Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Gallina Zsolt: előzetes jelentés a Kaposvárt elkerülő 61-es számú főút 2. és 3. lelőhelyének régészeti feltárásáról

Előzetes jelentés a Kaposvárt elkerülő 61-es számú főút 2. és 3. lelőhelyének régészeti feltárásáról GALLINA ZSOLT A 2. lelőhely a 61-es elkerülő út leendő toponári csomópontjának északi felhajtó ágán, a KaposvárToponár közötti úttól nyugatra, a PATE lovardájától déldélnyugatra kb. 100-150 m-re, a Deseda-pataktól keletre 300-400 m-re, egy észak-déli irányú, hosszú dombhát keleti lejtőjén helyezkedett el. Az útépítés ütemezését figyelembe véve csak az északi felhajtó ág területét tártuk fel. A lelőhely azonban feltehetően az ettől délre levő területre is áthúzódik, ennek feltárására később kerül sor. A 2. lelőhely jelenlegi szakaszának feltárása 1999. június 1-től július 7-ig tartott. Az ásatás ideje alatt 139 objektum került napvilágra; összesen 10000 m

2en. Az 1999. évi ásatási terület nyugat-keleti irányban 190-195 m hosszú, és észak-déli irányban 40-55 m széles. A feltárt objektumok nagy része a domb felső, központi platóján található, amelynek nyugati részét a Deseda-patak által vágott szakadék pusztíthatta el. A lelőhely keleti fele igen gyér fedettségű. (1. kép: Légi fotó a 2. lelőhelyről DNy-i irányból). A lelőhely nyugati felében 23-25, a Eengyeli kultúrához tartozó objektum (kisebb-nagyobb gödör, anyagnyerőhelyek) került elő, amelyek igen szórtan helyezkedtek el. A gödrökből származó ieletanyag nagyobb mennyiségű állatcsontot és kerámiát (pl. csőtalpas táltöredékeket, vörösre és feketére festett edénytöredékeket), kovaszilánkot és -pengedarabokat, festékrögöt, öntőkanál töredéket tartalmazott. A 4. gödörben több összetört tárolóedényt találtunk, amelyből edénydepotra következtethetünk, mellettük több vörös-fekete, vízszintes és függőleges sávosan festett és cikk-cakkmintás edénytöredék került napvilágra. A 134. gödörben orsógombot és fényezett, gömbölyded, füles edénykét bontottuk ki. A domb platóján előkerült, 2-3 m széles, ívelt árokszakasz (14. objektum), ami egy kb. 100-110 m átmérőjű, Balaton-Lasinja kultúrához tartozó körárok északi és keleti szakasza lehetett. Nyugati részét a Deseda-patak által vájt szakadék pusztíthatta el. Valószínűleg erődítő, illetve refugium funkciója lehetett (2. kép: Balaton-Lasinja-körárok egy szakasza). A lelőhely délnyugati részén egy 12x16 m-es, alaktalan anyag-nyerőhely (50.) helyezkedett el, aminek északi részében tüzelésnyomokat találtunk (3. kép: BalatonLasinja anyagnyerőhely). Az objektumokból nagy mennyiségű kerámia, bekarcolt díszítésű darabok, bögrék, csőrös fültöredékek, csőtalpas edények töredékei, öntőkanalak, kovapengék bukkantak napvilágra. A terület nyugati szélén feltártunk egy nagyobb, Pécel-Badeni kultúrához tartozó gödröt (136.), amelyből igen gazdag leletanyag: hatalmas mennyiségű edénytöredék, sok vonal-, kannelírozott és beböködött díszítésű és felhúzott fülű kerámiatöredék, orsógomb, paticsdarab, őrlőkő, tapasztásdarab, fekete, csiszolt kőbalta töredéke, sok állatcsont és egy iókoponya került elő. Napvilágra került egy kora bronzkori objektum (38.), aminek egy nagyobb tároíóedény töredékeit bontottuk ki (4. kép: Rekonstruált kora bronzkori tárolóedény) A lelőhelyen 20-25 mészbetétes edények népe kultúrájához sorolható objektum (gödör) került napvilágra, amelyek egymás közelében, a lelőhely nyugati harmadában helyezkedtek el. Előkerült egy gödör, amelyben nagy mennyiségű, vörösre égett, tapasztásdarabok, házomiadék volt található (74.). Az északi szelvényfalnál egy nagyobb, 8x12 m átmérőjű anyagnyerőhelyet (84.) bontottunk ki. Az objektumokból igen nagy számú és jellegzetes mészbetétes és bekarcolt díszítésű edénytöredék, egy beböködött díszítésű miniatűr edény, néhány őrlőkőtöredék, egy kőbuzogány, csiszolt csonteszköz bukkant napvilágra (5. kép: Mészbetétes edénytöredékek). A lelőhely nyugati végében négy, nyugat-keíeti hossztengelyű, földbemélyített kelta ház került elő. A 46. házat egy félig földbemélyített, felmenő fallal is rendelkező, koszorúfás szerkezetű építményként, a 106. házat pedig teljesen földbemélyített, ágasfás-szeiemenes házként rekonstruálhatjuk. A 108. ház földbemélyített lehetett, végein és középen ágasfák tartották a szelement, ide támaszkodtak a földre futó szalufák, bejárata délkeleten volt. A házakból kevés állatcsont, több, fényezett, illetve grafitos anyagú edénytöredék, szürke, finoman iszapoit és durvított felületű töredék került elő. A 107. házból apró dudoros, bronz ékszer és bronzdrótból hajlított, irdalt végű karperec töredéke bukkant napvilágra (1. rajz,* Kelta ház alaprajza). Az ásatási terület keleti, völgyben levő, vízjárta részén két tűzhely és egy nagyobb gödör került elő, amelyek feltehetően késő Árpád-koriak voltak. Az ásatási területen számos jellegtelen, kis méretű objektum (cölöplyukak, gödrök, árokszakaszok, egy ágasfás szerkezetű, sekély, kisebb méretű ház) került napvilágra, amelyek erősen lepusztultak. Belőlük nem került elő leletanyag, ezért kormeghatározásuk bizonytalan. A 2. lelőhelyen ásatásvezetők Bárdos Edith és Gallina Zsolt régészek, munkatársak Szabó Sándor geológus-geodéta, Mészáros Szilvia rajzoló, Fekete Csanád és Kreiter Attila régészhallgatók voltak. A3, lelőhely feltárása 1999. augusztus 23-tól október végéig tartott. A lelőhely a 61-es elkerülő út nyomvonalán, a 119,5-119,68 km.szelvény között, a Desedató déli nyúlványától és a Toponár-Kaposfüred közötti közúttól kb. 350-400 m-re délnyugatra, a 4. és a 12-13-