Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Lelkes A. - Horváth Gy. 2000: Adatok a Kis-Balaton kisemlős faunájához, különös tekintettel az északi pocok (Microtus oeconomus) előfordulására

Adatok a Kis-Balaton kisemlos faunájához, különös tekintettel az északi pocok (Microtus oeconomus) előfordulására LELKES ANDRÁS ES HORVÁTH GYOZO LELKES, A. - HORVÁTH, GY: Data to the small mammal fauna of Kis-Balaton, with special emphasis on the occurrence of the root vole (Microtus oeconomus) Abstract: During the study the results of two small mammal faunistical surveys performed in the Kis-Balaton area (by Egon Schmidt between 1961-1963, and by András Lelkes between 1996-1998) were compared. From the analysis of barn owl pellets, Schmidt classified a total of 1178 specimens belonging to 16 small mammal taxa in three years, while Lelkes, also in three years, identified 2188 specimens of 16 small mammal taxa. Lelkes carried out live-trapping as well, during which he recorded 16 small mammal species in 6 sample areas. The owl pellet studies in both periods, as well as the live-trappings revealed the simultaneous presence of the root vole Microtus oeconomus (Pallas 1776) and the field vole Microtus agrestis (Linnaeus 1761). Both types of sampling showed the common shrew (Sorex araneus Linnaeus 1758) to be the dominant species of the area. Bevezetés A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer a ki­választott monitorozandó objektumoknak megfelelően különböző - országos, egy-egy régiót tekintve, vagy lo­kális - léptékben szervezett monitorozási projektekben kívánja megvalósítani hazánk biodiverzitásának hosz­szabb távú vizsgálatát (LÁNG 1997). Ennek alapján a tíz projektből álló rendszerben kiemelt szerepet kapott a Kis-Balaton II. ütem élővilágának monitorozása, va­gyis annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a vízminő­ség-védelmi rendszer üzemeltetése, a gyors vízszint­változás milyen hatást gyakorol az adott terület biodiverzitására. A projektnek az emlősök szempontjából egyik fő fel­adata az északi pocok, Microtus oeconomus (Pallas 1776) elterjedésének pontosítása, valamint annak vizs­gálata, hogy a vízminőség-védelmi rendszernek van-e hatása a kiválasztott mintaterületek kisemlos- közössé­gének diverzitására, összetételének időbeli változásá­ra. A század első felében már folytak kutatások a terü­leten, amelyek elsősorban lelőtt ragadozó madarak gyomortartalmának vizsgálatára irányultak. Ezen vizs­gálatok mutatták ki a két jégkorszaki reliktumfaj, az északi és a csalitjáró pocok, Microtus agrestis (Linnaeus 1761) együttes előfordulását, ami Magyaror­szágon ritkaságnak számít. A M. agrestis első példá­nyát a Kis-Balaton térségében Vasvári Miklós fogta Ormándon, 1920-ban (ez volt egyben a harmadik ma­gyar bizonyító példány) (GRESCHIK 1924). A M. oeconomus tömeges jelenlétére is VASVÁRI (1947) hívta fel a figyelmet. 1961 és 1963 között az egész országra kiterjedő vizsgálata során Schmidt Egon a Kis-Balatonról is szár­mazó gyöngybagoly (Tyto alba) köpeteket analizált. A köpetekből 16 kisemlősfaj 1179 egyede került elő. A vizsgálatot kiegészítette csapdázással is, amely során 10 faj 222 példányát fogta meg (SCHMIDT 1967a). A csapdázása során a fenti két pocokfaj teljes hiánya a csapdázás, mint direkt mintavételi módszer gyengébb volta mellett szólt a faunisztikai vizsgálatok szempont­jából. TOPÁL (1963) gyűjtéséből azonban mindkét faj előkerült. 1993-tól ismét rendszeres bagolyköpetvizsgálatok kezdődtek, amelyek elsősorban a II. ütem területére koncentrálódtak és csak az első két év adatai publikál­tak (LELKES 1994). Majd Lelkes András a terület faunisztikai kutatásában a gyöngybagoly köpeteinek elemzését elevenfogó csapdázással is kiegészítette. Jelen tanulmányban célunk, hogy a '90-es évek máso­dik felében a Kis-Balaton térségében gyűjtött köpet­anyag adatait statisztikailag elemezzük és összeha­sonlítsuk SCHMIDT (1967a) eredményeivel, valamint az elevenfogó csapdázások eddigi eredményeit érté­keljük. Anyag és módszer A Kis-Balaton területén Lelkes három éven (1996­1998) keresztül rendszeresen végezte a gyöngybagoly köpeteinek gyűjtését. 1996-ban négy mintavételi he­lyen gyűjtött köpeteket: Vörs (9), Kápolnapuszta (7), Zalahídvég (7), Fenékpuszta (15) (a zárójelen belül a köpetminták számát tüntettük fel, amelyek különböző időpontúak). Az 1997-es esztendő adatai három gyűjtő­helyről származnak: Vörs (11), Zalahídvég (8), Kápol­napuszta (9). 1998-ban négy köpetgyűjtési pont volt: Kápolnapuszta-kilátó, Hídvég - elhagyott szivattyúház, Vörs - volt TSZ major és Fenékpuszta kutatóház, csó­naktároló. Ebben az évben valamennyi gyűjtőhelyen egyszeri mintavétel történt. A gyűjtött köpetanyag egész köpeteket, valamint sok esetben köpettörmeléket is tartalmazott. A köpetek teljes mennyisége 1996-ban 295, 1997-ben 183 és 1998-ban 76 db. A kisemlőstaxonok meghatározását a koponyabélyegek és a fogazat tulajdonságainak fel­használásával SCHMIDT (1967b), ÁCS (1985) és ÚJHELYI (1994) munkája alapján végeztük. A Neomys fajokat, Neomys fodiens (Pennát, 1771) és Neomys anomalus Cabrera, 1907 az alsó állkapocs koronanyúl­ványa magasságának mérésével különítettük el. Az Apodemus nemzetségen belül a közönséges erdeiegér, Apodemus sylvaticus (Linnaeus, 1758), a sárganyakú erdeiegér, Apodemus flavicollis (Melchior, 1834) és a kislábú erdeiegér, Apodemus microps (Kratochvíl és Rosicky, 1952) fajokat erdei egerek \

Next

/
Oldalképek
Tartalom