Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 465 (1919-1939) huzamot vonva humorosan hatnak azok a hatal­mas festmények, amelyeken Stalin és vezérkara látha­tó számtalan változatban, de amely vezérkarból - mint ezt a világsajtó tudósításai nyomán tudjuk -, napról napra kevesebben vannak életben. A kiállítás anyagát felnagyított fényképek és ellenőrizhetetlen propagan­da-statisztikák alkotják." 79 - folytatta. A Somogyi Újság 1931-es október elsejei számá­ban még ezt olvashatjuk: „Nem vagyunk Hitler hívei. De egyedül ő képviseli a békeszerződésbe bele nem nyugvó szellemet." A nemzeti szocializmus fogadtatá­sának kezdeti bizonytalanságát a szélsőjobboldali, fajvédő nézetek meghirdetésével (Imrédy híres kapos­vári beszéde, 80 a bajtársi törzsek propagandája, a ka­posvári Nemzeti Munkaközpont megalakítása,) egy határozott állásfoglalás váltotta fel. A felerősödő szél­sőjobboldali propaganda újra a széthúzás „turáni átkát" megszüntetve az „egységes nemzet" jelszavát harsog­ja. A revízió örömittas mámora mellett a zsidóellenes és a háborús propaganda hangja uralkodik el. Egyesületek Sajátos színfolt a somogyi kultúrában is a megany­nyi egyesület, társaskör és kaszinó működése. Már a dualizmus első évtizedében a Somogyban alakult egyesületek több mint fele művelődési céllal született meg, jelezve az elmaradott kulturális helyzet megvál­toztatásának igényét. A Horthy-korban működő somogyi egyletek zömé­nek előzménye a XIX. szd. végére és a XX. szd. első évtizedére nyúlik vissza. A politikai konszolidáció utáni újjáalakulásuk alapszabály-módosításokkal ment vég­be. Az 1920-as évek végén és 1930-ban újabb lendü­letet vett az egyesületalakítási láz. 1935-ben Somogy­ban már 449 egyesület működött, az alábbi profillal: 81 Hazafias: 9 (2 %) Sport : 20 (4,5 %) Vallásos: 7 (1,5%) Jótékonysági: 25 (5,6 %) Bajtársi: 6 (1.3%) Önsegélyező: 48 (10,7%) Kultúr: 34 (7,6 %) Társaskör jellegű: 187 (41,6 %) Művészeti:. 15 (3,3 %) Érdek­képviseleti: 63 (14 %) Tudományos: 1 (0,2 %) Egyéb: 34 (7,6 %) Somogyot az egyesületek számában csak Pest­Pilis-Solt-Kiskun, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Bi­har, s a Dunántúlon Vas, Tolna és Zala megye előzte meg. Az egyesületek a megyeszékhelyre tömörültek. Vi­déken, a legapróbb falvakban csak tűzoltó- és levente­egyesületek működtek s jellemző a lövészegyletek gyakorisága. A járási székhelyeken és a polgárosodot­tabb községekben gazdasági, szakmai érdekvédelmi (gazdakörök, iparos és kereskedelmi egyesületek), fe­lekezeti, jótékonysági egyletek mellett olvasókörök, da­loskörök is szerveződtek. A helyi intelligencia tagjai úri kaszinókba, tisztviselői társaskörökbe jártak. Az 1930­as évek második felére a különféle „alakulatok" 82 úgy elszaporodtak, hogy a korabeli sajtó szerint a pontos számukat sem lehet tudni. Az Uj-Somogy 1937 au­gusztus 8-ai számában a Milyen egyesületekben tömö­rült Kaposvár lakossága? című cikkben arról tudósíta­nak, hogy Kaposváron a különféle egyesületek, alaku­latok, szervezetek és „tömörülések" száma 80 körül van. Közülük 7 társaskör, illetve kaszinó jelleggel, 8 jó­tékonysági, 6 kulturális, 3 zenei és dalos, 10 sporttal kapcsolatos. Arról is olvashatunk, hogy a legtöbb egy­nemű alakulatot a munkások szakmai tömörülései (nyomdász, szabó, famunkás, fodrászsegédek stb.) valamint az egyes foglalkozási szakágak alakulatai, il­letve az érdekeltségi szerveződések (kereskedők, ven­déglősök, jegyzők, mérnökök, gazdatisztek stb.) alkot­ják. A cikkíró a sok hasonló célú egyesület összevoná­sai javasolja a túlburjánzó és áttekinthetetlen sokféle­ség helyett. Már ebben a mozzanatban benne rejlik a türelmetlenség, a gyanakvás a „másság", az elkülö­nültség, a sokszínűség iránt... Sajnos, iratanyag hiá­nyában az egyesületek zömének tevékenysége már nem rekonstruálható. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy valamennyi egyesü­let - bár különböző színvonalon és mélységben - kultu­rális jelleggel is tevékenykedett. Magasabb igényessé­get azonban csak a megyeszékhelyen működő Zene­kedvelők Egyesülete (Kaposvár zenei életének szerve­zője), a Somogymegyei Múzeum Egyesület (megyei gyűjtőkörrel) és a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Tár­saság mutatott fel. Ez utóbbi hatóköre korszakunkban túlnő a megye határain. A helyi művészeti és a tudomá­nyos élet szervezésére, azaz a magas kultúra ápolásá­ra létesült szervezetek köré csoportosultak a megyé­ben élő zenei, képzőművészeti és szépirodalmi tevé­kenységet folytató értelmiségiek. A megye és a város szellemi élete az egyesületi élet rekonstruálásával is vizsgálható. Zenei élet A komolyzene művelése - bárhol is történjék a me­gyében - egyesületekhez, dalárdákhoz, valamint az egyesületi kezdeményezésre 1930-ban létesített ka­posvári zeneiskolához kapcsolódik időszakunkban. A megyében Kaposváron kívül az 1937-es vármegyei is­mertető adatai szerint hat daloskör létezéséről tudunk. Mindenek előtt a megyeszékhely komolyzenei kul­túráját kell kiemelnünk. A századelő polgárosodó tele­pülésén ugyanis éltek már olyan középosztálybeliek (ügyvédek, bírók, orvosok, kereskedők, iparosok), akik különböző szintű hangszeres tudással rendelkeztek, valamint a kultúra szerves részének tekintették a ko­molyzene szeretetét és művelését is. így vált lehetővé, hogy 1903-ban megalakuljon a Zenekedvelők Egyesü­lete, amely az ének- és zenekari művészet fejlesztését, a hangszeres zene művelését, a klasszikus zene meg­ismertetését tette feladatává. Milyen volt a kor zenei ideálja? A XIX. század eleji nemzeti stílust Magyarországon (így Kaposváron is) a

Next

/
Oldalképek
Tartalom