Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Gallina Zsolt: előzetes jelentés a Kaposvárt elkerülő 61-es számú főút 2. és 3. lelőhelyének régészeti feltárásáról
252 GALLINA ZSOLT 14. lelőhelyek között helyezkedett el. A lelőhely egy délnyugat-északkeleti irányú, a Deseda-tó déli nyúlványáig futó völgyben található, amely eredetileg a Desedába futó vízfolyás nyoma lehetett. A lelőhely déldélkeleti irányban, a csomópontot követve, trapéz alakban szélesedett ki, délkeleti irányban összeért a 12. lelőhellyel. Határait észak-északnyugati és feltehetően dél-délnyugati irányban sikerült megállapítani. Nyugati és keleti irányban azonban túlnyúlt a nyomvonal határán. Az ásatás folyamán kb. 600 objektum került napvilágra. Összesen kb. 7500 m 2-t tártunk fel. A lelőhely völgyben levő részén, a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájához tartozó cölöpházak (Langhaus) maradványait tártuk fel. Bár a cölöplyukakból alig került elő korhatározó leletanyag, de a máshol feltárt DVK települések analógiái és a 3. lelőhelytől észak-északnyugatra levő DVK telep alapján tarthatjuk e házakat a fenti kultúrához tartozónak. A három biztosan elkülöníthető házból kettő északnyugat-délkeleti, egy pedig északkelet-délnyugati hossztengelyű volt, hosszúságúk 11-15,5 m, szélességük 4,5-8 m között váltakozott (2. rajz: DVK hosszúház cölöpsorainak alaprajza). Az építményeket lakó-, illetve többfunkciós házaknak határozhatjuk meg. A feltárt terület északi részén néhány kora bronzkori gödör került napvilágra. A 6. gödörben talált igen nagy számú és jellegzetes edénytöredékből edénydepotra következtethetünk (3. rajz: Kora bronzkori edénydepot maradványai). A lelőhelyen egy római korú telepet is feltártunk. A lelőhely nagyobb részét (közel 600 objektumot) a római korú házak, kemencék, anyagnyerőhelyek, gödrök, cölöplyukak, kisebb-nagyobb árokszakaszok teszik ki. A négy gödörház nyugat-keleti, illetve északkeleti-délnyugati tájolású és kis méretű volt, hosszúságuk 3,5-4 m, szélességűk 2-3 m között váltakozott (6. kép: A 15. Ház és tanúfalai). A házak teljesen földbemélyítettek, vagyis a két ágasfás-szelemenes tetőzet a földre támaszkodott. Kemence csak a 233. ház délnyugati sarkában volt található (4. rajz: A 233. kemencés ház). A házakból viszonylag nagy mennyiségű edénytöredék, néhány mázas, illetve terra sigillata kerámiadarab, vaskés, vasnyílhegy, vasszeg, 1-2 római pénz, néhány őrlőkődarab került elő. A 371. házból ónozott bronz, aláhajlított lábú, ép fibula, üvegkarperec töredéke és vas merőkanál bukkant elő (7. kép: Mázas edény a 371. házból). Előkerült egy északkelet-délnyugati hossztengelyű, 5,5x11 m-es méretű cölöpház és néhány kisebb, meghatározhatatlan funkciójú cölöpszerkezet is. A lelőhelyen számos külső kemencét bontottunk ki. A kemencék viszonylag kis méretűek és U alakúak voltak (5. rajz: A 474. külső kemence felülnézete és metszetei). Hátsó faluk rézsűs, oldaluk függőleges, szájuk a teljes szélességben nyitott, tájolásuk változó volt. A kemencék feltehetően speciális funkciót láttak el (füstölés?) (8. kép: 207. külső kemence). Feltártunk néhány ovális alaprajzú, kisebb-nagyobb méretű külső tűzhelyet is. A lelőhelyen kibontottunk néhány, nagyobb négyszögletes árokszakaszt. A feltárt terület északi részén napvilágra került néhány nagyobb anyagnyerőhely. Belőlük nagy számú római téglatöredék, kevés tetőcserép, római pénz, és üvegdarab került elő. Az objektumokból nagy számú római edénytöredék, néhány mázas és terra sigillata edénydarab, tégla, salakdarab, kovakő, sok állatcsont, patics, egy vaszabla, fibula és egy rovátkolt mintázatú tál bukkant napvilágra. A 235. gödörből vassarlók és nagyobb padlótéglák kerültek elő (9. kép: Sarlók és padlótéglák a 235. gödörben). A lelőhelyen egy-egy kutya és marha csontvázat is kibontottunk. A római korú település Kr. u. 2-3. századi és legalább két periódusú volt. A lelőhely északi határán előkerült egy szétszántott, Kr. u. 4. századból származó római éremlelet, amely talán független a fenti település(ek)től. A lelőhely egész területén nagy számú, de rendszerhez nem köthető cölöplyukat tártunk fel, amelynek többségéből nem került elő leletanyag, így bizonytalan korúnak tekinthetők. A 3. Lelőhelyen ásatásvezetők Bárdos Edith és Gallina Zsolt régészek, munkatársak Kolozsi Barbara, Voicsek Vanda régészek, Szabó Sándor geológus-geodéta, Ambrus Edit rajzoló voltak.
