Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)

Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)

120 MAGYAR KÁLMÁN A templom körüli temető É-és K-felé a legkeske­nyebb, míg a déli és a nyugati irányba kiterjedtebb. Itt még a domb lankás lejtőjén is sírok találhatók zsúfoltan és egymásra rétegezve. A142 sírnak a fele volt bolyga­tatlan és mellékletes." A templomtól 20-30 méterre északra kezdődtek a kiegészítő, a gazdasági vagy lakóépületek sorai (2. áb­ra, 2.). A templomok belsejét - néhány kisebb szakasztól eltekintve - teljesen átforgatták, feldúlták. Sikerült viszont azt kiderítenünk, hogy ez a terület az őskortól a kelta időkig, de a római korban is lakott volt. A nagyobb számú, a templomok alapjaiba is be­épített római puhamészkő-és nagyméretű peremes téglák maradványai az Árpád-kori sírok mellékletében is megfigyelhetők voltak. Bodrog-Alsó-Bű környékéről, így Somogyjádról, Eddéről, de Alsó-Bogátról is nagyobb római település­ről, temetőről tudunk. A Török-domb templomaitól K-re, az ún. Temető-dűlő 300-500m-re lévő dombján is rend­szeresen kerültek elő római kerámiák és pénzek. A ró­mai romoknak az ilyen felhasználása bizonyítja szá­munkra a közvetlen építészeti kontinuitást. 100 Az 1979-es ásatásaink során nyert régészeti bizo­nyítékok alapján biztosnak látszik, hogy a nagyobb és a kisebb téglaegyház legkésőbb a XI. század második felében már állt. (Valószínűleg a kisebb kápolna még korábbi lehetett?). A nagyobb nemzetségi monostor­templomot a XIV. század végén és a XV. század elején gótikus támpillérekkel, toronnyal látták el, illetőleg épí­tették át. Jó bizonyíték erre, hogy a DNy-i támpillér agyagalapozásai alá kerültek az Árpád-kori, de még XIV. századi sírok is. Az itt előkerült pénzleletek igazol­ják, hogy ez a gótikus átépítés, a toronnyal való meg­erősítés is XIV-XV. századi. A templomok pusztulását pedig a bontási réteg alatt megtalált vastag égésréteg keltezte a XVI. századra. 101 Fontos az is, hogy az Árpád-kori és a felette lévő XIV-XV. századi sírok között tájolásbeli különbségek mutatkoztak. Az ugyancsak NyK-i tájolású Árpád-kori temetkezések zsúfoltabbak és egymástól bolygatottab­bak voltak. Néhány esetben tégla-és homokkőkerette! választották el a sírokat. A jelentősebb mellékletekkel: pártával, övvel, gyűrűvel és mással rendelkező XIV-XV századi temetkezések koporsóba kerültek. 102 (4. ábra ) A Török-domb nagyobb és kisebb egyházának a korai datálására utalnak az északi részen 1980-ban feltárt nagyobb téglaépület, az udvarház, valamint a hozzá­csatlakozó települések leletei is. Az 1981-82-ben az ak­kori Schmidt, ma Szegvári-földön feltárt téglaegyház temetőjével ugyancsak egyértelművé teszi, hogy itt le­hetett a Bő nemzetség Szent Kereszt tiszteletére szen­telt, XI-XVI. századi kegyúri monostora. 103 (2-3. ábra ) 2. A nemzetségi udvarház és a szolgáltató település feltárása a Török-dombon (1980) A közvetlenül a temető széléhez tartozó É-i terüle­ten 1980-ban már egy nagyobb, 13x9 m alapterületű, átlagosan 1m vastag, téglafalakból álló középkori épü­let, egy udvarház alapjai kerültek e/ó'. 104 Az építmény feltárt része két nyugat-keleti irányú, párhuzamosan fu­tó téglafalból állt, amely kelet felé keresztfallal zárult. Nyugati részén kívülről egy nagyméretű külső kemen­cével rendelkezett. Belül a padló, illetőleg a járószintek is előkerültek. 105 (5. ábra) Az udvarháztól északra különböző gödörrendsze­rekkel körülvett építmények húzódtak. Ezek földbe mé­lyített, illetőleg felmenőfalú, egy és többosztású épüle­tek lehettek. 106 Az egymásba vájt kemencék és gödrök foltjai között döntő fontosságúak voltak azok a lelőhe­lyek, ahol jelentősebb mennyiségben kerültek elő a si­ma, díszítetlen és hullámvonalas behúzással ellátott, nagyméretű gabonatároló hombárok anyagai. 107 (6-9. ábra,1. kép 1-4.) Nagyon fontosak a III. szelvényünk 1. fixpontjától északra 1,7 m-re és a szelvény keleti falá­tól nyugatra 60 cm-re -1,45 m-es mélységből előkerült darabok. 108 A kívül feketés-szürkés, foltosán barnás, pi­rosra égetett egyik perem és oldaltöredéken, a finoman megmunkált szemcsés anyagon hullámvonaldíszek ta­lálhatók. A peremen kívül és belül, valamint az oldalon is a nyaktól kezdődően egysoros, párhuzamos hullám­köteg díszek futnak. 109 (6. ábra ) Ezek a darabok egy intenzív gabonatartással és fel­tehetően termesztéssel foglalkozó X-XI. századi né­pesség lakóépületeire utalnak. Az udvarház közeléből származó fontos kerámialeletek bizonyítják, hogy ezek a gabonatermelő népek lehettek a korai nemzetségi udvarház ellátói, illetőleg itt élhettek, mint a nemzetség­főt közvetlenül kiszolgáló népek. Az ő házaik részben elpusztulhattak, illetőleg rész­ben korszerűbb és új anyagok: patics, tégla, valamint különböző faanyagok felhasználásával az évszázadok folyamán újra meg újra felépülhettek. 110 Erre bizonyíté­kok-a keltező, XIII-XVI. századi éremleletek mellett ­111 a különböző kályháskemencék, az üveg és a fémanya­gok jelentkezése is. Tehát a XIV-XVI. században az itt élők már többosztású (legalább három!), kályhás - ke­mencéket és helyenként üvegezett ablakot használó gerenda - téglaházakban lakhattak. Ezeket különböző időben részben elhagyták, illetve az elpusztultakat újjá­építették vagy átalakítottan egészen a XVI. századig, vagyis a törökök pusztításáig használták. 112 (5. ábra ) A telepen talált fémtárgyak 113 : sarlók, lóvakaró, pat­kó, nyílcsúcsok és más leletek is az itteni földművelő, állattartó lakosságra utalnak. Nagyon lényeges az is, hogy a nemzetségi központ templomaitól, valamint a hozzájuk tartozó X-XVI. szá­zadi szolgáltató településrésztől nem messze Ny-ra 170m-re, egy ugyancsak vízparti kiemelkedésen, an­nak ÉNy-i dombnyúlványán találtuk meg egy másik Ár­pád-kori, egy kisebb Xl-XIII. századi település marad­ványait.^ 4 (2. ábra, 3.) Egy 100x200 m-es területen az intenzív földművelés, a szántás következtében elpusz­tult falu leletei mutatkoztak. A domb déli lábától É-ra 51 m-re tártuk fel egy boltozatos kemencéből álló földbe mélyített, inkább szabálytalan, lépcsőzetesen mélyülő belső térrel rendelkező építményt. (10. ábra) Az ún. egysejtű, kifelé nyúló kemencével és másik nyílt-tűz­hellyel rendelkező építmény szélén talált cölöp-és ka­rólyukak a tetőt tartó faszerkezetre utaltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom