Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939)

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1939) 475 pet.

113 A Berzsenyi életmű inspirálta azokat az értékes irodalomtörténeti kutatásokat és publikációkat is, melyeket Merényi Oszkár végzett. 1936-ban, a költő halálának centenáriumi évében, a Berzsenyi-szobor leleplezésekor tartott ünnepi beszédében az irodalomtörténész Merényi (a társaság akkori főtitkára) találóan állapította meg: „Berzsenyi Dániel az egész magyarságé. Magáénak nevezheti őt a nemesség, amelynek oly hősi emléket emelt verseiben. Magáénak vallhatja őt a nép, hiszen sorsáról és rendeltetéséről oly szép eszméket és javaslatokat tett a maga idejében. Magáénak érzi őt két magyar vármegye, földjét és embereit megdicsőítette költeményeiben. Magáénak vallja őt az egész ország, amelynek sorsáért aggódott és amelynek dicsőségét megénekelte."

114 A továbbiakban Berzsenyi erkölcsi célzatú verseire, valamint a nemes erkölcs megtartó erejére hivatkozva az ifjúság figyelmébe ajánlta a költőt. minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs..." - tanították az iskolák... Valóban, Berzsenyi mondanivalója a költészet legáltalánosabb gondolataival alkalmas volt arra, hogy egy nevével fémjelzett társaság az írástudók széles táborát tömörítse. A szakirodalom minduntalan felhívja a figyelmet arra, micsoda ellentmondás van Berzsenyi szellemisége és vidéki, patriarchális életformája között. Arra azonban még mindeddig senki nem hívta fel a figyelmet - tudomásom szerint -, hogy az ilyen jellegű kettősség egyúttal reményt is támasztott a vidékiségből kitörni vágyó, Parnasszusra jutni kívánó középszerű tehetségeknek. Példaértékű lehetett ez annál is inkább, mivel a társaság alapszabályában meghatározott céljai - Berzsenyi és Somogy más „jelesei" emlékének ápolása, a magyar szépirodalom, szépműtan, szónoklat és tudomány művelése, terjesztése, a somogyi népköltészet és népszokások gyűjtése, valamint az írók és a közönség kapcsolatának előmozdítása

115-elérésében többek között a szereplés, a nyomtatásban való megjelenés, a „felfedeztetés" lehetőségét látták. A társaság történetének kutatásához a forrásanyagaink egyenetlen megoszlásúak. Egyesületi iratanyag (mindössze 0,40 fm.) az 1928-30, illetve az 1946-49 közötti időszakból maradt ránk. A többi korszakra vonatkozó eredeti iratanyag hiányát háborús pusztítás, esetleg (feltehetően) elnöki, főtitkári mulasztás, hanyagság okozta. Segítségünkre vannak viszont az egyéb levéltári fondokban (pl. alispáni iratok, közgyűlési jegyzőkönyvek) fellelhető iratok, valamint a korabeli sajtó híradásai, az egykori tagok írásai, visszaemlékezései. Az összkép ezek segítségével rekonstruálható. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság múltja, működése kitapinthatóvá válik kiadványai tükrében is, hiszen alapszabályában meghatározott céljai elérésében igen nagy szerepet tulajdonítottak a könyvkiadói tevékenységnek. Ennek elemzése nélkül nem alkothatnánk teljes körű képet a társaság működéséről. Az általa képviselt és közvetített szellemiségről, a helyi irodalmi életről a társaság kiadványai tanúskodnak leginkább. Figyelembe kell venni, hogy a társaság szakaszosan működött. Eddigi történetében több periódus különböztetendő meg. Az első korszak az alapítástól, 1904-től 1907/8-ig követhető. A második az újjáalakulástól, 1925-től 1944-ig, az ezt követő pedig a második világháború utáni újjászületéstől az egyesületi élet magyarországi megszüntetéséig, azaz 1946-tól 1948/49ig tartott. A társaság legutóbbi reneszánsza 1985-től, négy évvel a politikai rendszerváltás előtt kezdődött. Az első időszakot kivéve a társaság újjászületése, megszűnése politikai fordulatokhoz kötődik. Minthogy létrejöttéhez az engedélyt a magyar belügyminisztérium adta - csakúgy, mint más társadalmi szerveződések esetében -, a fennálló társadalmi-politikai rendszer kereteit volt ildomos követniük. Ez egyúttal a hivatalos kultúrpolitikához való alkalmazkodásban is megnyilvánult. Magától értődött a vidéki igények kiszolgálása is, hiszen a szerveződést léte Somogyhoz kötötte. A társaságban képviselt eszmeiségnek a mindenkori vezetők (főtitkár, szakosztályok vezetői) a szószólói. Véleményük irányadó volt abban, hogy miről és hogyan érdemes írni. A korízlés megnyilvánulásait és a szellemi erő mértékét konkrétságaival az egyesület kiadványaiból követjük nyomon. A kezdetek A szerveződő somogyi irodalmi kör a nemzeti újromantika kiteljesedésének időszakában formálódott. A magyar nemzeti állam újjáépítésére, a nemzeti szellem erősítésére, a nemzeti érzés táplálására és fejlesztésére szövetkezett és az ezen eszméktől áthatott értelmiségiek fényes ünnepség keretében alakították meg a Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaságot. Működését és alapszabályát 77565/1904 III. a. sz. alatt engedélyezte a Magyar Királyi Belügyminisztérium.

116 Az alapszabály a társaság célját nemcsak Berzsenyi Dániel emlékének ápolásában jelölte meg, hanem a megye más jeles alkotóinak kultuszában is. Mindezeken kívül további feladatának tekintette a társaság a magyar szépirodalom, a szépműtan, a szónoklat és a tudomány művelését, terjesztését is, jelesül a somogyi népköltés „gyöngyeinek a gyűjtését és a népélet öszszes megnyilvánulásának a megőrzését az utókor számára". A ma is korszerűnek tetsző közművelődési feladatok között író-olvasó találkozókat is szorgalmazott, arra törekedve, hogy „bizalmas közeledést hozzon létre az irodalom munkásai és a szellemi munkát megbecsülni tudó közönség között."

117 A közművelődési célok elérését a társaság főleg az alábbiaktól remélte: a./ irodalmi, tudományos és „szépműtani" tárgyú felolvasások tartása b./ irodalmi ünnepségek rendezése c/ jelesebb irodalmi termékek és évkönyvek kiadása d./ pályadíjak kitűzése, valamint е./ a helyi sajtótermékek hasábjain az olvasó és a színházlátogató közönség irodalmi tájékoztatása és nevelése A társaságnak tiszteletbeli, alapító, rendes és pártoló tagjai voltak, akiknek tagsági díjat kellett fizetni.