Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Bálint Csanád: Bizánc és a 6-7. századi kisszíjjas övek
BIZÁNC ÉS A 6-7. SZÁZADI KISSZÍJAS ÖVEK 55 Bawit ill. Caesarea Maritima után - jelentősen tovább tágul az a régió, melyet a jövendő kutatásnak figyelembe kell vennie. Valójában nincsen ebben semmi meglepő: Palestinát Bizánc csak 638-ban veszítette el s Egyiptom is az itt tárgyalt övveretek szempontjából mindenképpen számításba jövő periódusban a justinianusi recon-quistától az arab hódításig a bizánci birodalomhoz tartozott. (Természetesen az eredetük „tágabb" korhatárok között is elképzelhető.) Senkiben sem merül föl kétség aziránt, hogy ez az „odatartozás" nem kizárólag a politikai fennhatóságra vonatkozott, hanem egyebek között a tárgyi kultúrára is. Ennek köszönhetően a bizánci kultúra nyoma még azon „kis tárgytípusokon" is föllelhető, melyek a steppei régészet hagyományos érdeklődésébe esnek. Ennek jó példáját kínálja a világhírű Assiut-i ruhanyakdísz, melynek pendíliái formailag és technikailag igen közeli párhuzamai az Ozora-tótipusztai nyakdísznek, 153 de ugyanígy pl. Swintila és Reccessvinth vizigót királyok 621-631 ill. 649/653-672 között készült koronáinak is. 154 AzAssiuti ruha-nyakdísznek a bizánci kultúrától áthatott steppei régészeti anyaghoz való kapcsolódásáról egy másik szempont is tanúskodik: az egymáshoz kapcsolódó egyes elemeit éppúgy a görög ABC betűivel rakta magának sorba a készítő ötvös, mint a Mala Pereŝĉepinoi kard vereteit. 155 Mindez nem jelent többet - de kevesebbet sem -, mint hogy említett tárgyakat előállító mestereknek azonos technikai képzettségük volt és hogy egyazon kultúrához tartoztak. Most pedig, e közel-keleti „kirándulás" után még egyszer szükségesnek tartom hangsúlyozni: a Kissufim-i és Beth Shean-i ábrázolásoknak számos bizantinisztikai, a Bawit-i festménynek pedig a kopt művészettörténeti vonatkozású hátterét természetesen a kora középkori elő-ázsiai és a bizánci művészettörténet kutatóinak a feladata feltárni. A steppei régészet művelője a most szóbahozott ábrázolásokkal kapcsolatban a figyelemfelhívásnál és azoknak a (remélhetőleg) megfelelő kontextusba való helyezésénél nem tehet többet. 5. Konstantinápoly Az a lehetőség, hogy a kisszíjak esetleg klasszikus eredetre lennének visszavezethetők, közvetett módon már fölvetődött a kutatásban. Az avar övek tárgyalása, a kisszíjak értelmezése során ui. olyan hellenisztikus szobrok fényképeit bemutatni, melyeken a páncélzat alja - ezt a mai magyar régészek legtöbbje László Gy. egyetemi előadásain gyakran hallotta - a kisszíjakhoz hasonlóan, de azoknál jóval sűrűbb elrendezésben, „kötényszerűen" kiképzett, egyértelműen ezt az értelmezési lehetőséget sugallja. 156 Az ötlet azonban kidolgozatlan maradt, s az avaroktól elválasztó időbeli és kulturális távolságokat figyelembe véve nem is meglepő, hogy ennek a csak sejtett kapcsolatnak igazolására senki sem vállalkozott. Van viszont az említett páncéloknál két, tipológiailag és kronológiailag egyaránt jóval közelebbi és konkrét adat arra nézve, hogy a kisszíjak eredetét valóban a bizánci világban lehet keresni. Az első adatunk magából a bizánci fővárosból, annak is a szívéből, a császári palotából származik. A Hagia Sophia, a Hippodromus és a Márvány-tenger közti területen 1935-1938 és 1952-1954 között folytatott ásatásokon egy nagy peristylum-ot és egy aula-t tártak fel s ennek során számos padlómozaik került napvilágra. 157 Magától értetődik, hogy ezen ásatások jelentősége a bizánci régészet, művészettörténet és történelem számára egyaránt messze kiemelkedő jelentőségű. A kutatás eddig a legnagyobb figyelmet a mozaikoknak szentelte, s csak az 1983-ban elkezdett osztrák-török ásatások révén került előtérbe a leletegyüttes régészeti oldala. Ezek jelentősége többek között abban áll, hogy a korábbiaknál pontosabb ásatási megfigyelések megteremtik a lehetőségét a palota és főleg a mozaikok keltezése körüli bizonytalanságok ill. vita megoldásának. 158 A mozaikokkal természetesen igen sokan foglakoztak, szinte egyetlen nagyobb, a bizánci művészetnek szentelt mű sem mehetett el mellettük említés nélkül. A bizánci mozaikmüvészet keltezési nehézségeit jól szemlélteti, hogy még ezen abszolút különleges helyen állt és kiváló emlék esetében is egy rendkívül széles időszakot (4-8. sz.) lehetett számításba venni annak készülése korát illetően. A fölmerült lehetőségek közül azonban a kutatás szinte egyértelmű állása szerint realitása egyedül a 450-550 közötti évszázadnak van 159 , a felhozott szempontok miatt legföljebb még a 7. sz-i eredet tézise 160 is a mérlegeiendők közé sorolható. 161 A kronológiai vitában figyelemre méltó, hogy a 2. ásatási kampány anyagának közzétételéig 162 a kutatásban az 5. sz-i keltezés volt az uralkodó, azóta viszont szinte egyedül G. Hellenkemper Salies érve! a 6. sz-i keltezéssel szemben, 163 A császári palota padlójának rendkívül gazdag és igen magas színvonalú mozaikjai közül az érdekei itt bennünket, amelyiken egy lándzsás lovas két szarvasra vadászik; az övéről ui. kisszíjak lógnak le (14. /cép). 164 A férfi a jobb kezében tartja a hosszú nyelvű lándzsát, melynek szúró vége hosszú és igen keskeny. A lovas hosszú ujjú inget, vállára vetett köpenyt és szűk nadrágot visel. A vörösesbarna ingen gyűrődések láthatók, melyeket enyhén sötétebb színű tesserae-vel jelzett a művész; ezek a mell és a has nagy részét „takarják", a mozaik megrongálódása mellett ez is az oka annak, hogy az övnek csak egy része látható. A károsodás a mozaikot a fejen kívül sajnos éppen a deréktájon érte, ráadásul a tönkrement részeket a feltárás után cementtel töltötték ki. E helyzetben teljes bizonyossággal csak az állítható, hogy a lovas dereka tájáról 2 db kisszíj lóg le (13. kép 2). 165 Mindenekelőtt 2 db türkizkék tesserae hívja fel magára a figyelmet. Ezek helye a deréktájon és az általuk alkotott vonal az elvileg feltételezhető öv irányának jól megfelel. Hasonló színű és azonos irányban lerakott tesserae figyelhetők meg e daraboktól a lovas hasa irányába húzódó vonalban és - a kopott állapot miatt csak feltételesen - a kiindulásul vett 2 db fölötti sorban is. Döntő körülménynek az tekinthető, hogy ezen tesserae színe megegyezik a kisszíjat jelzőkével. Az 1. kisszíj a köpeny mellett, azaz a derék jobb oldalán látható. Türkizkék tesserae-ből áll, az általuk alkotott forma, annak mérete és a testen való helyzete
