Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939)

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 481 (1919-1939) kortársaknak kérdőívet küldött - egyebek közt szárma­zásukat, iskolázottságukat, irodalmi, művészeti tevé­kenységüket, közéleti szereplésüket tudakolván -, hogy aztán ezekből elkészíthesse a szócikkeket. Mun­káját megkönnyítette, hogy természetszerűleg rendel­kezésére állott a Berzsenyi Társaság taglistája. Magu­kat a tagtársakat is arra buzdította, hogy további, arra érdemes személyeket ajánljanak. Nagyszabású vállal­kozását a sajtó nyilvánossága segítette. 143 Az életrajz­gyűjtemény létrehozásában elnökként a társaság er­kölcsi súlyát is felhasználta Hortobágyi. Nyomot hagyni magunk után - ez minden ember vágya. Átélni a „halhatatlanság" mámorát - ha nem is a horatiusi „non omnis rnoriar" magaslataiban, hanem csupán egy szócikk erejéig - afféle morális elégtétel­nek tetszett ez a meredek csúcsra ugyan nem jutott, ám nagyreményű és korántsem tehetségtelen vidéki írástudók számára. Hogyan írjunk életrajzot? avagy „Majd mi kiszínezzük" A kérdőívek címzettjei soha vissza nem térő alkal­mat véltek felfedezni arra, hogy életrajzukat mintegy az örökkévalóságnak szólóan megírják. Közülük sokan a kérdőlapok megválaszolásához ihletettségtőí fűtött curriculum vitaet mellékeltek. Volt, aki szerénységből, vagy értetlenül rá is kérdezett: milyen önéletrajzot küld­jön be, mit várnak tőle. 144 Az elnök megnyugtatta: élet­rajza legyen a részletekre is kiterjedő, majd mi kiszí­nezzük és a szükséghez képest vagy megnyújtjuk, vagy megrövidítjük. 145 Az egymástól függetlenül született autobiográfiákól az alábbi kiküldött kérdőív egységes szempontjai figye­lembevételével készültek a lexikon szócikkei: 1. Teljes neve (előnévvel) 2. Születési hely, év, nap 3. Vallása, foglalkozása 4. Szüleinek neve és foglalkozása 5. Neje és gyermekei 6. Hol és milyen tanulmányokat (iskolákat) végzett ? 7. Járt-e külföldön, ha igen, milyen célból? 8. Hol, mikortól-meddig működött? 9. Irodalommal és művészettel mikor kezdett kísérle­tezni? 10. Mely lapokba és milyen irányú cikkeket írt? 11. Mely lapoknak, évkönyveknek, értesítőknek volt a szerkesztője? 12. Mely lapoknak, évkönyveknek, értesítőknek volt szerkesztője? 13. írt-e tankönyveket, milyeneket, hol és mikor jelen­tek meg? 14. Művészi alkotásaival mely tárlatokon vett részt? 15. Önálló könyvei (füzetei) mikor és hol jelentek meg? 16. Melyek írói álnevei 17. Szónoklatokat hol és milyen alkalmakkor tartott, egyéb kulturális tevékenység 18. A világháborúban való részvétele 19. Mely irodalmi társaság tagja? Kétéves anyaggyűjtés után, ezer személyről állítot­ta össze Hortobágyi Ágost a 244 oidalas életrajzi lexi­kont. Az adatokat elsősorban kaposvári kiadványokból gyűjtötte. Az életrajzgyûjtemény értéke az, hogy a ki­sebb jelentőségű írókról, művészekről is közöl adatokat. A kötet, mint szellemi vállalkozás, elismerést ara­tott. Nem így üzletileg a tizenkét pengőért árusított le­xikon. A szerkesztő és kiadó Hortobágyi Ágostnak a vártnál ugyanis kisebb hasznot hozott. Dr. Kemenes Antal sümegi tanárhoz intézett levelében arról panasz­kodott, hogy nyeresége „édes kevés volt rajta, mert még azoknak az élő művészeknek legnagyobb része sem vette meg azt, akik benne szerepelnek." 146 Hogy miért nem? Talán morális oka lehetett? Vagy Hortobágyi nem mondott igazat? Ma már nem tudjuk. A Somogyi Helikont napjainkban már csak a kutatók is­merik. Ennek szócikkei azonban még az ő számukra is csak lajstromszerűségek. A tömör mondatok, a lexiká­lis adatok száraz tényei társadalomtörténeti, helytörté­neti munkák hasznos forrása. A száraz adatok mögött gazdag életutak rejlenek. Ezek feltárása - különösen az 1928-ban még le nem zárult pályáké - javarészt már lehetetlen. A Somogyi Helikon sikerén (a megjelenés tényét értjük ez alatt) felbuzdulva több tagtárs is felvetette az ötletet, hogy a somogyi költők verseiből antológiát je­lentessen meg a társaság. 147 Ez persze már az elnök­nek is megfordult a fejében. Hiszen az előállítási költ­ségeket az előfizetés és megrendelés útján biztosítani lehetne. A könyvben szereplők is megvennék néhány példányban, a város és a vármegye is elhelyezhetne néhány példányt, s ha a somogyi arisztokraták, földes­urak, pénzemberek nagyobb összeggel segítenék az irodalmi vállalkozást, mely végeredményben Somogy­ország díszére válna, mindenki csak jól járna. - speku­lálhatott. Nemess Ernő, a társaság titkára lett megbíz­va az antológia szerkesztésével. Megjelentetését még 1929 nyarára tervezték, sorozatként képzelték el. 148 Az első kötetben a Berzsenyi Társaság nevesebb költői, novellistái, regény- és drámaírói mutatkoztak volna be. Egy-egy íróra arcképével, rövid, színes életrajzával együtt öt oldalt szántak. 149 Az írók - irományaikkal so­kat vesződve - küldték a költeményt, a drámaszemel­vényt, a novellaszerű vázlatot. Sőt, volt aki szónoki be­szédet, politikai értekezést is mellékelt. 150 Az antológia megjelentetéséhez kibocsátott gyűjtő­ívek zöme azonban üresen jött vissza, a megrendelők, előfizetők toborzása csekély eredménnyel járt. Az an­tológia kiadása kellő megértés és pártolás hiányában elodázódott s végül Hortobágyi Ágost összeállításában Somogyország lantosai címen, mintegy a Somogyi He­likon folyományaként 1931-ben jelent meg, mint a so­mogyi költők antológiája. Az olyan irredenta verseknél mint pl. Szózat a Nép­szövetséghez Nyers István tollából, avagy Kiss István Hiszem rendületlen!, avagy a magyarnótás verseknél (muskátlis falusi ablakok, csillagos ég, zöld zsalus ab­lakok), még csak alantasabb az antológiát záró két köl­temény, melyet Hortobágyi Ágost programadónak szánt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom