Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek
58 BÁLINT CSANÁD 6.). A bizánci adminisztráció a városban a következő évben lépett életbe (Codex Justinianus I. 27.1.43.) 181 - az említett kormeghatározás ezekből fakad látszólag kézenfekvő módon. A fentiekben láttuk azonban, hogy ezen ethnikai meghatározásnak több gyenge pontja is van, de legalábbis nem eléggé meggyőzőek a mellette felhozott érvek. b) Maga a körülmény, hogy az említett kormeghatározás általánosan elfogadottá vált, a mozaikokkal foglalkozó művészettörténeti kutatás irányultságában rejlik: az említett diszciplína legtöbb művelője ui. a tisztán művészeti kérdések iránt érdeklődik, s ezért a kronológiát másodlagos szempontként kezelik. Nyilvánvaló viszont, hogy a mozaik keltezését sine conditione nem lehet sem az ábrázolt alak embertani típusához, sem pedig a város vandál fennhatóságához igazítani: a) a mozaikon látható férfinak nem speciális, azaz a város vandál fennhatóságát tükröző (nordikus), hanem a Mediterraneumban általános, azaz minden korszakra jellemző (mediterrán) embertani vonásai vannak, b) az épület és a mozaik semmilyen olyan jellegzetességet nem mutat, amelyet vandál jellegzetességnek lehetne tartani, c) szükségtelen bizonyítani, hogy vandálok a bizánci bevétel után is élhettek a városban, amiként nemvandálok is ugyanott, már 533 előtt is, d) a város vandál vagy bizánci fennhatósága nem határozhatta meg kizárólagos jelleggel azt, hogy a tárgyalt mozaik éppenséggel bizánci vagy nem-bizánci stílusban és előképeket követve készült légyen. A kormeghatározástól tehát sémiképpen sem függhet szükségszerűen az ábrázolt férfi ethnikuma. 182 Ezen kívül - benyomásom szerint - az 5-6. sz-i mozaik-kutatás önmagában nem tud fölmutatni olyan jegyeket, melyek alapján az 533 előtti, azaz későrómai stílusú, helyi készülés és az 533 utáni, bizánci eredet dilemmája tévedhetetlenül eldönthető lenne, s nem különb a helyzet a korábbi időszak mozaikjai keltezése körül sem, azokat is közmegegyezéssel („par convention" 183 ) keltezik. Az a tény pedig, hogy tudunk egy mozaikműhely működéséről a 400 körüli Carthago-ban, 184 önmagában természetesen nem befolyásolhatja kényszerítő erővel a min. egy évszázaddal későbbi BordjDjedid-i mozaikok keltezését. 185 Ismerünk azonban a városból más, 4-6. sz-i mozaik-leleteket is, köztük éppenséggel olyanokat, melyek pénzek segítségével nagy valószínűséggel 550 utánra keltezhetők. 186 Nem árt itt megjegyeznünk, hogy hasonló itáliai mozaikokat a 6. sz-ra keltez a kutatás. 187 A szóban forgó mozaikkal kapcsolatban a fentiekben ismertetett szakirodalmon kívül újabb kormeghatározási javaslatról nem tudok, a kérdéskör egyik elismert szakértőjének sajnos csak szóbeli közlése áll a rendelkezésemre: eszerint Bordj-Djedid 5. sz. végi készülése tartható valószínűnek. Ez utóbbihoz azonban hozzá kell azt tennünk, hogy a kutatás túlnyomó többségével szemben is éppen ezen kutató az, aki a konstantinápolyi császári palota mozaikjait lényegesen korábbra keltezi. 188 Végül megemlítendő, hogy a justinianusi reconquista után Észak-Afrikában elkezdett hatalmas építkezések 189 és magának Carthago-nak kulturális „bizantinizálása" jól kimutatható 190 (533-ban egy orthodox püspököt iktattak be, a városban talált Justinianuspénzek kimagaslóan nagy számúak 191 ), legföljebb annak intenzitása és üteme tisztázatlan még. 192 (Az már egy másik, bennünket itt nem érdeklő kérdés, hogy ez a folyamat 600, vagy 650 körül valóban megállt-e. 193 ) A „karthágói asszonynak" nevezett híres és kétségbevonhatatlanul bizánci stílusú mozaikot - pontosabb keltezés nélkül - egyszerűen 6. sz-inak tartják. 194 Az a tény pedig, hogy a város jelenleg egyetlen ismert bizánci kori temetőjében a pénzmellékelés szokása félévszázaddal később, csak 585-től kezdve mutatható ki, 195 elvileg még a legkevésbé sem zárja ki a városban a bizánci anyagi kultúra korábbi feltűnésének lehetőségét. E helyzetben tehát mindaddig, amíg nem születik egy belső kronológiai elemzés a Bordj-Djedid-i mozaik témájáról, díszítő elemeiről és technikájáról, részben a Carthago-i mozaikok új elemzése, 196 részben az itt kifejtettek alapján úgy vélem, hogy a készülése korát illetően az eddigi apriorisztikus keltezési javaslatoktól eltérő hipotézist állíthatunk fel. Ez részben ethnikai ill. anthropológiai szempontokra, részben pedig régészeti jellegű analógiákra támaszkodik. Tekintettel tehát a) a vandálnak történt meghatározás véleményem szerint bizonytalan voltára, b) a Bordj-Djedid-i ábrázolásnak a Kissufim-i férfi hajviseletével, ruházatával és embertani típusával való egybeesésére, c) a kisszíjaknak mindkét mozaikon való jelenlétére, d) figyelembe véve Kissufim-é mellett a Beth Shean-i mozaik készülési korát, megengedhetőnek tartom azt a feltételezést, hogy a Bordj-Djedid nevű helyen feltárt mozaik bizánci eredetű, 197 azaz hogy kora 533 utánra, azaz a 6. sz. középső harmadára tehető - ez pedig éppen az az időszak, melyet néhány, pénzzel is keltezett sírlelet révén már korábban is a veretes, kisszíjas öv felbukkanása idejének volt szokás tartani. 198 Szintén a Bordj-Djedid határrészben, de egy másik helyen: Lagha földjén 1904-ben bukkantak vadászatra induló és vadászó férfit ábrázoló mozaikokra; ezek elvesztek. Egy kéziratos értekezés szerint ezek a 6-8. szra lennének keltezhetők, más szerint viszont nem kell a korukat ennyire széles időszakban megállapítani. 199 Nagy kár, hogy ez a mozaik nem áll a tudomány rendelkezésére, esetleg el lehetne dönteni, hogy egy hoszszabb időn át kedvelt témával van-e dolgunk, vagy pedig a fenti Bordj-Djedid-i és a szóban forgó Lagha-i mozaik készülése megközelítőleg azonos időre tehető. 7. Byrsa Carthago másik pontján, a Byrsa-nak nevezett citadella déli szárnyánál, a domb lejtőjén, Bordj-Djedid-től légvonalban 2 km-re (7. kép 2/2) 1844-ben kőbányászáskor mozaikokat találtak, melyek közül 3 töredék a Louvre-ba került (5. kép 2). 200 Az egyiken egy lovas
