Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Király István Szabolcs: Autsztria szerepe a magyar mezőgazdaság gépesítésében (1848-1914)

AUSZTRIA SZEREPE A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉBEN 535 (1848-1914) sőbb a traktoros ekéknél is. Ehhez hasonló ekéket egyre többen gyártottak az 1886-os évektől (Hofherr és Schrantz, Mayfarth és Co. stb.). A 80-as évektől megnőtt az igény a parasztgazdaságokban is a jó minőségű talajművelő gépek iránt. Olyan kiváló mezőgazdák, mint Ŝusta, Zeithammer és Jéinsky sokat fáradoztak, hogy tapasztalataikról meggyőzzék a gazdákat. A növekvő kereslet hívta életre a 90-es években R.

Bächer RaudnitzA gyárat, ahol korszerű szerszámgépekkel állították elő a különféle talajművelő gépeket, amelyek a legnevesebb német ekegyárakkal egyenrangúak voltak. A mai modern ekék kivitele hasonló, teljesítményük lényegesebben jobb az 1848-évek-belieknek. A régi faeke nagy vonóerőt igényelt és sekélyen (7-10 cm) szántott, két ember kellett hozzá, megizzasztotta a szántót (-„...dem Pfüger buchstäblich dem Schweiss auf die Stirne trieben"). A ma korszerű ekét egy ember vezeti, igazi erőkifejtés a barázda kezdetén és végén szükséges. A könnyű talajoknál, a sekélyebb szántásnál a többtestű ekék sokkal hatékonyabbak. A gyárszerű előállításnak számos előnye van (javítás, csereszabatosság, tartósság stb.). Az egykori faekét gondos karbantartással, javítással öt évre készítették. A mai modern ekék fő részei 5 év múlva még újnak látszanak. J. Rezek speciális ekéknek tekintette Horsky magtakaróját (Saatharke) és Bertels sorjelölőjét (Kammformer). Az utóbbit a répa vetésénél alkalmazták. Kultivátorok Elterjedésük a sorműveléssel függött össze. Már a 18. század végén találkozunk velük a cseheknél (az angolok már korábban használták). Különböző kialakításúak és célúak voltak, talajlazításra, növényápolásra, gyomtalanításra, egyelésre stb. használták őket. Osztrák és cseh elterjedésüket Thaer, Jordans és más kiváló mezőgazdáknak köszönhették. A 19. század közepén A.Burg és Borrosch üzemeiből kerülnek ki, főleg a nagybirtokokra. A szórva vetőgép után Jordan Saatharke-\a takarta be a magot, a gyomot Pabst által konstruált extirpator irtotta. (Pabst - a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia igazgatója is volt 1856-tól.) A grubberek a talajt lazították a szükséges mértékben és rögöt törtek. Az 1870-es évektől már kialakulnak a teljesen fémből készült magágy előkészítő és növényápoló gépek (Vö.: Clayton ,Shuttleworth és Hofherr.) A skarifikátor a rétművelés boronája volt. Az egysoros kultivátorok közül Ausztriában már a 19. század közepén ismert volt Dombasle répakultivátora, a hohenheimi Fürchenegge, Thaer Dreischaufler-\e, A.Burg Rübenjäter-\e, s még mások is. Angliából már 1840-ben érkeztek többsoros Garrett és Smith kultivátorok, amelyeket az osztrák gépgyárak lemásoltak. A cukorrépa művelésnél a 60-as és 70-es években a Sack-féle többsoros kultivátorok könnyű és kényelmes kezelésüknek köszönhetően általános elismertségnek örvendtek. Az osztrák szakemberek sokat fáradoztak a kultivátorok korszerűsítésén és új sorművelő kultivátorokat fejlesztettek ki. J. Bertel kombinált sorművelőjét Perels professzor a legkiválóbbnak tartotta. (Egyébként Bertel ötletét később a kombinált magágy előkészítőknél is fel lehet fedezni.) A kultivátorok számos formája alakult ki. Közülük kiemelésre érdemes (Laass és Co. Magdeburg, F.Cervinka és Co., Prága) az egyenetlen talajt is követő parallélogrammes mechanizmust alkalmaztak az egyes kapatesteknél. A század végére a kultivátorok szerkezetileg teljesen kialakultak. A munkamélységet és szélességet állítani lehetett A favázat felváltotta a kovácsoltvas és az acél, így tartósságuk is jelentősen nőtt. Boronák Az 1850-es években még egyes vidékeken használták a tüskésboronát. A következő lépcsőfok a favázas, fafogú boronák voltak, amelyek különféle formában készültek. Közismert típus az ún. brabanti borona volt. A nagybirtokokra már az 1850-es évek elején hozattak Angliából, kovácsoltvasból készült ún. cikk-cakk boronákat (Croskill), amelyeket a hazai gyártók lemásoltak, alakítottak. A rétboronák kialakítása terén a csehek szereztek érdemeket (Borrosch és Eichmann, Prága), akik példát adtak az angoloknak (Howard) és a németeknek (Beermann, Berlin). A hagyományos boronák terén a paraszti gazdaságokban hosszú ideig megmaradtak a faboronák. A század végén a bécsi Clayton és Shuttleworth készített korszerű boronákat. Ĉervinka, Melichar (Prága) kézikarral állítható - és szállítható boronákat gyártott az 1890-es években. Hengerek Az 1848-as években, a kisgazdaságokban még hiányzott a henger, a nagyobb gazdaságokban is csak az egyszerű fából, illetve kőből készült hengereket találjuk. Ekkor Angliában már elterjedt a vashenger. Az 1860-as években kezdi gyártani A.Burg és Borrosch & Eichmann a fémhengereket. A század végén Clayton és Shuttleworth (Bécs) már többtagú sima hengereket gyárt, amelyeknek súlya feltöltéssel (víz, homok) növelhető. Hofherr és Schrantz (Bécs) kétsoros, állítható gyürűshengereket gyárt, ugyanúgy kétsoros tüskéshengereket is, amelyek egy kar segítségével gyorsan szállítási, illetve munkahelyzetbe állíthatók. Gőztalajművelés A gőz erejével történő talajművelés gondolata már a gőzgép felfedezésekor felvetődött. A híres Londoni Világkiállításon (1851) még csak fantasztikusnak tűnő rajzokat és modelleket láthattak az érdeklődők. Hlubek