Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Bérces Sándor: Adatok a Baláta-tói Természetvédelmi Terület futóbogárfaunájához (Coleoptera: Carabidae)

Adatok a Baláta-tói Természetvédelmi Terület futóbogárfaunájához (Coleoptera: Carabidae) BERCES SÁNDOR BÉRCES, S.: Data to the knowledge of the ground beetle (Coleoptera: Carabidae) fauna of the Hungarian Baláta-Lake Nature Reserve Area Abstract: In the following paper data is given about 45 species of ground beetles collected - mostly - with pit-fall traps in the Hungarian Baláta-Lake Nature Reserve Area, in three plant associations (Quercetum; Alnetum; Salicetum). The highest diversity of ground beetles was measured in the Salicetum plant association, and the lowest in the Quercetum association, although significant difference could not bee shown between the Salicetum and the Alnetum. Our investigations showed that the wooden habitats have more equal environment conditions than the Salicetum for ground beetles. This could be shown by the higher number of collected specimen and the lower number of species in wooden habitats (K-strategy). Bevezetés A Baláta - tó Természetvédelmi Terület a Belső Somogyi Kaszópuszta község határában, Somogyszobtól kb. 15 kilométerre északra található (1. ábra). A tavat és a környéki lápot (174 ha) 1942-ben nyilvánították védetté. A Baláta-tó a Dunántúli-Dombság Belső-Somogy mezorégiójába, ezen belül pedig Nyugat Belső-Somogy mikrorégiójába tarozik (MAROSI, SOMOGYI 1990). Egész Belső-Somogy, így a Baláta-tó környéke is jégkorszaki eredetű homokkal fedett. A homok mészben szegény, savanyú homoktalaj, melyhez hasonló hazánkban a Nyírségben van. Az éves csapadéköszszeg 750 mm körüli, ami hazai viszonylatban soknak mondható. 1993. tavaszán a Janus Pannonius Tudományegyetem Ökológia és Állatföldrajzi tanszéke a Baláta-tó Természetvédelmi területen rovartani alapfelmérést indított be, ahol korábban rendszeres rovarfaunisztikai gyűjtések nem voltak. A terület futóbogárfaunájára egyetlen utalást HORVATOVICH (1979) cikkében találtunk két, hazánk faunájára nézve ritka Carabidára, melyek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében találhatók. A két faj az Elaphrus aureus (Ph. Müller, 1821), és a Patrobus atrorufus Stroem, 1768. Célkitűzéseink •A különböző növénytársulásokban begyűjtött anyag meghatározása után fajlista elkészítése a talált futóbogarakról • a futóbogárfauna alapján van-e különbség az egyes társulások diverzitása között • az egyes élőhelyek diverzitásának összehasonlítása diverzitási rendezés ill. a diverzitások t-tesztje segítségével • a vizsgált élőhelyek futóbogárközösségeinek elemzése dominancia-diverzitás görbék segítségével. Anyag és módszer A vizsgált terület leírása A vizsgált terület növényföldrajzilag a Dél-Dunántúl flóravidéke, Belső-Somogy flórajárásába tartozik. Talajcsapdázással három növénytársulást vizsgáltunk: tölgyes (Quercetum roburi cerris - Carpinetum), égeres (Cariteo elongatae - Alnetum caricetosum), füzes (Calamagrosti - Salicetum cinereae). A láp körüli magasabb térszíneket tölgyesek borítják, az alacsonyabban fekvő részeken pedig égeresek fordulnak elő. A vizsgálati évben nagyon alacsony volt a vízszint de az égerek „talpán" látszott az egykor 30-40 cm-rel a talajszint feletti vízszint. A vizsgált bokorfüzes vízviszonyai az égereshez hasonlóak voltak, alatta gyér avarszinttel. 1. ábra: A Baláta-tó elhelyezkedése