Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Dátán Cecilia: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum céhes oklevelei
A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum céhes oklevelei DÁTÁN CECÍLIA Bevezetés A Rippl-Rónai Múzeum Újkortörténeti Osztályának jelenleg 29 db, a céhes iparral kapcsolatos irat van a birtokában. Ezek különböző időkben kerülhettek a múzeumhoz. Csak annyi a közös bennük, hogy legnagyobbrészt a Nyugat-Dunántúl területéről származnak és többségük a mészáros mesterségre vonatkozik. Keletkezésük ideje 1692-1872 között van, tehát az anyag a céhrendszer fennállásának közel 500 esztendejéből pontosan 180 évet ölel fel, a török hódoltság megszűnésétől a céhek eltörléséig. Csekély darabszámuk és véletlenszerű összeállításuk miatt nem alkalmasak általános érvényű következtetések levonására. Csupán adataikat lehet az áttekinthetőség érdekében, különböző szempontok szerint csoportosítani. Bár a céhek első magyarországi okmányszerű említése 1367-ből való, az iparosok túlnyomó része még a 15. szd. második felében is a céheken kívül működik. A török hódoltság és a szabadságküzdelmek miatt erőteljesebb fejlődés csak a szatmári béke (1711) után mutatkozik, mint az iratainkból is látható. Más országokban a céhes ipar ekkor már bomlásnak indult. Az örökölhetőség és a magas díjak, valamint a különböző rendszabályok miatt a céhes ipar egyre inkább a vagyonos családok kezébe kerül. Az iratainkban felsorolt nevekből ez is közvetlenül megállapítható. A céhellenes mozgalmak miatt aztán Magyarországon 1872ben meg is szüntetik a céheket. Tárgyalt irataink közül az utolsó egyébként éppen ebből az évből származik. Az iratoknak a múzeumba kerüléséről jelenleg kevés adat van. Egyeseket Gönczi Ferenc gyűjtött. Ő az ipartestületekhez is fordult céhes anyag ajándékozását kérve, de eredményről nem számolhatott be. Az összeállítás elsődleges célja, hogy az iratok eredeti szövegét - vagy ami még megmaradt belőlük megmentse a végleges pusztulástól és fenntartsa az esetleges jövőbeni kutatás és feldolgozás számára. Néhány megállapítás az iratokról Az iratok kezdetben latin és német nyelvűek, idővel szaporodik közöttük a magyar nyelvű is. (I. táblázat). Bár azonos célú és tartalmú, mondhatni szabvány szövegekről van szó, stílusuk tág határok között mozog. Van egészen jó latinságú (3., 5., 7.) és nehézkes nyelvezetű (4., 6.). A német nyelvűek némelyike (11., 17., 1. ábra:
