Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Knézy Judit: Németek és magyarok a Dráva mentén

NÉMETEK ÉS MAGYAROK A DRÁVA MENTÉN 413 8. ábra: Szüreti mulatság 1925. Barcs, Bencze István felv. r.neg. MMgMA. 206904.(Gönczi Ferenc gyűjtése) ládtagok nincsenek érdekelve, hogy fussanak a munkalehetőségek, kiegészítő keresetforrások után, hisz saját szüleiknek a szolgái. A szulókiaknál ez a fajta munkamegosztás a XX. század első felében is összetartott sok családot részben a dohánymunka, részben ekkor már pl. cséplőgép működtetése (2.ábra), bércséplések, aratások vállalása is.

33 Az így együttműködő kiscsaládok a főbb közös feladatokon kívül külön is vállaltak bérleteket, így a környék magyar falvainak kukorica-, répa- és burgonyaföldjein, hogy maguknak is tudjanak földet venni. Ez a lehetőség együttműködés és érvényesülési lehetőség tette lehetővé, hogy aránylag kevés szegény család maradt, a családok többsége vitte valamire nagy-nagy szorgalmával. A családi összetartást mutatják azok a századfordulón készült tablószerű fotók, ahol a család több generációja művészi elrendezésben, erőt szimbolizálva áll (3.ábra). I945 után is összefogtak a dohánymunkában, összesegítettek a családok, ki fogattal volt, ki kézi erővel (4.5.ábrák), de 1996-ban már csak két család foglalkozott dohánnyal e faluban, amelyet egykor dohánytermelése tett naggyá. A két különböző eredetű és részben eltérően alakuló sorsú két német nyelvű csoport kultúrájában számos olyan vonás észlelhető, amely azonosságra vagy hasonlóságra utal. Ilyen pl. a viselet anyaga, részben szabása, összetétele (pl klumpa, tutyi hordása hétköznap, csizma csak esküvőre vagy gazdagoknak ünnepen), színskálája, a német gótbetűs hímzett feliratos szobabeli textilek (törölközők, díszkendőkön: „guten Morgen"). Mindkét helyen divatosak voltak a kékre festett bútordarabok: sarokpad, láda, sublót, szekrény, bölcső, ágy (6.7.ábrák), de az asztal barna és esztergált lábú volt a legtöbb, a székek is barnák. A szobaberendezés rendszere is hasonlóan alakult, az ágyak a hátsó fal mellett húzódtak, a falra a szentképek, képek közül a férfi jobbra, a nő balra került, a keresztet lehetőleg az ajtóval szembe tették. A szent sarkot gyertyatartókkal párban, középen feszülettel, kétoldalt párban szentekkel, a Wackstockkal is a „Khászl" tetején rendezték be. Az e vidéken élő németek Barcson vették meg - pl Mucher bábostól - az un tekercsgyertyát, a „Wackstock" -ot, amelyet otthon halottvirrasztáskor égettek, templomban és más egyházi böjtös alkalmakkor (nagyhétben, nagypénteken misén és a temetőben és kálvárián, húsvét hajnalban a temetőben), de búcsúkon nem. Minden felnőtt családtagnak megvette a gondos gazdaasszony. Egyes szentek tisztelete (Szt Katalin, Vendelin, Antal, Szent József, Margit, Teréz is) szinte azonos volt itt a Dráva menti németeknél, de minden névnek a patrónusa is (György, István, Miklós). A jeles napi szokások közül az Úrnapi sátor állítása, legények pünkösdi menete, Szent Vendel napi mise az asszonyoknak, húsvét hajnalban feltámadás után az asszonyok útja a temetőbe és a farsang kis eltéréssel, de nagyjából egyformán zajlott. A barcsi és szulóki neme-