Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek
BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZAD! KISSZÍJAS ÖVEK 59 alakja látható, kinek felemelt jobb keze, rövid tunikája, a galoppban ábrázolt ló és farhámja, a lábai alatt levő növények oly mértékben emlékeztetnek a BordjDjedid-ire, hogy feltehető: azonos korban, az 5. sz. végén - 6. sz. elején készültek. 201 Eltérést jelent viszont, hogy a Byrsa-i ló farka nem rövidre vágott ill. csomóba kötött, hanem szabadon lebeg. A mozaik nagy mértékben restaurált, korábban még látható volt a lovas feje s hogy a lándzsát tartó bal kezével a nyeregre támaszkodott. A lovas övet visel, melyet - akárcsak a lószerszám szíjazatát - piros tesserae jelzik. A tesserae kopott volta, a nagyfokú restaurálás miatt csak feltételesen állítható, hogy az övről 2 db kisszíj csüngött volna le (18. kép 1, 1a). 8. Bronz gyertyatartó a Kelet-Mediterraneumból A kölni Schnütgen-Museum-ban őriznek egy öntött bronz gyertyatartót, mely formai és technikai szempontok alapján feltételezhetően a 6. sz-ban, a KeletMediterraneumban készült. 202 E gyertyatartó jelentőségét a steppei régészet számára a közelmúltban fedezték fel. 203 Ez egy tunikát viselő férfialakból áll, aki a kezeiben tartja a tényleges gyertyatartókat (19. kép 1). Figyelemre méltó a homlok fölött és hátul egyenesre vágott haj, mely viselet - többek között - a fentiekben tárgyalt mozaikokon is viszontlátható. A férfi a derekán széles, véretekkel díszített, kisszíjakkai ellátott övet visel (19. kép 1a-b). A veretek négyszögletesek, kisszámúak, nagyságuk az öv szélességével megegyezik, több mint egy veret szélességét kihagyva, ritkásan vannak az övön. Csat nincsen ábrázolva. Az övről 5 db kisszíj csüng le, melyek a véreteknél csatlakoznak a derékszíjhoz. A kisszíjak végén egyértelműen ábrázolt, rövid szíjvég látható. A tárgy világos bizonyítéka annak, hogy a veretes, kisszíjas öv a 6. sz-i bizánci birodalomban elterjedt volt. 204 Befejezés - előszó A Kissufim-i, Beth Shean-i, konstantinápolyi és Bordj-Djedid-i, valamint kérdőjelesen: a Byrsa-i mozaikon, továbbá a Kelet-Mediterraneumból származó gyertyatartón látható kisszíj-ábrázolások ezen öveknek egyedi és a maguk korában és régiójában: ritka szerkezeti elemének számítanak. Az elmúlt években igen nagyszámú 5-7. sz-i bizánci mozaik, falfestmény, ikon, szobor, elefántcsontfaragvány, textil és későrómai, bizánci övielet publikációját néztem át, 205 de egyetlen más ábrázolás esetében sem merült föl bennem még csak a gyanúja sem annak, hogy kisszíjakat a fentiekben tárgyaltakon kívül is ábrázoltak volna. Mit jelent ez a kivételes ritkaság? Anélkül, hogy erre megnyugtató választ tudnék adni, álljon itt néhány gondolat! Kétségtelen, hogy a bizánci ikonográfia közmondásosán archaizáló tendenciája (Id. 21. j.) a legkevésbé sem engedi meg, hogy valamilyen ábrázolás hiányát tipokronológiai érvként lehessen fölhasználni; a jelen esetben kizárólag valaminek a megléte tekinthető kiindulási alapnak. Ugyanezen okból valamilyen ábrázolás gyakoriságából sem következik szükségszerűen az adott tárgy nagyobb vagy korlátozottabb elterjedtsége. E helyzetben mind Bizánc régészetének szakértője, de még inkább a jelen cikk szerzője, aki oda csak „vendégként" látogatott el, egyelőre csak nyugtázhatja a jelenséget. Esetünkben jelesül azt állapíthatjuk meg, hogy a bizánci ábrázolásokon a kisszíj megléte már az avarok megjelenése előtti időben, mégpedig a bizánci kultúrában mind a fővárosban, mind pedig a birodalomnak azon régióiban már kimutatható, melyek nemcsak nem érintkeztek a steppével, de még csak kapcsolatba sem hozhatók azzal (Palestina, Africa proconsularis). Mi a helyzet a régészeti leletekkel? Először is túl kell lépnünk - mert megvan rá a lehetőség! - a széltében-hosszában használt közhelyen („nem ismerünk Bizáncból temetőket"). 206 Ehhez mindenekelőtt meg kell(ene) szüntetni azt a magunk csinálta elszigeteltséget, amelyben jelenleg a steppei régészet, az iráni és bizánci művészettörténet az önmaga, belső életét éli s mindig csak a saját szakirodalmát olvassa. A kora középkori steppével és steppei népekkel foglalkozó régészekre konkrét feladat: 3 forráscsoport feldolgozása majd elemzése vár: a) vissza kell hódítani a tudomány számára azokat a tárgyakat, melyek a műkincskereskedelem révén a világ számos állami és magángyűjteményébe kerültek, s amelyek a katalógusokban és különféle képeskönyvekben legjobb esetben is művészettörténeti értékelést kapnak. Ezen muzeológusok, gyüjteménykezeiők között ritkán akad olyan, aki tudná: a kora középkori bizánci ötvösség egy-egy, aranyból készült remekműve mögé hány szerényebb kivitelű, de jól keltezett és meghatározott régészeti-történeti kontextusból származó lelet sorakoztatható fel s ugyancsak ismeretlen előttük a kétségkívül nem könnyen áttekinthető, de érdemleges kutatás esetén megkerülhetetlen - (volt) szovjet régészeti irodalom is. b) Másodsorban számolni kell azzal, hogy egy hatalmas területen szétszórtan ugyan, de mégiscsak ismerünk magános sírokat, sírleleteket és kisebb-nagyobb kincsleleteket a pelloponnészoszi félszigetről, Kis-Ázsiából és Elő-Ázsia több országából, valamint Észak-Afrikából; ezek némelyike még pénzzel is keltezett. A Byzantinische Zeitschrift évente közzéadott bibliográfiája rendszeresen tájékoztatást ad a legújabb leletekről. c) A középbizánci kori ékszerek, használati eszközök stb. jobb megismeréséhez a harmadik forráscsoportot a klasszikus ókori emlékek ásatási köziem'" nyei jelentik. Nem kevés vesződséggel és utána^ rással - különösen közép- és kelet-európai kutatók számára -, de a nagy nemzetközi feltárások publikációiban a „Minor objects", „objets mineurs", „Kleinfunde" című fejezetekben itt-ott mégiscsak rá lelet lelni olyan tárgyakra is, melyeket a steppei régészet specialistái a maguk szűkebb szakterületén későavar, kazáriai vagy honfoglaló magyar stb. jellegzetességként tartanak számon.
