Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)
A BODROG-ALSÓ-BŰI NEMZETSÉGI KÖZPONT RÉGÉSZETI KUTATÁSA (1979-1999) 125 A 6,2x4,2 cm-es és 1,2-i cm vastag töredék, felül oválisán, míg alul meredek törésvonallal végződik. Körben felül és jobboldalt inkább egyenetlenül kopottnak, míg baloldalt az írásos résznél töredékesnek látszik. Baloldalt felül a szélnél induló hat bemélyítés figyelhető meg, amelyet valószínűleg a rovást készítő eszközzel, annak a végével hozták létre. A baloldali és a felső - átlagosan fél cm-es - szélei kívül vörösesbarna színűek, míg a többi rész sötétbarnás színárnyalatú. A tárgy belül vörösesbarna, egyenetlen, repedezett felületű és szemcsés anyagú. A törésvonal külső része szürkésfeketére égett, míg a belső pirosasbarna színárnyalattal rendelkezik. Kívül a simított rész közepén lévő bemélyedés az égetés előtt keletkezhetett. Valószínűleg ezen a helyen fogta meg az írást készítő. 186 Ettől balra indulnak a jelek: három egymás közelében, míg a negyedik kicsit távolabb, egészen a baloldali szélre rajzolva. A töredékes rész miatt további jel egykori meglétére már csupán találgatás szintjén(16. kép) következtethetünk. A jobbról induló első-második két rovás alatt egy - a vasolvasztáskor keletkezett - olvadékpötty található. A harmadik jel vonalában, egymás alatt két hajlított határozott vonalbemélyítés látható. Ellenfényben a fölső jelen keresztül egy vonal, míg az alsó jelnél négy vékony, keresztirányú karcolás figyelhető meg. 187 A 99.74.1. leltári számú darabon lévő rovásjelekről megállapítottuk, „hogy a felirat ún. rovásírással íródott, mégpedig olyan rovásírással, amely - Gömöri J. 1999. március 30-i, Kaposvárra küldött jelentése szerint is - csak a magyar nyelvű szövegeket rögzítő székely írással azonosítható." 188 A tárgy vizsgálatához tartozik, hogy az ásatásvezető, Magyar Kálmán 1999. március 30-án Vékony Gábor egyetemi docens-t értesítette a feliratos leletről, amelynek előzetes rajzait még azon a héten (április 3-án) megkapta. A tárgy helyszíni vizsgálatát Vékony április 8-án végezte el Alsó-Bűn. 189 (22. ábra, 17. kép) Vékony szerint 190 a feliratot szárítás, kiégetés előtt karcolták be tűhegyes eszközökkel, a betűk jellege határozott, gyakorlott írástudóról tanúskodik. A töredéken négy betű látható jobbról-balra írva. Ezek közül az utolsó a peremen, az első előtt pedig 3,5-4 mm-es íratlan rész van, tehát a felirat zárt egységet képez. 191 A négy határozott, betűalak mellett a felirat fölött és alatt is találunk rövidebb, íves bekarcolásokat, sőt azokon halvány áthúzásokat is. Vékony Gábor ezeket „tollpróbáknak", illetőleg ligatúrának tekinti. 192 (22. ábra, 17. kép) A rovásírások megfejtésére általunk felkért Vékony Gábor - a lelet értelmezésekor - több tanulmányt készített. 193 írásunkkal egyidőben külön tanulmányban öszszegezte a Bodrog-alsó-bűi rovásfelirattal kapcsolatos nyelvészeti, nyelvtörténeti véleményét. 194 Az eddigi értelmezése szerint 195 az 1. jel: a székely írás f jele. Az íves, szilvamagalakú jel közepén Vékony felfedezni véli halványan az x mellékjelet. 196 A 2. jel: a székely írás о jele. Itt Vékony megállapítja, hogy „ a Bodrog-alsó-bűi feliratos lelet keletkezése idején ) 9-10. század évfordulója, 10. század legeleje) о hangot nem olvashatunk, hanem csak u-t. 197 A 3. jel: az n és az a ligaturája, vagyis a na olvasatot jelenti. A 4. jel: azonos a székely írás egyik kjeiével. (22. ábra, 17. kép) Mindezek alapján a felirat betűsora: folunak, míg az olvasata: fúná/í. 198 Legvalószínűbb értelmezése, hogy „egy serkentő mágikus felirat: fúnak, fújtatni/olvasztani szeretnék; hadd fújtassak/olvasszak..." Egy fúnak, fújnék /fújtatnék szöveg Vékony Gábor szerint jól illeszkedik az ismert tárgyfeliratok egyik csoportjába, a serkentő mágikus feliratok közé... Ez azt is jelenti szerinte, hogy a bűi felirat időben lényegesen megelőzi a magyar nyelv latin írásbeliségben adatolt korszakát, s a leletegyüttes régészeti, radiocarbon és archeomagnetikus keltezésének megfelelően 900 körűire helyezhető. 199 Az ásatok véleménye szerint tekintettel arra, hogy a fúvócsövek a kohók mellett készültek, a kohók építésekor nyert anyagból, így nyilvánvaló, hogy a székely-magyar rovásírásos fúvókadarabunk is velük egyidőben, a régészeti, a természettudományos kormeghatározások alapján is a legóvatosabban fogalmazva, a X. század első felében lehetett használatban. Összegzés Tanulmányunkban úgy gondoljuk, hogy sikerült meghatároznunk a történeti és a régészeti módszerek segítségével Somogy megye eddig ismert, első honfoglaló nemzetségének, a Bő-nek Bodrog-alsó-búi központját. Az 1979-ben Bodrog-Alsó-Bű ^ r, "'ietén, a nemzetségi monostor melletti Török-dombun, előkerült a X. században itt élő gabonatermelő szolgáltató népek települése. A Temető-dűlőben pedig feltártuk a központnak vasat termelő vasasok X. század első felére keltezett vaskohászati műhelyét. Gömöri János archeo-mettalurgiai szakemberrel közösen feltártuk az eddig ismert legnagyobb, X. század első feléből származó hazai vasolvasztó műhelyt, amelyhez 43 kohó és 2 kenyérsütő kemence is tartozott. Ennek a fontos műhelynek volt a tartozéka az a rovásírásos fúvókatöredék, amelyet 1999. március 24-én a III. számú szelvény 11. és a 13. kohója között- 98 cm-es mélységben tártunk fel. 200 (13. ábra, 8-9. kép) A fizikai kormeghatározást elvégző Márton Péter (ELTE) és Szántó Zsuzsa (ATOMKI) ebben az esetben nemcsak a műhely kohóit, hanem az oda tartozó rendkívüli nyelvemléket is keltezték. Tanulmányunk első fejezetében feldolgoztuk a Bő nemzetség Somogyra vonatkozó Bő, Nagy -és Kis-Bő helyneveit. Bizonyítani tudtuk, hogy a Bő név a középkor folyamán továbbélt a Bő nemzetség szervezetében egészen a XVI. század közepéig. Az akkor elpusztult Nagy-Bő nemzetségi központ - a történeti források szerint is - azonosítható a mai Bodrog-Alsó-Bű településrészeivel. A forrásokban szereplő Bő nemzetség somogyi és bői (bűi) birtoklására már a XII. század végétől és a XIII. század elejétől okleveles adatokat találtunk. S ugyanakkor sikerült a nemzetség birtokait,
