Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Knézy Judit: Németek és magyarok a Dráva mentén
416 KNÉZY JUDIT 13. ábra: Gyermekágyasnak paszitot vivő asszony. Szulók 1927. Fotó: Gönyey Ébner Sándor 14. ábra: Szulok, német kislányok babával 1927. Fotó: Gönyey Ébner Sándor jétől vállalt egy-két géppel rendelkező módosabb család a környéken is. Beköltöző kevés volt, inkább a községi pásztorok verbuválódtak magyar falvakból. A gazdacselédeket inkább német falvakból hozták. Néhány család azért költözött el más falvakba, mert azt remélte, hogy ott jobban boldogul. Az iparosok közül bognár, ács, kőműves, asztalos, kovács, bádogos, klumpa-, górékészítők elsősorban a helyieket látták el, de jöttek hozzájuk máshonnan is pl. a bognár talicskákat is készített. A barcsi iparosok közül a legtöbb megjelent a szulóki vásáron, a búcsún a mézesbábos és gyertyaöntő. 35 Más iparosok közül rendszeresen vásáron kívül, főképp ősszel a barcsi, hedrehelyi, kadarkúti „gelencsérek" jöttek helybe. 36 A másutt is használatos edényeken kívül speciális az itteni németekre jellemző cserépedény volt a keserűtúró érlelő fazék, amelynek alul kis csöve volt. Esetenként kosaras, székes, teknővájó is megjelent Szulókban. Barcsra fényképészhez, kalaposhoz, báboshoz, asztaloshoz, pékhez és szatócsüzletbe jártak a XX. században. A szulóki malmon kívül az istvándit, barcsit keresték fel, Darányban az olajütőt látogatták böjti idő előtt, de onnan hívtak kútásó mestert is ha kellett, Istvándiból pedig zsuppoló embereket. Daránnyal korábban még több volt a kapcsolat. Pl. magyar szót tanulni ide küldték fiaikat, nem Kálmáncsára, ahol pedig sokat dolgoztak. A darányiak viszont nem tartották fontosnak, hogy gyermekeiket németre taníttassák. Lányaikat nem engedték el a szulókiak sem cselédnek, sem magyar szót tanulni. A búcsújáró helyek közül leginkább Máriagyűdre („Márjuda, Márgyud") és Turbékra („Márhilf) mentek, de Szentlászlóra, Segesdre sőt Kaposszerdahelyre is. Máriagyűdre menet Moldványban egy Szulókról elköltözött családnál szálltak meg a pajtában. Gyűdön mind a szulókiak, mind a barcsi németek külön német nyelvű misét mondattak. A Dráván túli búcsújáró helyeket nem keresték fel, mint a horvátok. 3 ? A búcsúkon találkoztak más német, ezenkívül magyar és délszláv csoportokkal is. Házasodás tekintetében endogámnak tekinthető a Szulók népe, falun belül még külön elvált házasodás szempontjából két községrész. Történt azért összeházasodás barcsi németekkel, elsősorban szegényebb barcsi német lányok mentek szívesen férjhez Szulókba. Elköltözés részben német, részben magyar falvakba történt. A barcsi németek emlékezet szerint sokkal mozgékonyabbak voltak. A módosabbak a Német utcában, a szegényebbek a Dohány vagy Nixbród utcában laktak. Utóbbi helyre nemcsak németek költöztek. Házasság tekintetében a szegényebbeknél inkább csak a vallás számított, Barcson több volt a vegyes házasság. 38 Itt nagyobb mértékű volt a XX. században az elszegényedés, nagy munkásrajokat bocsátott ki e község Szilonics pusztára a Kremzir birtokra, Somogytarnócra,
