegyeztek fel. (MOL UC 76:17 azaz Urbaria... 1981. VI.202-3.) 1703ban a Baranya megyei Magyarbóly kastélyában a kályhák széles választékát vették többek között leltárba: mind az uraság, mind a felesége szobájában „bécsi tarka kálháskemence" ontotta a meleget, ezenkívül még egy szobában volt „egész...", egy másik helyiségben „fél tarka kemence, bécsi". Habán azaz ónmázas kályhákról lehetett itt szó. Valószínűleg Bécsből hozattak készítéséhez mestert. A „fél kályha" kifejezés arányosan kisebb vagy a falba rakott és abból csak félig kiálló kályhát jelenthetett. De találtak itt régibb, hagyományosabb fűtőtesteket is: a „sáfárházban" (szoba) „feke8. ábra. Mázatlan, vörös, tálalakú szegletes szélű szemekből rakott kályha Zselickisfalud, 1931. EF 64 960. Gönyey Ébner Sándor fényképfelvétele alapján. te kemencét" regisztráltak. (MOL UC 85:62 azaz Urbaria et... 1981. VI. 34.) A Duna mentén a passaui kályhások importáltak fekete, azaz mázatlan de szürkére redukált égetésű kályhákat. Ennél égetés közben a kemence minden nyílását elzárták, s az oxigéntől megfosztott cserepek, kályhaelemek így befüstölődtek. Készítettek fekete kályhákat a komáromi, tatai, gyulaji, mohácsi helyi mesterek is. A somogyi köznemesek vagyonleltárai az 1750-es évektől maradtak fenn. A kályhákra vonatkozó részletesebb feljegyzések inkább csak a módosabb un. benepossessionátus nemesek esetében fordultak elő. Figyelemre méltó az 1779-ben kelt, báró Sigrai Károly beleznai birtokáról szóló inventárium, amelyben a kályhákra vonatkozó kifejezések megegyeznek az 1793. évi somogyi céhes árjegyzékben találhatókkal. „Zöld táblás" kályhák kerültek korábban az uraságok szobájába, az un. „tisztházba" csak „zöld mázas" éppúgy, mint az urasági pince szobájába. A kocsmákban már csak „vörös, töredezett, rozzant" vagy „paraszt" azaz mázatlan kályhákat találtak az öszszeírók. (KNÉZY J., 1972. 518-531., valamint SML IV. I. y. Inventária) A kályhák színvonala mutatja, melyik társadalmi rétegre milyen voltjellemző. Sokkal szélesebb a kályhaféleségek készlete a főnemes Festeticsek csurgói kastélyában és a hozzá tartozó majorokban. Csurgón ritkán szállt meg a gróf és családja, de nekik és az itt megforduló előkelőbb vendégeknek a korabeli igényeknek megfelelő komfortot