Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (2000)
Magyar Kálmán: A Bodrog-alsó-bűi nemzetségi központ régészeti kutatása (1979-1999) (Összegzés. Különös tekintettel a rovásírásos fúvókaleletre)
A BODROG-ALSÓ-BŰI NEMZETSÉGI KÖZPONT RÉGÉSZETI KUTATÁSA (1979-1999) 121 Ezt a másik, de csupán az Árpád-korban meglévő települést a monostor, az udvarház és a szolgáltató település dombjától egy árokszerű bevágás, amelyben egy ér folyhatott, választja el. Körben mocsár, illetőleg egy patak vize határolta. A monostor dombjához hasonlóan egyedül É-on volt védtelenebb, mivel itt húzódik ugyancsak egy 3-400 m hosszú, egybefüggő fennsík. Ezen a részen talán árokkal és kerítéssel védekeztek, amit az idők folyamán elszánthattak. Az 1980-81-ben folytatott itteni régészeti kutatásain világosan bizonyították, hogy a nemzetségi monostor, a Szent Kereszt egyház mellett, illetőleg a környékén milyen X-XVI. századi településrendszerek léteztek.(2. ábra, 1-2.) A kegyúri templomtól északra egy nagyobb téglaudvarház volt (amelynek a korábbi fa-és patics előzménye is jelentkezett !) A különböző időszakban, de már a X. századi megtelepüléstől kezdve itt álltak a gabonatermelő szolgáltató népek házai. Különböző formában és anyagból készült, többosztású lakóházak is épültek a XIV-XVI. században az itt lakók számára. (5. ábra ) Végső soron ez a monostor és udvarház melletti XXIII. századi település újjáépült a XIV-XVI. században. Nem jutott arra a sorsra, mint az ugyancsak a monostornak és az udvarháznak szolgáló másik, a kisebb XIXIII. századi település, amely a tatárjárás táján teljesen elnéptelenedett. 3. Bő falunak és templomának a régészeti feltárása (1981-1982) Az előző fejezetünkben szereplő középkori források már jelezték, hogy a már feltárt Szent Kereszt monostoron, azaz a Bő nemzetség kegyúri prépostságán kívül, Bő faluban is állt egy plébániaegyház. Ez lehetett az Árpád-és középkori Bő település saját egyháza. Az is nyilvánvaló volt, hogy a mai Bodrog-Alsó-Bű területén egy, a forrásokban az Árpád-kortól a XVI. századig meglévő, nagyobb falu maradványát is fel kellett kutatnunk. (2. ábra, 4.) 1982 novemberében, a mélyszántás után a Sovákdombi Árpád-kori településünktől D-re, a földút ellenkező oldalán meg is találtuk Bő falu középkori helyét. 115 (2. ábra, 4-5.) Az ún. Posza-földön, az ÉD-i irányú domb K-i lejtőjén, a dombtetőtől az egykori Pogányvíz partjáig húzódott ez a nagy kiterjedésű Árpád-és középkori település. (A mai út levágta az É-i szélét, míg a K-i részén, a Pogányvíz mai árterétől kb. 50 m-re Ny-ra ért véget ez a régi falu.) Az egykori Orsós-ház kerítésének a K-i vonalában, a régi ún. id. Posza-földön, egymástól egyenlő távolságban lévő, erősen téglatörmelékes maradványok utaltak az egykori téglaépületekre. Az előkerült nagy számú állatcsont és a bevágott, hullámvonalas díszű fazék, bögre töredékei, valamint a XIV-XV. századi erősen tagolt peremtöredékek egy hosszabb időn, akár több évszázadon keresztül itt élő népesség telephelyére vonatkoztak. 116 Ettől a településhelytől, az egykori Bő falutól K-re 100m-re lévő másik, az ún. Schmidt-dombon (ma Szegvári-domb!) tártuk fel 1982-ben Bő falu plébániaegyházát és a hozzátartozó temető helyét. 117 (2. ábra, 5.) Az idő-és pénzhiány miatt, a konyhakertnek használt területen „biztosra" kellett mennünk a meghatározással. 118 Éppen ezért már 1981 nyarán két kutatóárokkal NyK-i és ÉD-i irányban átmetszettük a templomhelyet, vagyis meghatároztuk a monostortemplom dombjától DK-re kb. 200 m-re lévő egyházat. A domb DNy-i végében, a meredek partfal szélén sikerült feltárnunk a XIV-XVI. században emlegetett bői parochia, plébánia alapmaradványait. 119 A mai Szegvári földre eső plébániatemplom egy félköríves szentéllyel és téglalap alakú hajóval, ÉNy-i és DNy-i sarkán két támpillérrel rendelkezett. (11. ábra) Vagyis egy 13,1 mx7,6 m-es, jellegzetesen román (XIIXIII. század) falusi téglatemplom javarészt elbontott alapját és nagyon kevés helyen a felmenőfalát rekonstruálhattuk.^ 20 Megfigyelhettük, hogy az agyagból és a téglarétegből álló, egymásra döngölt alapozás csupán a falak alatt készült. A szentély és a hajó belsejében ugyanis csupán egyszerű, döngölt agyagréteg húzódott. A szentély és a hajó falainak az alapozása azonos technikával-agyagból-, és feltehetően azonos időbenkészülhetett. Világosan elvált tőle a két támpillér, mivel ezt a szakaszt, az érmék alapján 121 a XV. század első felében építhették fel. Bár ez a falusi templom a monostor egyházával megegyező méretű és anyagú téglákkal épült, azzal a különbséggel, hogy itt sem római mészkövet, sem római peremes téglát nem használtak fel. A monostortemplomnál talált kék, piros és fehér színű vakolatokból itt nem került elő semmi sem. Talán ez is utal az egyszerűbb falusi templom voltára, amely falu a népességében ugyancsak meggyarapodhatott a XIV-XV században és ezért von szükség az átboitozásra, s Ny-i részén egy kórus felépítésére. Sajnos a templom belsejét, illetőleg a körülötte lévő temetőt teljesen feldúlták. 122 Csupán a szentély körüli legmélyebben fekvő NyK-i tájolású, koporsós temetkezések mellékletes sírjai maradtak meg. (12. Ábra, 1-4.) A templom a nemzetségi monostorhoz hasonlóan 1553 táján pusztulhatott el. 123 4. Vasolvasztó műhelyek feltárása a Bodrog-alsóbűi Temető-dűlőben (1998-1999) a) Terepbejárás és szondázó kutatás a Temető-dűlőben 1998-ban Amint az kiderült az előző fejezetből, 1982-ben a Bodrog-alsó-bűi kutatások másfél évtizedig abbamaradtak. 1983-ban hiába készítettem el szakdolgozati terveimet ennek a X-XVI. századi nemzetségi központnak a bemutatására.™ 4 Minden ígéret ellenére nem valósultak meg. 1984-88 között folytattuk a még feltáratlan területeken a terepbejárásokat. 1988-ban Stamler Imre iskolaigazgató bejelentése nyomán 125 újra több napos terepbejárást folytattunk az ún. Temető-dűlőben. Itt a temetőt körülölelő dombok szántásában egészen a dűlő széléig, azaz ÉD-i irányban nagyobb kiterjedésű őskori, római és középkori (Árpád- és késő-középkori) települések maradványait rögzíthettük. Pontosan a temetőtől feljebb, az északi dombtetőn volt az őskori,
