Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Király István Szabolcs: Autsztria szerepe a magyar mezőgazdaság gépesítésében (1848-1914)

AUSZTRIA SZEREPE A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG GÉPESÍTÉSÉBEN (1848-1914) 531 A különböző nemzetközi versenyek (kaszálógépek, Hostiwitz 1872; eke Czakowitz 1879) lehetővé tették az összehasonlítást. Azonban rendszeres és módszeres kísérletekre, vizsgálatokra volt szükség az új gépek alkalmazhatóságát illetően. A világkiállítások hatására (1851, 1862 London, 1867 Párizs) nőtt az érdeklődés és a gépbehozatal. A Földművelési Minisztérium megbízásából E. Perels professzor és J. Friedländer, mint szakértők vettek részt az 1876-os philadelphiai világkiállításon, ahonnan 36 új nyugati eszközt és gépet hoztak be az USA-ból, többségüket a megfelelő gépgyárakba, hogy azokat kipróbálják, javítsák, s a hazai mezőgazdaság igényeihez alakítsák. Hasonlóképp befolyásolta a chicagói kiállítás is a gépgyártás fejlődését anélkül, hogy az amerikai gépek importja tartósan emelkedett volna. Az elmúlt 2 évtizedben (1870-től) a parasztgazdaságok is hozzájutottak a megfelelő teljesítményű termelőeszközökhöz (a birtoknagyság és üzemi jellegnek megfelelően). Ahol az emberi erő nem volt elegendő, ott igaerő pótolta a járgánynál, s mindkettő munkaerejét messze felülmúlta a soha el nem fáradó gőzgép. („...Wo die Leistung des Menschen nicht hinreicht, tritt das Zugtier am Goppel auf und beide an Arbeitskraft vielfach überragend die niemals ermüdende Locomobile. ") Sok szélmotor dolgozott „ingyen", hogy a szántóföld és rét vízgazdálkodását szabályozza. A hazai szántóföldnek megfelelő ekék, boronák és hengerek, kultivátorok gondoskodtak - fogat, vagy gőzerővel - a mélyebb talajművelésről. Növekvő számú vetőgép biztosítja a takarékos gabonavetést, az egyenletes elosztást és a vetőmag talajba juttatását. A sarló, mint betakarító eszköz teljesen elvesztette jelentőségét, s a fűkaszálógépek százai határolják be egyre inkább a kaszák alkalmazását. Vasból készült lógereblye lép a fagereblye helyébe és lassan polgárjogot nyer a szénaforgató, lazító. A cséphadarók ütemes hangját is egyre ritkább hallani, a cséplésről a kézi, a járgányos és gőzmeghajtású gépek gondoskodnak. Korábban egyáltalán nem ismert magtisztító és osztályozógépek társultak a kézi hajtású szelelőhöz, a takarmánykamra gépi felszerelése kibővült és korszerű szállítóeszközök, köztük mezei vasutak kötik össze a gazdasági udvart a mezőfölddel. A gépek alkalmazása a mezőgazdaságban általánossá vált, csak egyes hegyvidékeken vannak még egyszerű, korszerűtlen munkaeszközök, amelyek a régmúlt időkből megmaradtak. Még néhány évtizeddel ezelőtt sokan érezték úgy, hogy a gépek elveszik az emberek munkáját és ezzel a napi kenyerét. A mezőgazdaság munkaerő szükséglete valóban jelentősen csökkent. Az osztrák Császári és Királyi Belügyminisztérium jelentése szerint 1896-ban a 137649 biztosításra kötelezett osztrák mezőgazdasági üzemben 138110 motort számoltak össze, összesen mintegy 243021 Le-vel. Ez több mint 2,5 millió ember munkateljesítményét tudná pótolni. A kézimunka egyre inkább veszít jelentőségéből, géppel ma már csupán néhány hétig tart a cséplés a nagybirtokon, korábban ez sok száz embernek egész télen adott munkát. A mezőgazdaság és az ipar termelése oly mértékben nőtt, hogy a nép élelmiszer- és ruhaszükségletét a mintegy 40 %-os népességnövekedés ellenére a korábbiaknál összehasonlíthatatlan mértékben képes kielégíteni. A gőzgépek A gőzgépek mezőgazdasági üzemeket közvetlenül és közvetetten nagymértékben befolyásolták. Közvetlenül, mint lokomobilok igen sikeres motorok lettek, közvetetten, mint vízi- és szárazföldi közlekedést segítő gépek, illetve számos ipari ágazat életre hívójaként, a mezőgazdasági termékek feldolgozásában vesznek részt. A gőzgép mezőgazdasági célú alkalmazásának ötlete angol eredetű. Trevithik, Watt kortársa már 1804ben alkalmazott stabil gőzgépet cséplőgép meghajtására, amely különösen Skóciában terjedt el a nagyobb birtokokon. A mobil gőzgép bemutatására a RAS harmadik liverpooli kiállításán került sor, Max Eyth szerint hatalmas füst és rémület közepette. Számos módosítás után (álló kazánból fekvő lett) nyerte el a mai formáját. Ausztriába az első gőziokomobilt az 1850-es évek végén hozták be a lincolni Clayton és Shuttleworth-Ш, ahol azokat 1845 óta gyártják nagy sikerrel. Hamarosan Ausztriában is kísérleteztek lokomobilgyártással. Az első hazai gyártmányt 1857-ben mutatták be (H.D. Schmidt bécsi gyártmánya) a Bécsi Mezőgazdasági Egyesület kiállításán. A hatvanas években Borrosch & Eichmann prágai gyára állított elő gőzgépeket. A lokomobilok gyártása azonban ennek ellenére még nem voit jelentős az 1880-as évekig. A lokomobilszükségletet kizárólag Angliából szerezték be. Clayton és Shuttleworth, Ransomes, Garrett, Honsby Marschal & Sohns és Co. gyárak termékei nagy hírnévnek örvendtek, különösen Clayton és Shuttleworth úgy szerkezet, kivitel és megbízhatóság terén. Az Osztrák-Magyar Monarchiába és a szomszédos Dunai Fejedelemségekbe szállított gőzgépek száma 1873. januárjában megközelítette a 2420 darabot. Fennállása óta Clayton és Shuttleworth 1873-ig 13000 lokomobilt gyártott a világ gőzlokomobil termelésének V3-át; 1898-ig pedig a 31000 darabot is meghaladta. Az 1860-as években importált gépek egyes szerkezeti kialakítását illetően nem mindig feleltek meg a hazai viszonyoknak, amelynek okáról Reitlechner professzor a Bécsi Mezőgazdasági folyóiratban is megemlékezik (1865). Javaslata a gőzgép tüzelőanyagára vonatkozik. (Ismeretes, hogy a Clayton és Shuttleworth gépei kezdetben csak magas fűtőértékű szenet használtak.) 1873-as Bécsi Világkiállításon tűnt fel Garrett, Head és Schemioth szalmatüzelésű gőzgépe, amelyet különösen a magyar és orosz mezőgazdák fogadtak örömmel. Az angol gépgyártók igyekeztek a gyakorlati igényeket kielégíteni gyártmányaik fejlesztésénél, s a magas vám- és fuvardíj ellenére ezért is maradtak kedvelt gépek az osztrák mezőgazdaságban.