Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Knézy Judit: Németek és magyarok a Dráva mentén
NÉMETEK ÉS MAGYAROK A DRÁVA MENTÉN 417 Csokonyába a Szécsényi uradalomba aratni, napszámba. Középrigócra facsemete gondozásra, irtástalajon kukoricatermelésre szegődtek el, de építkezésekre is mindenfelé, ahol barcsi építkezési vállalkozók megfordultak. A környékbeli uradalmakban találkoztak Berzenceről, Bolhóról, Heresznyerol érkezett horvát, Udvarhelyről jött magyar aratókkal. 39 Barcson katolikus magyarok, horvátok, németek együtt vettek részt az egyházi ünnepeken búcsún, úrnapi sátorállításban, körmeneten, feltámadáskor, Vendel-napi misén. Úgy tűnik e két német csoport közvetlen szomszédai nagyobbrészt református törzsökös falvak, legközelebbi gazdasági kapcsolataikat velük alakították ki. Viszont ezekbe a falvakba a múlt század elejétől, de főképp közepétől a környékről jelentős számban költöztek be szegényebb katolikus családok. Szulók és Barcs németjeinek családi, vallási, jelesnapi szokásaiban inkább e katolikus magyar népesség hagyományainak hatása érvényesült - a meglévő eltérések mellett is. De körvonalazhatók a Lakócsa, valamint Babócsa és környéki csoporttal (magyarok és horvátok) vagy délebbi területekkel rokon vonások is, pl. „nem házasok halotti koronája" 40 , bár ők koszorúnak nevezték. Betlehemesek, háromkirályok is Babócsáról érkeztek Szulókba, ahol viszont a Kriszkindli játék volt szokásban. A szulókiakat a környező községek túlzott szorgalmukról ismerték, voltak akik ezt drasztikusan fejezték 1. A téma kutatását az OTKA T 13688 számú pályázati támogatásával végeztem. A téma első változata elhangzott a Magyar Néprajzi Társaság 1995. évi lakitelki konferenciáján Előtanulmányok korábbról: KNÉZY Judit 1981-83. 284308; 1984-85.381-408.pl . 2. KNÉZY Juditl 975. 119-135; 1979. 57-64; 1981. 459-470; 1982. 135-141.; 1991-92. 35-54. 209-230. 3. ÉBNER Sándor 1933. 150-153.KÓSA László 1991. 209277. SZITA László 1993. 4o-78. 4. ZENTAI János 1969-70. 241-243.pl . 5. Drávamúzeum Adattára: „Komiósdi Ekklézsia Protocolluma..." 1759-től írja le visszaemlékezések esetén a komlósdiak vándorlásait a XVI. századtól és visszatérést községükbe. A többi községek Ld. PAP Gáborné 1970. 4.SZ. összesített térkép TÓTH Endre 1940. 6. TAKÁCS Lajos 1978. 83-89. 7. KNÉZY Judit 1981-83. 284-308. WELLMANN Imre 1979. 75. A Soproni Iparkamara 1876. évi jelentése is erről tanúskodik még.(Sopron 1877) 8. KNÉZY Judit 1981. 549-470. 9. BARLA SZABÓ István 1860. dec.4. 291-2.p. A későbbi helyzetről inkább KOSA László 1968.4.p. 10. T.MÉREY Klára 1965. 16-50.p. KNÉZY Judit 1992. 169174. A szulókiak 1804-ben még kaptak fatalpas épületekhez faanyagot az azévi tűzvész után, de 1805-ben az uradalom megeskette őket, hogy azontúl csak tömés, vályog vagy tégiafalú házakat készítenek. 11. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) Széchenyi család Levéltára p 623.IV.k.34.sz.B (1750-1824) ki, hogy a „sz....ból is földet vesznek". Legjobban a darányiakkal tartottak kapcsolatot a magyar csoportok közül iparosaik, specialistáik miatt, népükkel szimpatizáltak. Általában a környező magyar falvak népét lustának, rendetlennek tartották (Kálmáncsa, Istvándi), mert földjeiket velük műveltették és rendetlen volt a házuk tája, kertjük is a ház előtt. Viszont fürdővel, látogatókkal rendelkező csokonyaiak szép rendezett utcáit, az aszszonyok városias szűk ruháit megcsodálták, mikor ott gyógyíttatták magukat. Istvándi parasztjait nagyon zsugorinak tartották, mert a bérlet elszámolásánál „szemenként számolták át a termést". A környező magyar falvak férfiainak hétköznapi ruházatában kifogásolták, hogy az utcára is kékfestő kötényt vettek fel (Kálmáncsa, Istvándi, Darány). Az iskolában tanult irodalmibb magyar nyelv alapján furcsállották a darányiak archaikus tájszólását, „kentyók"-nak csúfolták őket. Mégis fiaikat Darányba küldték magyar nyelvet tanulni. A mezőn igénytelenül táplálkozó darányi parasztot is megszólták. Az is bizonyítja, hogy mennyire ismerték a darányiakat, hogy emlékeztek arra is, hogy a nagyon öreg asszonyok a mezőre fehér vászon kendőt hajtogatva árnyékolták be az arcuat a két világháború közötti időben. Barcsot, mint ipari központot, jó bevásárló helyet becsülték, de német lakóit többnyire szegényebbnek vélték maguknál. Babócsa került még érdeklődésük körébe, népét nagyon vegyesnek tartották, cigányosnak, mert volt ott két nagy cigánytelep is, ahonnan népes rajok járták be a környéket. Urbarialia et oeconomica Oppidi Szulók 245.cs.4-5.p. gót betűs telepítési levél. 12. MOL P 623.IV.k.34.sz.B.245.cs. 13. A XX. században már nem emlékeztek arra, hogy őseik között szénégetők is lettek volna. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára IV. 877; 878; Saját gyűjtés 1994. 14. Ld. 11. jegyzet 102-3.p. gót betűs kérvény 15. MOL P 623.X.k. Gazd. iratok 4.sz. Csokonyai úriszéki jegyzőkönyvek 1782.395.cs. 16. CSORBA József Szakácsi 1857.38.p. MOLNÁR István 1857.217. 17. SZUHAY Péter 1980. 179-231. 18. T.MÉREY Klára 1960. és 1965. 16-60. 19. MOL P 623.lV.k.30.sz.C/1736-1783/ Oppidi Barcs. Urbarialia et oeconomica 343.cs. 20. T.MÉREY Klára 1965. 21. MOL P 623.IV.k.30.sz.C 343. es. A barcsi lakosok között konvenciós révészek, cselédek, erdőpásztorok is voltak. 22. Ld. 19. jegyzet. 23. Ez kiderül a komiósdi református egyház protocollumából is. Pl. szerepelnek Pecker nevűek (Lobise, Adam) Jakob Pekman, Jakob János, Lerch Imre, Martin Lázár, Jakob Pirer, Johanna Kresz, Joan Plath, Elisabetha Herlin, Péter Neihard, Karol Heiser, Michael Enkise, Georg Seni, Jakob Fess, Katerina Weber, Georg Friedrich, Georg Peter, Georg Pirer 1795-1801 között. Voltak vegyes házasságok már ekkor magyarok és németek között. PI. Georg Pirer felesége Keresztes Susánna. Jegyzetek
