Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Király István Szabolcs: A gazdaságilag fejlett országok hatása a mezőgazdaságunk fejlesztésére (1790-1944).
478 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS gépgyártás a század közepén indult. (Eckert, Sack, Lanz, Wolf...) A statisztikai adatok alapján Németországban a szántóföldi növénytermesztés gépesítésének fejlődése az 1. világháborúig inkább átlagosnak, mint kiemelkedőnek tekinthető. Jelentősnek a magtisztító és osztályozógépek gyártását és elterjedését (exportját is), valamint az élelmiszeripar korszerűsítését tartjuk. Minőségi változást a századfordulótól megjelenő belsőégésű motorok hoztak, általános alkalmazásukra azonban - a traktorokkal és villamos motorokkal együtt - csak az 192o-as években került sor. A német mezőgazdasági gépgyártás hatása a magyar mezőgazdaság technikai fejlődésére nem csupán a konkrét gépeken keresztül valósult meg, hanem szakemberei révén is. (Pabst, Kühne, Hofherr...) A német szakmai nyelv hatása a mai napig érezhető. Az amerikai (USA) mezőgazdaság gépesítése más körülmények között fejlődött, mint az európai. A 19. század elején az angol hatás itt is bizonyítható. Ahogy újabb és újabb területeket vettek birtokba a telepesek, a technikai fejlesztésnek egyre nagyobb jelentősége lett. Ennek eredményét és színvonalát jól reprezentálta az 1851-es Londoni Világkiállítás. A talajművelő gépek, a cséplőgépek és főleg az aratógépek szerkezeti megoldása, kivitele, teljesen újszerű, az európaitól eltérő volt. A kevés, s így drága munkaerő pótlása a lehető legteljesebb gépesítésre ösztönözte az amerikaiakat. Ezek a gépek egyszerűbb felépítésűek, könnyebbek és praktikusabbak az európaiakénál, de azoknál kevésbé megbízhatóak és tartósak voltak. A gőzgép használata elsősorban a cséplésnél lett általános, de a traktorok megjelenése miatt (az 1910-es évektől) rövidebb ideig voltak használatban, mint Európában. Az amerikai traktorok elterjedésére jellemző a közismert galántai nemzetközi szántógép-bemutatón való szereplésük. (1913) A 28 traktor közül 15 db volt amerikai. Jelentőségüket bizonyítja, hogy 1927-ben hazánkban a traktorok háromnegyede amerikai gyártmányú volt. 5. Az irodalmi források lehetővé tették, hogy az új gépek megjelenése és azok általános elterjedését figyelembe véve, a fejlett országok mezőgazdasági technikai fejlődésében aránylag jól elhatárolható szakaszokat különböztessek meg. Ezek a következők: -A 18. és 19. század utolsó évtizedétől a 19. század közepéig: járgányos gépek elterjedése, vaseke, sorbavető gép általános használata; -A 19. század közepétől a század végéig: a fűkasza, majd az aratógép (marokrakó és kévekötő), a gőzcséplő és gőzeke használata; -A 20. század elejétől az 193o-as évek elejéig: a belsőégésű és villamos motorok elterjedése a kerekes és lánctalpas traktorok általános használata jellemezte a fejlett országokat. A magyar viszonyok között egymástól jól elhatárolható fejlődési korszakok nem állapíthatók meg. Egy-egy korszakhatárt egy-egy erő- vagy munkagép olyan mértékű elterjedése jelenthetné, amely alapvetően megváltoztatná a kézi, a fogatos s a motorikus munkák arányát, így a munka termelékenységét. Magyarországon egy-egy korszak egymást átfedve, szélsőségesen jelentkezett, olykor még azonos birtokkategórián, sőt ugyanazon birtokon belül is. Az egyes munkamódok arányára jellemző, hogy a szántást 1935-ben 31 %-ban végezték géppel (gőzekével és traktorral), a vetést gyakorlatilag fogattal, az aratást 84 %-ban kézzel. Csupán a cséplés művelete volt az, amelyet döntő mértékben (91 %-ban) géppel végeztek. Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy a gépi cséplés termelékenysége s így gyorsasága lényegesen meghaladta a korábbi szemnyerési módokat, s nem okozott szociális feszültségeket. 6. A kutatás során általánosítható tapasztalatokat szereztem a mezőgazdasági gépek kialakulásának kezdeti szakaszáról. Kezdetben a kézi műveletek mechanikus utánzata a jellemző. A termelékenységet az egyes kézi szerszámok - pl. sarló, cséphadaró - megsokszorozásával próbálták növelni. Ezek a próbálkozások eredménytelenek maradtak (Person 1802, J.Boyce 1800, Ch. van Berg 1636 stb.) mindenekelőtt azért, mert működtetésükhöz az egyes ember teljesítménye elégtelen volt. De épp ez a tapasztalat késztette az újítókat arra, hogy a nagyobb teljesítményre képes természeti, illetve állati erőt használják fel a munkagépek meghajtására. A kezdetekre jellemző, hogy egyes gépek ugyan alkalmasak lettek volna az emberi erő pótlására (pl. Cavalini, majd Locatelli vetőszerkezete esetében), a mezőgazdaság általános fejlődése - jelen esetben a sormüvelés célszerűsége még nem volt ismert - nem kedvezett ezek elterjedésének. Az első próbálkozásokra jellemző továbbá, hogy a gépek többnyire fából készültek, ezért élettartamuk alacsony volt, de javításuk is könnyebbé vált. Az egyszerűbb eszközök előállítása csupán kézügyességet igényelt (faragóbéresek), a már fémet is tartalmazó gépeket már kézművesek, falusi kovácsok állították elő Angliában éppúgy, mint Magyarországon. Az új gépek, eszközök elterjedését már a 18. század végétől a szakirodalom is segítette azzal, hogy közölte e szerkezetek részletes rajzait és leírását. (Thaer, Person, Lasteyrie stb.) A gépesítés későbbi szakaszára az alábbi általánosítható következtetéseket vontam le: Agyári nagyipar térhódításával együtt minőségi változás következett be a mezőgazdasági gépek előállítását illetően. Ennek jellemzője:
