Somogyi Múzeumok Közleményei 15. (2002)

Bérces Sándor: Adatok a Baláta-tói Természetvédelmi Terület futóbogárfaunájához (Coleoptera: Carabidae)

124 BERCES SÁNDOR A területen alkalmazott gyűjtési módszerek Talajcsapdázás (Barber csapda) A talajcsapdázás elterjedt módszer a futóbogarak mennyiségi viszonyainak vizsgálatához. Csapdaként két egymásba csúsztatott tejfölöspohár szolgált, ölőszernek etilén-glikolt használtunk. A talajcsapdák fölé műanyag lapot raktunk, hogy a futóbogarak akadálytalanul mozoghassanak alatta, ugyanakkor a madarak ne férjenek hozzá, ill. az eső és más szennyeződések ne eshessenek bele. A talajcsapdák három társulásban voltak elhelyezve (tölgyes; égeres; füzes), mindegyikben tíz-tíz, két sorban. Az egy sorban levő öt csapda között két méter távolság volt. A két sor közötti távolság két méter volt. A talajcsapdákat kéthetenként ürítettük, áprilistól október közepéig. Gyűjtés fényen A fényen történő gyűjtés a tóparti kisebb nyílt területen folyt. Ezzel a módszerrel négy napon át folytattunk gyűjtéseket, így nagy szériákat egyik fajból sem fogtunk. A fényen történő gyűjtéshez 250W-os higanygőzlámpát működtettünk. A fényen való gyűjtést fénycsapdázás rendszeresítésével kell kiegészíteni, hogy teljesebb képet kapjunk a terület futóbogárfaunájáról. A gyűjtött anyag kiértékelésének módszere Az érvényben lévő neveket a fajlistához Retezár publikálatlan listája alapján állítottuk össze. A fajok határozását egyrészt FREUDE (1976), másrészt TRAUTNER, GEIGENMÜLLER (1986) határozójából végeztük. A diverzitás számítása a Shannon - Wiener képlettel történt. A statisztikai vizsgálatokat a NuCoSa 1.05 programcsomag segítségével végeztük (TÓTHMÉRÉSZ 1994) Eredmények Dominancia viszonyok az egyes élőhelyeken A vizsgált három társulás közül a legtöbb faj az égeresből (32 faj), a legkevesebb pedig a tölgyesből került elő (27 faj) (I. táblázat). Az egyedszámot tekintve a tölgyes a leggazdagabb, a füzes pedig a legszegényebb, bár a területegységre vonatkoztatott egyedszámról egyelőre - nem rendelkezünk adatokkal. A tölgyesben a Nebria brevicollis a domináns faj (47,88%), ezt a Carabus convexus (14,91%), és a Carabus hortensis (10,21%) követik. Az égeresben dominánsnak a Carabus cancellatus (16,7%), a Pterostichus oblongopunctatus és a Nebria brevicollis (12,65 %; 12,55 %), a többi faj közül mindössze három található 5%-nál nagyobb arányban (Pseudoophonus rufipes, Pterostichus melanarius, Platynus krynickii). A füzesben a Platynus krynickii-t 25%-ban, a Harpalus marginellus-t 11,9%-ban fogtuk. Diverzitási viszonyok és azok összehasonlítása A Shannon és a Simpson diverzitás a három vizsgált élőhely közül a tölgyesben a legalacsonyabb, a füzesben pedig a legmagasabb (2. táblázat). A füzes és az égeres között alig van különbség. Ugyanez mondható el az egyenletességről is. A könnyebb értelmezhetőség kedvéért a Shannon diverzitás és egyenletesség értékeket valamint a fajszámot diagramon ábrázoltuk (2. ábra). 2. ábra: A Shannon-diverzitás, egyenletesség és fajszám változása a Baláta-tavi TVT-en A Shannon diverzitásértékeket a diverzitás t-tesztje segítségével összehasonlítva azt az eredményt kaptuk, hogy az égeres és a füzes diverzitásértékei között nincs szignifikáns különbség. A tölgyes, égeres, valamint a tölgyes, füzes relációkban számított t-értékek szignifikáns különbséget jeleznek (3. táblázat). A három vizsgált élőhelyet diverzitási rendezés segítségével is összehasonlítottuk (3. ábra). Az ábráról látható, a tölgyes diverzitási profilja a füzes és az égeres profiljai alatt fut, vagyis a tölgyes diverzitása alacsonyabb. A füzes és az égeres diverzitási profilja metszi egymást, a két élőhely diverzitás szerint nem rendezhető. Az ábráról leolvasható ugyanakkor az is, hogy a két élőhely diverzitásának különbözőségét a gyakori fajok adják. Ezek a skálaparaméter magasabb értékeinél találhatók. 3. ábra: A Rényi-féle diverzitás rendezés eredménye a három vizsgált élőhelyen (1. tölgyes; 2. égeres; 3. füzes)