Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Gömöri János: Az avarkori és X-XI. századi vaskohászat régészeti emlékei Somogy megyében

182 GÖMÖRI JÁNOS gödörnek használták. A kohó égett foltja 80 cm széles, kívül barnásvörös, majd vörös homok, belül 3 cm vas­tagon szürkére égett. A természetes homokos talajba vágták eredetileg a 30 cm átmérőjű kohót, de a már széttört medencerész 30 cm-t ugrik előre a gödör olda­lától, így eredeti íve nehezen rekonstruálható. Úgy lát­szik, hogy a medence kifelé lejtett. Tehát a bemélyítés ellenére szó sem lehet Imolái tipusú kohóról, annál in­kább nem, mert a töredékek alapján a fúvók is mellfa­lazattal működtek. A kohó alján agyagtapasztás is meg­figyelhető, tehát valamiféle tűzálló bélése lehetett, bár oldalában bélésfal nyomai nem voltak felfedezhetők.. Az alsó agyagtapasztás szélessége is 30 cm. A kohó medencéjének színtjétől a gödör még 50 cm-t mélyed lefelé. Feltehetően ez nem az eredeti mühelygödör for­mája. A eredetileg félig földbemélyített kohót való­színűleg elásták egy hulladékgödörrel. Ez kohó az 1. kohóra hasonlíthatott. A 8/87. gödör keleti végében 90 cm mélyen talál­tunk egy 50x50 cm-es sík felületű, tapasztott kemence szintet, amely mintha nem egykorú lenne a kohóval. A sütőkemenceszerű tapasztása alatt vassalak és kohó­töredék is előkerült az elektromágneses mintavételnél, így feltételezhető, hogy ennek a kemencének a munka­gödrével ásták el a kohó salakcsapoló-gödrét és ahogy az Árpád-korban gyakori volt, a sütőfelületbe cserepet, vagy salakot helyeztek. Árpád-kori cserepet nem talál­tunk a gödörben. 10/87. objetum: Az I. szelvényben a paticsréteg fel­szedése után, 30 cm mélyen ovális agyagos, pirosra égett folt jelentkezett. A mintegy 5 méter hosszú, 170 cm széles, törmelékkel fedett foltban vassalak nem ke­rült elő. A felső rétegében római dörzstál töredékét ta­láltuk meg, ami utólag keveredett ide. A gödör ÉK-i ré­sze kissé mélyebb (70 cm), máshol csak 50-60 cm-es. 11/87. gödör: Az I. szelvényben ovális, teknőalakú gödör került elő, amelynek a K-i vége felül szürkés színre van kiégve. Oldalai inkább pirosak, alja is gyen­gén pirosra égett, feltöltésében felül sok faszén, salak­kupacok bedobálva a széle és közepe felé, mélyebben laza hamus föld, majd az alján 3-4 cm vastag faszénré­teg található, e felett kézzel formált cserepek bukkan­tak elő. A11. gödör metszi a 7. paticsos szintet, viszont még a paticsos szint is vassalakos rétegen fekszik, te­hát ez is a kohóüzemmel kapcsolatos. 14/87. gödör: A13. árokban előkerült 14. gödör fel­ső, faszenes rétegében sok kézzel formált cserép, ál­latcsont és egy fél orsógomb volt. 15/87. gödör: A rét színtje alatt 20 cm mélyen je­lentkezett a 120 és 70 cm átmérűjű, ovális gödör, amely 20 cm-t mélyed a sárga, homokos talajba. Alja és oldala nincs kitapasztva, de pirosra égett, egyik szé­lén 30 cm átm. szürke égésnyom figyelhető meg. Fel­töltése tiszta faszén. Az 1. kohó K-i oldalán, attól mind­össze fél méternyire található ez az objektum, amely a kohónak szemben álló kohásznak (vasasnak) bal kéz felé esett. Feltehetően újraizzító tűzhely volt. Az I. szelvényben, a mai felszín alatt 25 centiméter­nyire 350 cm hosszú, 170 cm széles paticsréteget talál­tunk, egy szintben, 4-5 cm-es vastagságban. Közte vassalak is volt, de magára a sárgás, narancssárgás, vöröses színű paticsrétegre vassalak nem volt utólag rádobva, tehát a telep utolsó lakott periódusából szár­mazik. Egyik felületükön simára tapasztottak, másikon vesszőlenyomatos, égett agyagdarabok voltak ezek, helyenként morzsalékosra málott felülettel. A patics alatt az egész felületen 1 cm vastag, égett, faszenes réteg figyelhető meg. Ez a réteg a vassalakos földréte­gen fekszik, amelyből az avar jellegű cserepek kerültek elő. Nem kohóomladék, hanem paticsház maradványa volt volt ez a réteg, bár cölöplyukat a közelében nem találtunk. A kohászok ideiglenes szállása lehetett ez az építmény, amely talán a műhelyek felhagyása után dőlt össze. A paticsos felülettől Ny felé 2-3 méternyire, a 15. árokban szép, X. századinak kinéző cserépdarab került elő, bekarcolt vonalköteg díszítéssel, de ez akár a ké­sőavar korra is keltezhető. A vassalakos objektumokban csak avar kori csere­pek voltak. A római cserepek utólag keveredtek ide. 1989-ben Bárdos Edit - csatornázási munkáknál vég­zett leletmentésével - hasonló, részben eltérő típusú és részben általa Árpád-korra keltezett kohómaradvá­nyokat tárt fel Zamárdiban, az itt ismertetett ásatás helyszínének közelében, ugyanennek a nagykiterjedé­sű salakmezőnek a területén. C: Leietek: A kohóformának megfelelően a durván kiképzett agyagfúvók is a tarjánpusztai fúvókra hasonlítanak. Az előkerült - részben kézzel formált fazékdarabok és hullámkötegsávos edénydíszítés is erre a korszakra enged következtetni (34.-35. kép). D: Kormeghatározás: Az 1986-87 évi szondázó ásatások alapján megál­lapíthatjuk, hogy volt a kohászati centrumnak egy fon­tos avar kori periódusa, abból az időszakból, mikor az első avar kori vasolvasztó telepek megjelentek Pannó­nia területén. Két olvasztókemence maradványait 81 és 11 ércpörkölő gödröt, illetve boksaalapot kutatunk fel a Kútvölgyi patak partján., aminek alapján megállapíthat­tuk, hogy Zamárdiban az avar korból - a Pannonhalma melletti Tarjánpusztáról - már ismert típusú 82 vasol­vasztó kemencét használtak a VII.-VIII. században. A durva kiképzésű vaskos agyagfúvók és az újjal be­nyomkodott, vagy sima peremű, kézzelformált fazekak darabjai, illetve a jobban korongolt, szürke, vagy barna színű, (körbefutó vonalakkal, vagy hullámvonal dísszel ellátott) kerámiák töredékei is nagy hasonlóságot mu­tatnak a tarjánpusztaiakkal. így kohó-tipológiai és régé­szeti alapon a Zamárdi lelőhelyet is közép- és késő avar korinak kell tartanunk. Rétegtani magfigyeléseink is erre a korszakra engedtek következtetni, mert a ko­hászati objektumokat néhány esetben olyan római kori gödrökbe vágták, amelyek egyikében sem került elő vassalak. Az ipartelep feltételezhetően egy nagyobb avar központ faépületeitől, jurtáitól és földbeásott vis­kóitól tisztes távolságra, de attól nem túl messze műkö­dött. Ennek a Szántódi -rév közelében feltételezhető ordu-nak a közelségét a Bárdos Edit által, a Réti-földek

Next

/
Oldalképek
Tartalom