Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Gömöri János: Az avarkori és X-XI. századi vaskohászat régészeti emlékei Somogy megyében
AZ AVAR KORI ÉS X-XI. SZÁZADI VASKOHÁSZAT RÉGÉSZETI EMLÉKEI SOMOGY MEGYÉBEN 183 dűlőben kiásatott mintegy 2300 sírós avar temető 83 jelzi. Jellegzetesek a lekerekített sarkú, téglalap formájú ércpörkölő gödrök, amelyek nagy száma a patak melletti intenzív vaskohászatra enged következtetni. Egész munkacsoportok mosták, aprították darabokká, és pörkölték a limonit ércet, vöröses hematittá, mielőtt a kohók izzó torkába szórták a nyersanyagot. Több kohó füstölgött egymás közelében, tipikus agyag mellfalazataikon keresztül fújtatóval préselték be a levegőt. A kemencék előtti munkagödörbe csorgott ki az izzó folyósalak 84 . Az avar kori ércelőkészítő tűzhelyek formai és méretbeli hasonmásai eddig csak a X. századi Sopron, Potzmann dűlői vaskohász telepen és a XI-XII. századi Repcevis, Görbeárok mellett feltárt kohóknál kerültek elő.. Fizikai kormeghatározások 85 : Archeomágneses (AM) minták: 97/1. tűzhely szürkére égett tapasztásait, 97/2 kohó, 97/8 gödör, tűzhely, római (?); C14 minták: 97/15 tűzhely, 140x80 cm-es ovális, tele faszénnel (4. árok), 97/6 tűzhely, faszén; TL minták:! tűzhely = 1. TL, 8. gödör, 2. kohó = 2. TL, 3. gödör É-i szürke 86 . A1. kohó AM kora 725+-25 AD évnek adódott. Ez 700 és 750 közötti időszaknak felel meg. A 87/8 gödör szélén talált 2.kohómaradvány AM kora 700+-100 év, (580-850 ill. 550-850 AD közötti időszak). A 87/6 pörkölő gödörben talált faszenek C 14 kora, a négy mérésből a 734-770 AD közötti értéket mutatja, feltételezhető, hogy az archeomágneses és C14 kormeghatározások lényegi egybeesése nem véletlen, hanem valóban a 670 utáni, inkább a késő avar korszakra utaló régészeti kormeghatározást erősíti. A 87/15 gödör amelyben kerámialeleteket és vassalakot sem találtunk, 334-408 AD. közötti C 14 koradattal a telep római kori rétegéhez tartozónak bizonyult. A TL koradatok nagyobb időhatárokat ölelnek át. így a 86/1 kohó esetében fel kell vetnünk, hogy a 331763 AD kor meghatározásánál a 600-as évek helyett ne a 700-as éveket tekintsük-e valószínűbbnek. A 87/4 objektum égett anyaga 667-1007 AD kort adott, így viszont a másik három kormeghatározás miatt a korábbi kort kellene valószínűbbnek tekinteni. Egyelőre nem állítható tehát, hogy a TL kormeghatározás rendszeresen korábbi keltezést adna a régészeti kornál, mert a 87/4 objektum esetében későbbi TL kor adódott, az eltérés azonban hol +, hol - irányba történt. A TL dozimétereket az archeomágneses minták kiemelése után e sorok írója helyezte el, mert a TL mintákat pontosan a Márton Péter által kiemelt AM minták mellől vettük. Kohók kormeghatározása esetén jelenleg a C14 és AM módszer jobban alkalmazható, mint a TL módszer. A 2. kohómaradvány (a 8/87. gödör szélén) AM kora 700+-100 AD, (580-850 ill. 550-850 közötti időszak). 6/87 pörkölőgödörben talált faszenek C-14 kora négy mérésből a 734-770 AD közötti érték jelzi, hogy az AM és C-14 kormeghatározások lényegi egybeesése nem véletlen, hanem valóban a 670 utáni, inkább a késő avar korszakra utaló régészeti kormeghatározást kell hitelesebbnek elfogadnunk. A 15/87. hulladékgödör, amelyben kerámialeleteket és vassalakot sem találtunk, 334-408 AD közötti C14 koradattal a telep római kori rétegéhez tartozónak bizonyult. Összefoglalás A szórványos kelta (Nagyberki- Szálacska, Vörs) előzmények után római kori kohászati emlékek nem ismertek Somogy megyéből. A közeli Alsóheténypuszta (Tolna m.) római erőd szomszédságában Tóth Endre által feltárt három, kereskedelmi áruként idejutott vasrúd alapján feltételezhetjük, hogy a Pannónia provincia Dráva és Balaton közötti területeinek vasellátását a Siscia környéki vasműves központokból biztosították 87 . A késő római korból a közeli Keszthely- Fenékpuszta erődjéből ismertek 50 kg-os vasbucák 88 . Az avar kori és X-XI. századi vasolvasztó műhelyek - a munkaszervezéstől függően - változatos formában készültek de bennük a kohók viszonylag egységes képet mutatnak. A Kárpát-medence X. századi kohász csoportjai különböző műhelyhagyományokat őriztek, de ezek a hagyományok egyelőre jobban kimutathatók a munkaszervezésben, mint a technikai jellegű eltérésekben. A munkaszervezésre a különböző kohászati jellegű objektumok rendszeréből következtethetünk, a kohászati folyamatra pedig magának a vasolvasztó kemencének, a mellette talált vasércnek, faszénnek, vassalaknak és kész vastárgyaknak az együttes vizsgálata adhat információkat. A vas előállítása és feldolgozása az avar korban, mint Európa szerte általában jobbára a települések szélén történt. A X-XI. századi Magyarországon azonban már egymástól elkülönített munkahelyeken végezték a vasas- (kohász) és a vasverő- (kovács) munkát. Avasolvasztó műhelyek két alapvető, a későbbi Árpád-koriaktól eltérő, típusa ismert Somogyban. Az alábbi táblázat érzékelteti, hogy az ÉNy-Magyarországon megismert kohótípusok közül Somogy megyében is megtalálhatók az avar típusú kohók ZamárdiKútvölgy, illetve Magyaratád-Kéri határra dűlő lelőhelyeken. Egyelőre nem kerültek elő Somogyban a „nemeskéri"- , a „vasvári"- és az „imolai" típusú műhelyek. Hiányzik egyelőre a nemeskéri típus harkai variánsa (kőből épült kohó). Viszont az imolai típus variánsának (előzményének?) értelmezhető a fajszi típus (Bodrog-Alsóbű és Somogyfajsz), amely a kohók formájának teljes megegyezése mellett két fontos eltérést mutat az országos elterjedésű imolai típustól: az eddig csak Somogyban ismert fajszi típusú kohóknál: 1. mellfalazatot használtak a kohónál, 2. nem különálló műhelyek sorában, hanem egy nagy műhelygödörben dolgoztak folyamatosan a vasasok. Az első technológiai vonatkozású eltérés, amely hagyományaiban az avaronogur vaskohászathoz kapcsolódik, tehát a fajszi
