Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Knézy Judit: Németek és magyarok a Dráva mentén

414 KNÉZY JUDIT 9. ábra: Első áldozó barcsi német kislány 1925 előtt. F: Bencze István Barcs. R.neg. 206903 (Gönczi Ferenc gyűjtése) tek farsangi maszkás felvonulásában - éppúgy, mint pl. Bőszénfán, Boldogasszonyfán is - szerepelt egy tréfás jegyespár. Két bábut öltöztettek fel asszony és férfi viseletükbe, a kocsi végéhez kötötték úgy, hogy a kerékkel együtt forogjanak, Nevük „Hansi, Krédli" Barcson valamint „Hans und Krehl" Szülőkön, hasonlóan Mikén is. Ezek afféle falu bolondjainak számítottak. A maszkások gyalog mentek és körülöttük nyüzsgő gyerekeket és lányokat kormos kézzel összefogdosták. Barcson pünkösd vasárnap a német legények kora reggel lovas bandériummal vonultak ki az erdőbe. Közös megegyezéssel pünkösdi királyt választottak, akit fűzfagallyakkal feldíszítettek, koronáztak és így vonultak vissza. Aznap a pünkösdi király parancsolt a mulatságban, de ez csak egy napig tartott. Szulókban hasonlóan zajlott. Úrnapi sátrat Szulókban négyet állítottak, gyékénnyel fedték, arra varrtak lepedőt és borították be sűrűn színes selyemkendőkkel és megtűzdelték rózsákkal. Barcson zöld ágakkal borították be. A különbözőségek a két község között legelőször abban nyilvánultak meg, hogy a barcsiak házasodtak sokfelé, a szulókiak alig mentek máshova, mint mondták „Szulókbul senki sem mönt ki", de e hosszú nagy község népe még külön két részre oszlott Oberdorf és Underdorf nevű község részekre, ezek csak egymás között házasodtak, nem is engedték át egyik falurészből a másikba a lányaikat. A pásztorokat is külön fogadta mindkét községrész, kihajtáskor az állatok egyik része erre, másik része arra ment. A temető is fel volt osztva eszerint. Barcson a németek a más nemzetiségiektől különültek el, de a vallási azonosság elősegítette a frigyet, sok volt a vegyes házasság, temetkezni a többi katolikusokkal egy helyre kellett nekik, így I844 előtt a Csokonyai úti, 1844 után az Ujbarcsi, Imre úti temetőbe, a gótikus felirat, s koronként egy-egy általuk kedvelt sírjel mutatta a német közösséghez való tartozásukat, pl kedvelték a múlt század végétől a fekete márványból vagy gránitból eklektikusán faragott köveket, ovális porcelánlapra helyezett felirattal, mint Rózsás Márton leírta. A módosabb németek a Német utcában laktak, a szegények vegyesen más eredetű nincstelenekkel a Nixbród utcában. A fiatalok összeismerkedését a szokásos kalákákon, jeles napi alkalmakon kívül iskolai szereplések, színjátszások, szüreti mulatságok (8.ábra) is lehetővé tették Barcson. Itt inkább a magyar vagy magyaros ruha volt divat. De szívesen házasodtak más német falvak lakóival is. Egymás között a két község népe több különbséget tett önmagukról, mint a kívülállók. A barcsi első áldozó és a menyasszony koszorúja nem volt négyszegletes, négyrészű, mint Szülőkön, kerekebb, de szintén művirágos, a ruházat anyaga fehér volt a szoknyán esetleg apró mintákkal és a szalagot elől kötötték meg az első áldozó kislánynál (9.ábra), a menyasszonyoké is hasonló volt, de az 1920-30-as évektől egyre inkább a polgári tiszta fehér ruházatot vették fel, csak a mirtuszkoszorú volt a szokásosnál pártaszerűbb. (10.ábra) Szulókon 10. ábra: Német vőlegény és menyasszony 1920-as évek. Bencze István felv. Barcs. R.neg. MMgMA VII.A. 206940. Gönczi Ferenc gyűjtése.