Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek

54 BÁLINT CSANÁD ezen kívül pedig hogy a szalagfonatának

145 - a préselési technika miatt nagy mértékben leegyszerűsített analógiái szintén megfigyelhetők mind a Kárpát-medencében, mind pedig - magától értetődően - igen sokfelé a korabeli Európa bizánci (típusú) ötvöstárgyain. Aszóban forgó ornamentika tipokronológiai megítélése szempontjából igen figyelemre méltó, hogy az avarkori párhuzamok mindegyik esetben a koraavarkor 2. feléből, azaz a 7. sz. 1. feléből származnak.

146 Néhány, Itáliában talált trapezunti típusú csaton szintén fölfedezhetjük ugyanezt a típusú szalagfonatot, lehetséges analógiái közül a legismertebb a Castel Trosinoi nyeregvereten látható.

147 A bizánci világ egységét mutatja, hogy ugyanilyen szalagfonatos díszítésű egy keresi szíjvég (12. kép 1, 7) és az alább említendő Caesarea Maritima-i övveretek is. Végezetül azt is megemlíthetjük, hogy a Herrsching-i 9. sír nagyszíjvégénél ugyanazt a díszítési elvet követte az ötvös, mint az állítólagos egyiptomi nagyszíjvéget készítő; közös bennük ui. az a szemlélet, mely a lemez sima felületének nagy részét bemélyedő díszítésekkel töri meg, a nagyszíjvég felső negyedét pedig poncolással bemélyített ívekkel szépíti.

148 b) A Caesarea Maritima-i (Izrael) övgamitúra 1996-ban Izraelban a bizánci és az európai kora kora középkori régészet szempontjából egy több tekintetben is szenzációs lelet látott napvilágot. A Paiestina Prima tartományban 500 körül újjáalapított Caesarea Maritima kikötőváros feltárásai során az egykori lakónegyedben egy kőborítású padló alatt aranyból készült övgarnitúrára bukkantak (12. kép 8). Bizánc közel-keleti tartományaiból ez az első teljes és egyben hiteles körülmények között talált övgamitúra. Hasonlóan kiváló minőségű és gazdagon díszített veretek a legtöbbször sajnos csak rablóásatások, majd a műtárgykereskedelem révén szoktak a múzeumokba kerülni (mint ez a napjainkban közzétett Divos-i övgamitúrávaí is történt

149

). A szóban forgót a Connecticut-i és Maryland-i egyetem régészei és hallgatói tárták fel s adtak róla híradást dicséretes gyorsasággal.

150 A lelet a rövid közlemény szerint 11 db veretből áll (külön darabnak számították a csat testét, karikáját és tövisét). A legtöbb veret különböző alakú, méretű és díszítésű kisszíjvég, melyek alakjához és díszítéséhez szép számmal idézhetők párhuzamok a 6-7. sz-i Európa mindazon övveretei köréből, melyeken Bizánc valamilyen hatása tükröződik. A véreteken látható szalagfonat pl. a most említett egyiptomi (?) és Divos-i (12. kép 3)

151 nagyszíjvéget díszítőkkel, az alsó részén áttört nagy veret az Akalan-ból jólismert hármas levélkével egyezik meg, a szíjvégek felső részén levő madárfejek a 6-7. sz-i övveretek sorában jellegzetes, madárfejet utánzó verettípusra emlékeztetnek. Az övgamitúra korának meghatározása csak hozzávetőlegesen, azon korlátok között végezhető el, melyekkel valamennyi hasonló lelet esetében szembetalálkozunk. Nyilván ezt a tág időhatárt (6-7. sz.) szűkítendő folyamodtak a közzétevők a „vegyes érvelésmódhoz". Két történeti körülményre hivatkoztak, csakhogy mindkettő más-más időszakot valószínűsít. Az egyik támpont az lehet, hogy a csattest (hátlapján) levő monogramm a „Stephanos" név rövidítése, márpedig írta a szerzőpáros - a városnak a 6. sz. folyamán két ilyen nevű kormányzója is volt. (Ugyanakkor megjegyezték azt is, hogy e név gyakori volt a későrómai korszakban, ami végülis nyilvánvalóvá teszi, hogy egyéb kronológiai támpontok nélkül a szóban forgó monogramm nem segítheti az öv korának meghatározását.) A szerzők szerint a másik, a keltezést szolgáló támpont az lehet, hogy az övgamitúra a város 640-ben bekövetkezett arab elfoglalása idején került volna a föld alá.

152 Érvelésük ellentmondásos, hiszen különben ők maguk azon a véleményen vannak, hogy az övgarnitúrát nem szándékosan rejtették volna el. Az említett lehetőség természetesen nem zárható ki, de nem szabad megfeledkeznünk arról a körülményről, hogy ez mindössze az egyetlen vészteljes esemény, amit a város 6-7. sz-i történetéből ismerünk, márpedig nyilvánvaló, hogy az öv használata szempontjából számításba jövő évszázad során számtalan más is adódhatott, ami a tulajdonost az elrejtésére késztette volna. A 640-es elrejtés lehetőségével egyedül akkor lenne reális számolni, ha régészeti módszerekkel ki lehetne mutatni, hogy az övgamitúra a 7. sz. 2. negyedéből származik. Itt azonban nem tartunk, s amíg nem készül el a lelet teljes feldolgozása, amelyik figyelembe veszi a veretek valamenynyi tipológiai és ornamentális részletét, addig a meglehetősen tág „6-7. sz-i" kormeghatározással kell beérnünk. Az a tény, hogy a szóban forgó lelet teljes, nagy nyomatékkal vet föl egy kérdést, ami nem kizárólag az eddig világszerte javasolt ill. használt övrekonstrukciók helytálló vagy nem helytálló voltát érinti. Miként értékelendő tehát az a körülmény, hogy ebben az övgarnitúrában 3 db, egymástól teljesen eltérő típusú szíjvég található egymás mellett? E jelenség a kelet-európai kutatók előtt nem ismeretlen; tudunk hitelesen feltárt 6-7. sz-i kaukázusi, krími, a Fekete-tenger nyugati partvidékéről származó és avar övgarnitúrákról, melyekben 23-4 db különböző alakú és méretű kisszíjvég van. Nyilvánvaló tehát, hogy a kisszíjak egyenetlen szélessége miatt az eddigi övrekonstrukciók felülvizsgálatra szorulnak! A Caesarea Maritima-i lelet szép bizonyságát mutatja annak, hogy az Európában jólismert bizánci típusú veretes, kisszíjas övek pontos analógiái igen távoli, vele közvetlen kapcsolatban sosem volt vidéken, a Közel-Keleten is divatban voltak. * * * Az Egyiptomból származó kisszíjvégnek a mersinivel való tipológiai rokonsága, a Caesarea Maritima-i övgarnitúrának a 6-7. sz-i bizánci, iráni és steppei övveretekkel ill. ornamentikával való egyezései a veretes, kisszíjas övek kutatása számára azt a tanulságot kínálják, hogy mivel a mersini garnitúra a steppei eredetűnek tartott övek állandóan hivatkozott analógiái sorában, részben a szóban forgó övek bizánci elterjedtségét ill. hátterét illusztrálandó szerepel, az egyiptomi veret révén - és most már: Kissufim, Beth Shean és