Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Lelkes A. - Horváth Gy. 2000: Adatok a Kis-Balaton kisemlős faunájához, különös tekintettel az északi pocok (Microtus oeconomus) előfordulására
360 LELKES ANDRÁS ÉS HORVÁTH GYŐZŐ (Apodemus spp.) néven foglaltuk össze. A Mus genus hazánkban előforduló két faja, a házi egér (Mus musculus Linnaeus, 1758) és a güzüegér (Mus spicilegus Petényi, 1882) bagolyköpetekből történő elkülönítése a felső és az alsó zygomatikus ív arányának meghatározását teszi szükségessé (DEMETER et al. 1995), amihez nem végeztünk méréseket, így a megtalált példányokat genus szinten különítettük el (Mus spp.). A Kis-Balaton köpetmintáiból SCHMIDT (1967a), valamint Lelkes határozta kisemlősök abundancia adatait egyrészt éves, másrészt mindkét esetben a háromhárom év összesítésében adtuk meg. Mindkét mintavételi sorozatban az éves és az összesített egyedszámadatok alapján kiszámítottuk a bagolyköpetekből kimutatott kisemlősközösség Shannon-Wiener diverzitását. A két különböző mintavételi időszak éveinek, valamint a két gyűjtő összesített adataiból számított diverzitás értékeket t-teszttel, valamint Rényi-féle diverzitási rendezéssel hasonlítottuk össze. Ezekhez a számításokhoz a NuCoSA 1.05 programcsomagot használtuk (TÓTMÉRÉSZ 1993, 1996, 1997). Zsákmánytaxonokra lebontva statisztikailag a két összesített fajlistát hasonlítottuk össze G-próbával, felhasználva a zsákmányállatok számított gyakorisági értékeiket (ZAR 1996). SCHMIDT (1967a) gyűjtéseinél nem ismertek a köpetszámok, ezért az 1960-as évek elején gyűjtött mintákat nem tudtuk a 100 köpetre eső egyedszámmal standardizálni és az így kiszámítandó indexek alapján összehasonlítani. Lelkes gyűjtésinél viszont a köpetszámok ismeretében a következő képlet alapján standardizáltuk az éves összesítések egyedszámait: relatív egyedszám = egyedszám* 100/összes köpetszám. Az egyedszámokra így kapott relatív indexek ismeretében az egyes éveket varianciaanalízissel (ANOVA) hasonlítottuk össze Tukey-teszt felhasználásával, amihez a TOXSTAT (GULLEY et al. 1990) programot alkalmaztuk. Lelkes mindhárom évben (1996-1998) több kijelölt mintavételi ponton fa dobozcsapdák felhasználásával elevenfogó csapdázásokat is végzett. A csapdázások a különböző helyeken eltérő időben és eltérő csapdaszámmal történtek, valamint a három évet tekintve a mintahelyek száma sem volt egyforma. Jelen tanulmányban így csak azt hat a mintavételi helyet elemezzük, amelyek esetében mindhárom vizsgálati évben volt csapdázás (1. táblázat). A csapdázás technikai módszere, vagyis a csapdák típusa, az elhelyezésük (vonal transzekt) és a csalizás minden esetben megegyezett. A csapdázások során a megfogott állatok egyedi jelölést nem kaptak, ezért csak a fogásszámok tekinthetők alapadatnak. A hat mintaterületet tekintve is különbség volt az évek között a csapdázási időben és a csapdák számában, így a mintaterületek és az évek összehasonlításához a kapott fogásszámokat 100 csapdaéjszakára adtuk meg: relatív fogásszám = fogásszám* 100/(csapdaszám* csapdázási éjszakák száma). A csapdázott kisemlős fajokra kapott relatív fogásszám indexek alapján egyrészt minden évben összehasonlítottuk a hat mintaterület fogási adatait, másrészt azt is megvizsgáltuk, hogy egy csapdázási hely eredményében van-e különbség az évek között. A mintaterületek éven belüli összehasonlítását a teljes fajlista, valamint külön a cickányfélék és külön a rágcsálók fajai alapján is elvégeztük. Ezekhez a számításokhoz is varianciaanalízist (Tukey-teszt) alkalmaztunk. Eredmények Bagolyköpetvizsgálatok SCHMIDT (1961-1963) és LELKES (1996-1998) köpetgyüjtései között több mint 30 év telt el. A két időintervallumban a cickányfélék (Soricidae) családjának mindkét Sorex és Crocidura faja jelen volt a mintákban, különösen a Sorex fajok nagy aránya emelendő ki a baglyok zsákmánylistáján, mivel a Kis-Balaton vizes élőhelyei a Crocidura fajokkal szemben nagy denzitású populációik jelenlétét biztosítja (2. táblázat). Ha az abundancia értéküket megnézzük, mind a '60-as, mind a '90-es években domináns prédái a gyöngybaglyoknak, különösen az erdei cickány (Sorex araneus Linnaeus, 1758) nagy egyedszáma jelentős, Schmidt és Lelkes mindhárom vizsgálati évében a legnagyobb arányban előkerült fajnak tekinthető. A Neomys fajoknál meg kell jegyeznünk, hogy Schmidt csak genusig határozott, azonban ha a '90-es évek mintáiban is öszszeadjuk a két faj egyedszámértékeit és genusként tekintjük, amit a két vizsgálati sorozat összesített adatainak homogenitás vizsgálatához meg is kellett tenni, akkor elmondható, hogy a vízicickányok aránya nagyobb mértékben különbözik a két vizsgálati sorozat között, nem olyan kiegyenlített, mint a Sorex-ek jelenléte. Mintavételi hely Községhatár Északi szélesség Keleti hosszúság Ingói kilátó Zalavár 46°40'10" 17°11'40" Kis-Diás sziget Keszthely 46°40'45*' 17°13'55" Nagy-Diás sziget Keszthely 46°40'35" 17°14'05" Papkert Vörs 46 0 39'35" 17°14'55" Simon sziget Vörs 46°38'15" 17°13'30" Zimány Balatonmagyaród 46 o 37'05" 17°11'40" 1. táblázat: Az összehasonlítható és statisztikailag értékelhető csapdázási helyek a Kis-Balaton területén (1996-1998) 1
