Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Király István Szabolcs: A gazdaságilag fejlett országok hatása a mezőgazdaságunk fejlesztésére (1790-1944).

A GAZDASÁGILAG FEJLETT ORSZÁGOK HATÁSA A MEZŐGAZDASÁGUNK FEJLESZTÉSÉRE (1790-1944) 477 technikai fejlesztését szolgálták, különösen a növénytermesztést illetően. A vizsgált területnek ilyen jellegű szűkítését egyrészt a terjedelmi korlátok, másrészt a termelőeszközök meghatározó szerepe tette szükségessé. A termelőeszközök mennyisége, minősége és az azokat üzemeltető szakember felkészültsége közvetlenül befolyásolta a gazdálkodás eredményességét és más tényezőkkel - erőforrásokkal együtt biztosította a gazdaság fejlődését. Erre a fejlődésre változó intenzitással, de mindvégig hatottak a fejlett országok. A célkitűzésekre megfogalmazott választ, a kutatás eredményeit a következő összegzés tartalmazza: 1. A magyar mezőgazdasági technikai fejlődését mindenekelőtt a piaci tényezők motiválták. Ezen belül a megnövekedett kereslet okai között a korabeli háborúkat és a népesség növekedését kell kiemelnem. Az 1848-as törvényekkel megteremtődtek a tőkés gazdálkodás alapvető feltételei is; és kialakultak az önálló parasztgazdaságok. A földesurak a kiesett kézi- és igásrobotot szabad bérmunkás alkalmazásával, illetve gépek és eszközök beszerzésével pótolhatták. A mezőgazdasági fejlődést hátráltatta a tőkehiány, a mezőgazdasági termékek alacsony ára, az infrastruktúra állapota, a hazai ipar fejletlensége, a szakképzés elégtelensége s mindvégig a mezőgazdasági munkaerő túlkínálata. Ez utóbbinak döntő jelentősége volt a gépi munka arányának alacsony szinten való tartásában. 2. Megállapíthattam, hogy a magyar mezőgazdaság technikai fejlődését leginkább Anglia, Németország és az Egyesült Államok befolyásolták közvetlen, illetve közvetett módon. Anglia mindenekelőtt a gőzekék, a gőzcséplők és a vetőgépek meghonosodásában és elterjesztésében, Németország a belsőégésű motorok és a villamos erőátvitel elterjesztésében, az Amerikai Egyesült Államok a fűkasza, az aratógép és a traktorok használatában játszottak meghatározó szerepet. Nem hagyható figyelmen kívül Anglia és Németország hatása a mezőgazdasági földhasználat, a termesztéstechnológia, valamint a racionális üzemvitelt (üzemgazdaság, üzemszervezés) illetően. A szakirodalmi források azonban azt is megerősítik, hogy a technikai fejlesztés különböző területein a gépgyártás, a szakképzés és a külkereskedelem vonatkozásában az osztrák a cseh, a morva, a francia, a németalföldi és a svéd hatással is számolni kell. Hangsúlyoznom szükséges azonban, hogy ezek az országok is döntően az előző forrásból merítettek. Bizonyítható, hogy a 19. szd.-ban a technikai fejlődés élvonalát képviselő angol (részben skót) tapasztalatok német és osztrák közvetítéssel jutottak el hazánkba. (A Thaer, M.Eyth, J.Rezek stb. munkái által.) 3. Mindezek a tények erősítették meg azt a felvetésemet, hogy a mezőgazdasági fejlődésben megfigyelhetők hasonlóságok a kiemelt országok és Magyarország között, tehát a fejlődés útja elvileg összehasonlítható. Mindenütt a mezőgazdasági termények iránti fokozott kereslet indította el a fejlesztés konkrét technikai megalapozását és általános szellemi előkészítését. Ez leghamarabb Angliában (a 18. szd. közepétől) és Németországban (a 19. szd. első évtizedétől); az (USA-ban az 183o-as évektől) történt. Mindenütt jellemző a helyi, regionális és országos mezőgazdasági egyesületek megalakulása, amelyek kiállítások, vásárok, versenyek rendezésével segítették az új gépek, eszközök és eljárások elterjedését. Ez a munka a kiállítások tekintetében 1851-től (London) nemzetközivé válik. Hasonlóság mutatkozik a gépkísérleti állomások megszervezésében is. Mindegyik vizsgált ország a mezőgazdasági eszközök és gépek készítésének, gyártásának hasonló útját járta be, amennyiben az egyedi, kézi, manufakturális eljárással, főleg fából állította elő termelőeszközeit. Csak az ipari forradalom hatására alakulnak ki a fémalkatrészből álló, nagysorozatú, gyári termékek. 4. Az elvi összehasonlítás azonban a megvalósult gyakorlatban számos különbséget is takart, mindenekelőtt időben. Ebben a vonatkozásban Anglia volt a fejlődés bölcsője és úttörője. Miért épp Anglia? A kutatás választ adott erre a kérdésre. Az angol mezőgazdaság technikai fejlődésének serkentője és motorja az ipari forradalom volt, amely az egész nemzetgazdaságra s a világ gazdaságára is máig ható befolyással volt és van. Az ipari munkásság számának jelentős növelésével alapvetően kényszerítette ki a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését. Ez teremtette meg a mezőgazdasági forradalom technikai feltételeit is, amely itt alakult ki leghamarabb a világon. Már az Angol Királyi Mezőgazdasági Társaság oxfordi kiállítása (1838) is meglepte az érdeklődőket a nagyszabású mezőgazdasági eszköz - ekék, kultivátorok, vetőgépek - bemutatásával, amely azt bizonyította, hogy a mezőgazdasági gépek előállítása kinőtt a falusi kovácsok köréből és gyári méreteket öltött. Az 1851. évi Great Exhibition (London) pedig már mérföldkő volt a mezőgazdaság technikai fejlődésében. Mindenekelőtt azzal, hogy bemutatta a mezőgazdasági célra alkalmas gőzgépeket (lokomobil), a gőzcséplőgépeket, az amerikai és angol aratógépeket. A kiállítás évtizedekre meghatározta a mezőgazdasági fejlődés követendő útját. A növénytermelés alapvető munkaszakaszainál használt gépek mindegyikénél meghatározó lett az angol gépgyártás tapasztalata. (Az ekéknél J.Small és R.Ransome, a vetőgépeknél J.Cooke, Garrett, aratógépeknél P. Bell, gőzgépeknél Clayton és Shuttleworth, a gőzekéknél J.Fowler.) A német hatás a magyar mezőgazdasági technika fejlődését illetően később jelentkezett, hiszen az ipari forradalom itt csak 1848-at követően teljesedett ki. Albrecht Thaer és tanítványainak a mezőgazdaság korszerűsítését célzó munkásságát a 19. század elején a magyar "pallérozott mezei gazdák" is ismerték. Az angol tapasztalatok alapján a német