Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939)

474 VARGA ÉVA zak alantas élvezetet nyújtó légkörén kívül, ahol polgártárs a polgártárssal szót és eszmét vált, s ahol a különböző rangú, vallású és foglalkozású egyének egymással szeretettel érintkezve előkészítsék egy hatalmas polgári osztály megteremtését?" Az általuk élesen felvetett problematikára racionálisnak tetsző, mindenesetre tipikusan értelmiségi választ adtak. A város többségét magába foglaló kör alakulásával egy társadalmi válaszfalakat „ledöntő", nemes élvezeteket megkedveltető, közügyek iránti érdeklődést felkeltő egyesülést kívántak létrehozni, mely a párbajmániát, mint értelmetlen, antihumánus, anakronisztikus jelenséget megszüntetni kíván. Polgári humanizmusuk nyilvánult meg szociális és népjóléti reformtörekvéseikben is. Felemelték szavukat az elesettek - a szabadult rabok, a gyógyult elmebetegek, a kilátástalan helyzetűek - érdekében. Eszmerendszerük a felvilágosodás és a polgári radikalizmus elveit és nézeteit tükrözte. Részben országos, illetve helyi vonatkozású gondokat vetettek fel, s ezekre a tőlük telhető legkorszerűbb választ adták. Törekvéseik hatásának tekinthető, hogy 1903-ban megalakult a Kaposvári Zenekedvelők Egyesülete, 1904-ben a Tüdővész Ellen Védekező Egyesület, 1909-ben a Somogymegyei Múzeumegyesület, 1904ben létrejött az általuk szorgalmazott kaposvári polgári fiúiskola, 1911-ben az aréna helyett felépült a kőszínház stb. 1914-ben a Magyarország vármegyéi és városai sorozatban, helyi és országos hírű szerzők közreműködésével elkészült a Somogy vármegye című kötet. Munkatársai között találjuk Andorka Elek tiszti főügyészt, Baranyai Béla főlevéltárnokot, Botár Imre, Endrei Ákos, Faragó Lajos és Horváth József főgimnáziumi tanárokat, Kecskés Ernő tanítót, Szaplonczay Manó tisztiorvost és Ujváry Imre uradalmi felügyelőt. A megyén kívüli szerzők Cholnoky Jenő, Darnay Kálmán, Haraszty Lajos, Reiszig Ede, Vende Aladár és Vende Ernő voltak, a sorozatszerkesztő pedig Csánki Dezső. A páholy tagjai többnyire tehetős emberek. A tagdíj magas összege eleve kizárta, hogy szegényebbek a soraikba tartozzanak. A páholy programjának megvalósítása érdekében Fekete Gyula és Goitein Gábor ügyvéd, Endrei Ákos, Mihalik Gyula, Vajthó Jenő tanárok, valamint dr. Csurgó Jenő orvos kiemelkedő tevékenységet folytatott.

104 Mi motiválta problémaérzékenységüket? Talán a sértett hiúság, a nemzetiségi vagy felekezeti kisebbséghez tartozás? A széles körű műveltség, a világra való nyitottság, netán egy eszmerendszer? Nem tudni. Mindenesetre becsületes, lelkiismeretes emberek voltak. S végül is elindítottak megannyi jobbító szándékú mozgalmat, köztük az 1904-ben létesült Somogyvarmegyei Berzsenyi Irodalmi Társaságot. „Az előkészítő bizottságban öt páholytag volt, a megválasztott nyolctagú vezetőségben három, a húsztagú választmányban pedig négyen voltak tagjai a páholynak."

105 A Berzsenyi-kultusz Berzsenyi halálának időpontja (1836) egyúttal egy kultusz megszületésének kezdete. Alkotói nagyságából fakadó halhatatlanságát felismerve, Somogyban tették meg az első lépéseket a költő emlékének megörökítésére. 1843-ban az egyébiránt Berzsenyi tágabb rokonságához tartozó Döbrentei Gábor budai kerületi főbiztos és Somogy vármegyei táblabíró

106 javaslata nyomán a megyei közgyűlésen elhatározták: a költő mellszobrát elkészíttetik, sírját emlékoszloppal jelölik meg.

107 Az előbbit a fővárosban kívánták felállítani. Hasonló alkotást Somogyban is terveztek

108

: a gyűjtés előrehaladtával, 1847-ben Döbrentei ennek megvalósítását sürgette a megyénél. Beadványának hatására emlékbizottság alakult, s ez kétezer ezüst forint egybegyűjtését tervezte. Az összegből Berzsenyi-alapot kívántak létrehozni tudományos munkák ún. „Berzsenyi-koszorú"-val történő díjazására. A jutalom odaítélését a Magyar Tudós Társaságra bízták volna, azzal a kikötéssel, hogy az ünnepélyes átadásra Somogy megyét is meg kell hívni.

109 A tervek azonban csak jóval később valósultak meg. A temetői obeliszk leleplezésére 1860 június 14én került sor. A Berzsenyi nevével fémjelzett, kizárólag egyházi jellegűre korlátozott ünnepség az 1849 utáni passzív rezisztenciában élő nemesek kulturális és politikai demonstrációjává minősült át. A Somssich Pál és gr. Jankovich László somogyi főispán, valamint gr. Zichy János és gr. Széchenyi Gyula szervezte rendezvényen olyan jeles személyiségek voltak jelen, mint báró Eötvös József, Thaly Kálmán, leveldi Kozma Sándor, továbbá Somogy főurai és közbirtokosai. Zalából, Veszprém vármegyéből is érkeztek küldöttek. Sőt, még Horvátországból is! Anyanyelvükön üdvözölte őket Pálffy Zsigmond nagyatádi ügyvéd, s ők erre magyarul köszönték meg a szívélyes fogadtatást.

110 Az obeliszken álló Berzsenyi-soroknak a jelenlevők és a kortársak felé különös üzenete volt: „A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör és eget kér."

111 Berzsenyi nevének védőszárnya alatt A részben nemesi, részben polgári származású kaposvári írástudók 1904-es tömörüléseként létrejött Somogyvarmegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság a céljai között elsőként Berzsenyi Dániel emlékének ápolását jelölte meg. A társaság megszakításokkal bár, de mind a mai napig létezik. Fennmaradásának, megújulásának titkát a Berzsenyi név lengi körül. A névválasztás telitalálatnak bizonyult. Berzsenyi költői nagyságát egyetlen politikai korszak sem vitatta el. „Ha be is temették Berzsenyit az irodalmárok közül néhányan, mindig jött az új irodalmár, az új korszak, aki, vagy amely feltámasztotta."

112 - mondta Németh László 1948-ban Kaposváron. A legkülönfélébb indíttatású, politikai beállítottságú, esztétikai ízlésű emberek egyaránt megtalálták benne a követendő példáké-